Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:05

Napokon belül véglegesen lezárhatják a régi vízvezetéket az egyik gyergyószentmiklósi lakónegyedben

10:00

Olyan gödrös volt az út, hogy lerobbant a beteghez tartó mentőautó – videóval

09:29

Idegenben játszik az FK Csíkszereda és a CFR, kezdődik a téli olimpia – a szerdai sportműsor

09:22

CNAIR: hamis SMS-ekkel próbálnak pénzt kicsalni az autósoktól Romániában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Rosszul lett az ügyvédnő, miután tetten érték egy lakás árával felérő korrupicós ügyben

Életbe lépett a jogszabály: nem fizetik többé a betegszabadság első napját

Lopott autóval ment Csíkból Udvarhelyre, majd ellopott egy másikat is, hogy haza tudjon menni

Kerékpárost gázoltak halálra Felsőboldogfalva és Székelyudvarhely között

Súlyos tanúvallomásról ír a görög sajtó a tragikus baleset túlélőjére hivatkozva

Dühös adófizetők Csíkszeredában: visszavonnák a „csillagos égig” emelt adókat

Korodi Attila: elfogadhatatlan, hogy az AUR szervezzen tüntetést Csíkszeredában

Korodi: a feszültség az önkormányzatokon csattant

Ilyen volt az adóemelés elleni tüntetés Csíkszeredában

Nincs mód adócsökkentésre a pénzügyminisztérium szerint

Kevés dolog tűnik régimódibbnak, mint a közelmúltból származó tárgyak

Tánczos Vilmos, előadás, régi tárgyak, csíkszentkirályi

Minden tárgy magán viseli az idő és készítője nyomait, azaz materiálisan, fizikailag is leképezi, megjeleníti az őt ért hatásokat, és így szó szerint is kézzel fogható nyoma egy adott emberi viselkedésnek

Fotó: Nagy Lilla

Mi az a sarkazó kulcs? Az erdőlő bakancs? A mosztos? A capina? És a pityókázó járom? Ezek Tánczos Vilmos csíkszentkirályi örökölt tárgyai, amelyek habár régiek, még „nem haltak meg”, hiszen pontosan meg tudjuk nevezni azokat.

Nagy Lilla

2025. január 29., 21:172025. január 29., 21:17

2025. január 29., 21:212025. január 29., 21:21

Hogyan halnak meg a népi tárgyak? Egy csíki parasztgazdaság példája címmel tartott előadást Csíkszeredában Tánczos Vilmos A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig elnevezésű előadássorozat keretében. A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék oktatója, néprajzkutató csíkszentkirályi szülői házából összegyűjtött örökségeinek példáján keresztül beszélt arról, hogy mi is a népi tárgy, hogy miért tanulságos, miért érdemes velük foglalkozni, illetve, hogy a népi tárgyak hogyan „halnak meg”.

Az előadó egy oslói kirándulásán látott idézettel kezdte mondanivalóját: „Kevés dolog tűnik régimódibbnak, mint a közelmúltból származó tárgyak”. Hiszen a közelmúlt tárgyai azok, amiket ismerünk, amik ijesztően hasonlítanak a mai tárgyakra, mégis teljesen másak – fogalmazott a néprajzkutató. Ezek a tárgyak, hiába, hogy csak a közelmúlt tárgyai, már réginek számítanak. Ismerjük azokat, a múlt érzése, a részletek elvesznek körülöttük, akárcsak egy múzeumban kiállított régiség. Látjuk, hogy mi az, esetleg azt is meg tudjuk fogalmazni, hogy mire használták, mégsem érezzük ennek a súlyát. Tánczos Vilmos szerint ez a hétköznapiság kísértetiessége, ahol a részletek elvesznek a ködben, ezeket a dolgokat történelmi köddel látjuk.

A történelmi ködben látható dolgok egyedi vonzerőt kapnak. Reménytelenül elavultak, miközben még mindig nagyon hasonlítanak a tegnapihoz.”

Példaként felelevenítette az anyai konyhát, hiszen minden tárgynak, amelyet olyan jól ismerünk a saját otthonunkból, megvan ez az egyedülálló vonzereje. Hirtelen történelmivé tesznek bennünket, és egy régmúlt időbe helyezik otthonunkat. Az előadó amikor belekezdett vállalkozásába, hogy feleleveníti a gyerekkora tárgyait, az iskolás uzsonnás dobozát kereste. Meg is találta, éppen úgy, ahogy édesapja hagyta, benne a borotválkozó felszereléssel. És habár ezt tisztán fel tudta idézni, mégis hiányérzete volt, hiszen a vasárnaponkénti borotválkozásának a hangja hiányzott, így a régmúlt emléke nem lehet teljes.

Tánczos Vilmos néprajzkutató Csíkszeredában tartott előadást a népi tárgyakról

Fotó: Nagy Lilla

És hogy mi is a néprajzi tárgy? Wilhelm Gábort idézve minden tárgy magán viseli az idő és készítője nyomait, azaz materiálisan, fizikailag is leképezi, megjeleníti az őt ért hatásokat, és így szó szerint is kézzel fogható nyoma egy adott emberi viselkedésnek. Tánczos Vilmos szerint nagyon tág a definíciója, hiszen minden, ami az életnek a része, az a néprajzi tárgyak közé tartozhat. Ezek a tárgyak pedig azért fontosak, mert felgyorsult a világ, a tárgyak ezáltal pedig eltűnnek, iszonyú pusztulás van ilyen szempontból. Pedig a régi tárgyaknak, de úgy amúgy a tárgyaknak, ereje van. A tárgyak ugyanis valódiak, meg lehet fogni, meg lehet szagolni, azonnal és teljességben láttatnak, nem mellékesen pedig személyesek. Maga a tárgy a múlt bizonyítéka. Tánczos Vilmos nagyapjának például két nadrágja volt: egy ünnepi és egy viselős. Amikor a viselős megkopott, vagy kiszakadt, az ünnepi lett az új viselős és varratott új ünnepit. Ez a tény pedig lenyomat a múlt emberéről, hogy hogyan élt egy huszadik század elején született székely.

Ezekhez a tárgyakhoz pedig tudatosan viszonyulunk, hiszen emlékeket őriznek. Ezért vannak szeretett tárgyaink, amelyeknek sokszor nincs gyakorlati hasznuk, de ragaszkodunk hozzájuk.

A katonaládának is személyes története van, a sarkazó kulcsnak is, az erdőlő bakancsnak is, a mosztosnak úgyszintén, a fahúzó csákánynak is, ahogy a pityókahúzató járomnak és a padládának. Ezeket mind csíkszentkirályi otthonában őrizték Tánczos Vilmos ősei, hiszen emlékek kötötték hozzá őket.

Ezek a tárgyak pedig addig élnek, amíg nem feledkezünk meg róluk. Amikor már nem tudjuk megnevezni őket, vagy legalább azt, hogy mire használták egykor őseink, akkor az a népi tárgy „meghalt”.

Olyannyira a régmúlté lett, aminek az emlékeit mi már nem ismerjük, ezért nem áll közel hozzánk. A tárgyak és tárgytípusok életének van egy idővonala, a paraszti kultúra tárgyainak életét is helyesebb egy keletkezés és elmúlást is tartalmazó idővonalon elképzelni. Például a tűzhely és a fűtés átalakulása a gócaljából a mai modern főzőlapokig, radiátorokig, amely folyamat során a gócaljából lett az érckályha, a mosztos, a csempekályha, majd a központi fűtés, vagy a fakitermelés eszközállományának fejlődése is jelentős a capinától a mai láncfűrészes favágó gépekig.

Fotó: Nagy Lilla

Az előadás egyik kulcsfogalma az etnográfiai jelen hamis képzete volt, vagyis a tény, hogy a szelektív, idealizált, kimerevített örök jelenként való felmutatása hamis. A tárgyak sűrítetten és rétegzetten idézik fel a múlt időszekvenciáit, a muzeológiában is a rétegeket kell kiolvasni, nem szabad egymásba csúsztatni a múlt rétegeit. Tehát az örök jelenben való kimerevítés hazugság.

Felmerül azonban a kérdés: hol vannak az időszegmensek határai? Megjelölhetőek évszámmal? Van-e egyáltalán korszakolás a hétköznapi életben? Mi okozza a változásokat?

Tánczos Vilmos szerint a változások az ipari forradalommal gyorsultak fel, a tárgyállomány változásait pedig nagy történelmi események okozzák, például a világháború, a különböző természeti katasztrófák, vagy az életmódot érintő jogi, adminisztratív jellegű beavatkozások. A változás azonban az életünk része, az egyetlen, amit tenni tudunk, hogy lépést tartunk vele. És ha fontosak az emlékeink, nem hagyjuk a múlt tárgyait a feledésbe merülni, hanem éltetjük azokat, ahogy Tánczos Vilmos is tette családi házában talált örökölt tárgyaival.

Múltidéző