Szabadulójáték az elméből – haladóknak

„Egy strukturált, időben is behatárolt módszer. Ez tíz-húsz terápiás ülésszámot szokott jelenteni, de ezt nyilván mindig meghatározza a probléma, a kérdés, amivel érkezik a kliens. Több pszichés betegségre, pszichológiai problémára alkalmazható: elég gyakran szorongásos zavarok, pánikrohamok, depressziós megbetegedések esetében is alkalmazzák. Fontos felismerni és tudatosítani, hogy az egyén milyen gondolatok, hiedelmek mentén működik. Elsősorban a jelenre, az aktuális problémákra fókuszálunk, ugyanakkor időnként megnézzük, hogy hogyan alakultak ki ezek a hiedelmek, illetve mik azok a tényezők, amelyek ezeket fenntartják. Ezenkívül pedig olyan szempontból talán gyakorlatiasabb, hogy nem ritkák a házi feladatok, amelyeket a különböző terápiás üléseken a kliensnek szükséges elvégeznie” – vázolta a szakember a KVT legfontosabb jellemzőit.

Egy fiatal vallomása

Egy neve elhallgatását kérő, húszas éveiben járó személy hosszú utat járt be, amíg megoldásként rátalált a kognitív viselkedésterápiára.

„Kisiskolás voltam, amikor a tanító néni megfogalmazta, hogy ugyanolyan szinten vagyok, mint a kitűnő tanulók, csak lassúbb. Az egyetem befejezését követően az első munkahelyemről azért kellett másra váltanom, mert nem tudtam kellőképpen figyelni a részletekre, és a munkám ezért sosem volt hibátlan. Aztán a jelenlegi munkahelyemen újra éreztem, hogy egy körrel folyton le vagyok maradva a többiekhez képest” – mesélt lapunknak saját tapasztalatáról a fiatal.

– mondta a fiatal.

A páciens–terapeuta viszony

Aki azt hiszi, hogy a pszichológus megoldja a problémáját, az nagyon téved, a terápia sikerességéhez ugyanis elengedhetetlen a páciens aktív együttműködése. A páciens–terapeuta közötti viszony a bizalmon és a cél érdekében tett közös erőfeszítésen alapszik. „Ez közös munka, és azt hiszem, nagy szerencsém volt azzal is, hogy a pszichológusommal nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot, így nyilván könnyebb volt megnyílni előtte, és együtt dolgozni” – fogalmazott a fiatal.

– mondta a szakember.

Terápiás lehetőségek

A szakirodalom említ bizonyos tipikus gondolkodási hibákat: mindent vagy semmit-típusú (fekete-fehér) gondolkodás, katasztrofizálás, pozitívumok lekicsinylése, leértékelése, gondolatolvasás.

Ugyanakkor a páciens számára fontos olyan megküzdési stratégiák kialakítása, amelyekre hosszú távon támaszkodhat, és amelyek segítségével kontrollálhatja gondolati útvesztőit és érzelmi ingadozásait. Ezek a technikák nyilván az egyén problémájától függően nagyon különbözőek lehetnek.

Cosma István néhány gyakorlati példával szemléltette, milyen módszerek segíthetnek a különféle pszichés zavarokban szenvedőknek. Amikor szorongásos problémáról van szó, akkor nagyon gyakran azokra a gondolatokra összpontosítunk, amelyek a szorongás hátterében vannak, és megfigyeljük az érzelmi komponenst: milyen mértékű a szorongás, illetve megnézzük a viselkedést.

Az is lehet egy házi feladat, hogy az egyén észrevegye, melyek azok a történések, amikor örömöt érez, kicsit változik a lehangoltságérzése, és hogy milyen mértékben, tehát az érzéseit beazonosítsa. Szociális szorongás esetében például a kommunikációs tréning is célravezető lehet.

Cosma István szerint a napló tud segíteni abban, hogy az egyén felismerje az adott helyzetben megjelenő gondolatokat és az ezekhez kapcsolódó érzéseket, illetve könnyen nyomon tudja követni a terápia során elért eredményeket, változásokat. A lapunknak mesélő fiatal a naplóírással kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg.

„Ez abból állt, hogy akárhányszor kellemetlenül éreztem magam valamilyen helyzetben, minden alkalommal lejegyeztem a gondolataimat, amelyek a helyzet közben születtek. Szörnyűek voltak. Egy egyszerű beszélgetéstől a kollégáimmal ebéd közben, képes voltam odáig eljutni gondolatban, hogy nincs létjogosultságom. Ezeket a gondolatokat kellett átstrukturálni. Nagyon sokat segít az, hogy leírom magamnak, mit szeretnék elérni és azt hogyan fogom tenni. Ha nem lett volna a terápia, lehet, hogy sosem tudtam volna meg, hogy az írással ennyi mindent meg lehet oldani” – fejtette ki a fiatal.

Élet a terápia után

A terápia próbája az élet: a terápiás kapcsolat felbomlása után derül ki igazán, mennyire sikerült beépíteni, rutinná alakítani az új szokásokat, gondolkodási mintákat, módszereket. A neve elhallgatását kérő fiatal beszámolójából kiderül, nem lehet hátradőlni, ezt is edzeni kell, mint egy izmot, de a kitartó munka eddig nem tapasztalt öröm- és szabadságérzethez vezet.

„Mióta vége a terápiának, boldogan gyakorlom az ott tanultakat, és folyamatos kihívásoknak teszem ki magam. Edzeni kell, különben visszaesek. A pszichológusom mindig azt mondta, hogy tartsam szem előtt, hogy a szorongás bennem van, úgy képzeljem el, mint a függőséget: aki egyszer függő, az bármikor visszaeshet, ezért kétszer annyira kell vigyáznia arra, hogy ne essen vissza. Csodálatos érzés az, hogy már nem izgulok annyira. Azóta sokkal többet járok idegen emberek közé, bulizni és mindenhová, ahová azelőtt nem mertem egyáltalán vagy csak nagyon hosszas erőlködés árán, és akkor sem éreztem jól magam, nem tudtam jelen lenni. Egyre közelebb érzem magam ahhoz az emberhez, akinek szeretném, hogy lássanak. És amire tényleg nem számítottam, hogy ezzel a módszerrel az életem sok más területét is birtokolni fogom és kézben tudom tartani.

– mesélt a pozitív változásról a fiatal.

Cosma István pszichológust a Familia Centrumnál, Marosvásárhelyen a Rózsák tere 61. szám alatt lehet megtalálni.

Kozma Ágnes