A cannes-i vörös szőnyegen: izgatottan öltötte magára a szmokingot Katona László

Hetvennegyedik alkalommal gyűltek össze a filmes világ kiemelkedő alkotói a franciaországi Cannes-ban július 6. és július 17. között. Idén először a Cannes Premiere elnevezésű új, versenyen kívüli szekcióba is válogattak filmeket, a programban tizenhárom alkotást mutattak be, köztük az Evolúciót. Mundruczó Kornél nyolcadik nagyjátékfilmje a német Match Factory Productions és a magyarországi Proton Cinema koprodukciójában készült, a ZDF-ARTE és a Proton Színház közreműködésével, a Mitteldeutsche Medienförderung, a Film- und Medienstiftung NRW, a German Federal Filmfund, valamint a Nemzeti Filmintézet támogatásával.

„Még a Krétakör színházban kezdtem Mundruczó Kornél rendezéseiben dolgozni, A Nibelung-lakóparkban és a Jég című előadásban. Miután a Krétakör felbomlott, ő nagyon sok előadást készített a saját független színháza, a Proton színház keretében, és én majdnem minden előadásában játszottam. De a filmjeiben nem nagyon, vagy csak egészen kis szerepeket. A pandémia előtt, 2019 nyarán csináltuk az Evolúció című előadást, amelyet a Ruhrtriennale német színházi fesztiválon mutattunk be Bochumban” – elevenítette fel Katona László.

Ligeti György Requiem című művét alapul véve Mundruczó Kornél és a Proton Színház ősbemutatója koncert és színház mezsgyéjén az ismétlődés témáját járta körbe, egy család három generációján keresztül, a holokauszt traumájának három generáción átívelő hatását.

korábban írtuk

Újraindulásra várva: udvarhelyi „körök” Katona Lászlóval

Az elmúlt évadban próbáról forgatásra, forgatásról előadásra sietett – huszonkét különböző produkcióban játszott, de nem csak a deszkákon, hanem a filmvásznon, képernyőn is láthattuk. Az utóbbi hetekben viszont lecsendesedett az ő élete is.

A németországi fesztiválon több ezer ember előtt játszott produkciónak – amelyben a Lett Állami Kórus és a Bochumi Szimfonikusok is közreműködtek – nagy sikere volt. „Egyszer csak hívott Kornél, hogy ő ebből készítene egy filmet, de nem a színházi előadást venné fel, hanem átírja, és film lesz belőle. Ezt márciusban le is forgattuk, ami elég kemény munka volt. Tíz nap próbánk volt és tizennégy forgatási nap. Az előadás három különböző részből állt, a film is. Ugyanakkor nagyjából ugyanazok a szereplők, mint az előadásban. Az első részben én és két társam lengyel vöröskeresztes vagyunk, akik a háború után bemennek Birkenauba, és ott találnak egy gyereket. A második és harmadik rész már napjainkban játszódik. Amikor mondta Kornél, hogy tíz napot fogunk próbálni, csodálkoztam, mert filmre nem szoktunk ilyen sokat, de aztán kiderült, hogy miért: az előadás első része 35 perc, a filmben tizennyolc, és nincs benne vágás. Azt jelenti, hogy ennyi ideig a kamera egyben mozog, egy snittes az egész. Akkor tudtam, hogy ezzel kemény munka lesz. Sokszor nekimentünk a jelenetnek, mert ha valami kicsi hiba adódott, újra kellett venni az egészet. Máskor az van, hogy rajtad van a kamera, vágás, jön a következő snitt.