Hirdetés
Hirdetés

Hogy történt, hogy nem történt: a felesége lett

•  Fotó: Magyari Lukács

Fotó: Magyari Lukács

A 21. században a szerelmesek napját a február 14-ei Valentin-naphoz kötjük. Már az új év elején piros szívecskeformákkal telnek meg a kirakatok – rózsák és Szeretlek felirattal ellátott csokoládék. De milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket, és milyen volt fiatal – falusi – asszonyként egybetartani a családot? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?

Ilyés Krisztinka

2025. február 14., 14:502025. február 14., 14:50

Az 1950-es, ′60-as években – az akkori szokásoknak köszönhetően – könnyedén meg tudták különböztetni a leányokat a férjes asszonyoktól. Persze nemcsak a falu szája, hanem a korabeli divat, a hagyományok segítették kiigazítani az embereket. Amíg a leány hajadon volt, általánosan (két) befont copfba hordta a haját, de amint férjhez ment, felkerült fejére az asszonyi kendő. „Ez akkor volt a legfontosabb, ha templomba mentünk. Van is egy olyan kép, amelyen egy vékony muszlin kendővel van lekötve a fejem” – mesélte Magyari Anna néni, aki hetvenkilenc éve már, hogy Borzonton él.

A Gyergyói-medence hosszú falujában különleges, néha már mesébe illő udvarlási szokások terjedtek el a századforduló előtti időkben.

Hirdetés

Magyari Anna arról is beszámolt, hogy amikor fiatal leány volt, csapatokban jártak udvarolni a legények. „Együtt jöttek, legalább hárman, vagy akár öten is. Ilyenkor mindenki egy szobában volt. Mondták a vicceket, meséket, ezzel telt el az este. Végül, amelyik komolyabb udvarló volt, amelyik jobban tetszett a leánynak, azt az egyet kísérte ki elköszönéskor.”

Magyari Anna, házasság, feleség, emlék Galéria

Magyari Anna

Fotó: Magyari Lukács


Férje kilenc évvel volt idősebb, akivel a családja révén ismerkedett meg. Egy hosszú tornácos házban laktak, és a vendéget, Magyari Lukácsot, amikor az édesapjához jött, mindig úgy köszöntötte: „Dicsértessék!” Persze udvarias fiatalember lévén ő mindig fogadta Anna üdvözletét. Talán ez a köszönésforma tetszett meg Lukácsnak, így ő is beállt az udvarlók nem rövid sorába.

Magyari Anna, házasság, feleség, emlék Galéria

Fotó: Magyari Lukács


Nagyszüleink idejében a leányok nem elégedtek meg holmi szívecske formájú csokoládékkal, de akkor még a fiatal férfiak is több energiát fektette a kinézett hölgy meghódítására. Volt arra is példa, hogy az olasz szerenádhoz hasonló zenés kedveskedéssel lepték meg őket:

Idézet
csapatot gyűjtöttek össze, hegedűvel jöttek, az ablak alatt muzsikáltak”

– emlékezett vissza Anna néni. Ha a leánynak tetszett, amit halott, meggyújtott egy gyufaszálat, amit lassan elhúzott az ablak előtt, jelezvén, hogy fogadta a neki szánt éjjeli zenét. S bár a legtöbb udvarló jószívvel és elégedetten ment haza, volt, aki szomorúan kullogott tovább. Anna néni egyik nagyon megrögzött és elszánt udvarlója egyedül ment hozzá látogatóba – amint belépett a kapun, azt belülről bezárta, hogy véletlenül se érkezzen újabb vendég a házhoz. Máskor pedig a biciklivel érkező udvarlót bosszantották a társai: amíg az bent udvarolt, egy másik a biciklire kötötte Anna néniék kapáját. Az udvarló persze nem vette észre, így kapástól, mindenestől biciklizett haza.

Az Anna nénihez vizitbe járó legénység még akkor sem tántorodott el, amikor már leánykérésre került a sor. Keresztszülők, férjjelölt, leány és gyűrűk – ennek ellenére mégis két udvarló érkezett meg az akkor alig tizenhat éves Anna nénihez.

Ez ugyan nem akadályozta meg Magyari Lukács elképzeléseit, de az bizonyos, hogy örök emlékként maradt meg mindenkinek a leánykérő jelenet.

Magyari Anna, házasság, feleség, emlék Galéria

Fotó: Magyari Lukács


Az eljegyzést viszont nem takarta rózsaszín fátyolköd, mint ahogy azt mondani szokás, hiszen Anna néni azokban az időkben Marosvásárhelyen, majd később Bukarestben szolgált. Miután Lukács eljegyzett, nyolc hónapot töltöttem a fővárosban, ő itthon maradt. Összesen két hónapot voltam itthon menyasszony.”

Az udvarlási időt sem lehet hosszasnak nevezni, Anna néni leányai úgy fogalmaztak, hogy vakon ment hozzá édesapjukhoz. De, mit mondanánk erre, ha nem azt, hogy a szerelem vak?

Idézet
„Hogy történt, hogy nem történt: a felesége lettem”

– fejezte be gondolatait Anna néni. De mi történik a jegyesség és a házasság után? Hogyan nézett ki egy lakodalom a ′60-as évek környékén? Bizony a stafírung szót ma már legfeljebb a múzeumokban hallják a fiatalok, pedig a menyasszony hozománya, avagy a kelengyéje sok mindenről árulkodhatott: köztük arról is, hogy milyen volt a család anyagi helyzete. A menyegző napján szekerekkel vitték a leányt és holmiját az új otthonába – ezt pedig végignézte az egész falu. Helyenként a legények pálinkát töltöttek, a leányok süteménnyel kínálták a násznépet.

Magyari Anna, házasság, feleség, emlék Galéria

Fotó: Magyari Lukács


A fiatalon házasodó leányoknak sok mindennel kellett szembenézniük – a háziasszony szerepe nemcsak a főzésben és takarításban valósult meg: ő tartotta össze a családot. Ennek ellenére bizonyára minden családi albumban fent maradtak kisebb, és az arcunkra mosolyt csalogató, összeröffenések. „A férjem kint dolgozott a Bucsinon a kőbányában. Nem minden nap, de volt, hogy hazajött. Egyik nap úgy érkezett, hogy délután vissza is kell mennie. Szilvás gombócot indítottam ebédre, de még mielőtt befejeztem volna, kezdett pakolni. Hova mész? – kérdeztem. Ne menj, várd meg, hogy készüljön el az étel – mondtam. De nem várta meg, kilépett a kapun.

Idézet
Én meg idegességemben a főzésre váró gombócokat mind összegyúrtam és kidobáltam az udvarra. Tél volt, nagy hó. Nem süllyedtek el, ott maradtak a hóréteg tetején”

– mesélte nevetve Anna néni a szilvás gombóc történetét. A férje nem ment el dolgozni, csak átlépett a szomszédba, majd kacagva tért haza, látva felesége kirohanását.

Megannyi történet van még nagyszüleink, vagy akár szüleink tarsolyában is – szerelem, szeretet, házasság és család. S bár elmondható, hogy folyamatosan, generációról generációra változnak a szokásaink, ám egy biztos: azok az érzések, amelyek megalapozzák egy pár és egy család jövőjét, ma is változatlanok.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
2025. november 13., csütörtök

A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok

Hirdetés
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.

Az elveszett üvegszem
Az elveszett üvegszem
2025. november 12., szerda

Az elveszett üvegszem

2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.

Amikor a libák elárulták Mártont
Amikor a libák elárulták Mártont
2025. november 11., kedd

Amikor a libák elárulták Mártont

2025. november 10., hétfő

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok

A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.

Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Hirdetés
2025. november 09., vasárnap

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa

A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.

Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
2025. november 08., szombat

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron

Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”

A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
2025. november 07., péntek

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”

230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).

Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Hirdetés
2025. november 07., péntek

Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével

Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.

Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
2025. november 06., csütörtök

A kékülő tinóruk nyomában

A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.

A kékülő tinóruk nyomában
A kékülő tinóruk nyomában
2025. november 06., csütörtök

A kékülő tinóruk nyomában

2025. november 05., szerda

A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk

Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.

A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Hirdetés