Alkoholfogyasztás: hol a határ?

de ugyanez van otthon is, ha csak építkeznek a ház körül, vagy csak jönnek rokonok, ismerősök, barátok, a beszélgetés alkalmával előkerül az alkohol”.

Kiderül a levélből az is, hogy a huszonnyolc éves fiatalember hét közben nem iszik, megélhetési gondjai nincsenek, a munkahelyére nem megy ittasan soha. „Nem esztelenül iszik, de tény, hogy problémái vannak” – fogalmaz a tabu@liget.ro címünkre elküldött levelében Nóra, aki arra is rámutat, hogy párja nem a mértéktartásáról híres, gyakran a részegségig iszik.

„Véleményem szerint az apja is az alkohol rabja, bár nem vele élek, így nem látom, hogy mikor mennyit iszik. A hétvégén ő is megissza a fiával beszélgetés közben a sört és a Hubertust. Bár talán ritkábban lesz részeg. A párom azt mondja, hogy az egyetemen kezdődött a dolog, mert szerinte ha nem mész a csoporttársakkal bulizni, és esetleg egyedül próbálsz boldogulni az egyetemi évek alatt, akkor nem jutsz előre. Ezért tartott velük, és vett részt az ivászatokban. Állítólag ott tényleg mindig leitta magát annyira, hogy járni alig tudott” – olvasható a levélben.

„Nem akarom elhagyni, mert szeretem és ő is engem, de félek, ha ez nem változik vagy lelépek, vagy csak boldogtalan leszek mellette, és ő is mellettem. Igazából egyiket sem akarom, látom a jövőnket, csak nem így. Nem tudom, ez tényleg alkoholizmus-e, a neten olvastam utána, önöknél vagy más helyeken” – zárja sorait Nóra.

Változtatni lehet, csak akarni kell

Forró-Erős Gyöngyi pszichológus, pszichoterapeuta szerint a levél tulajdonképpen kitűnően rávilágít arra, hogy esetenként mennyire másképp ítéljük meg az „alkalmankénti alkoholfogyasztást”. Mifelénk – mint mondja – a szociális ivás igencsak elfogadott jelenség, mint a levélíró is fogalmaz, párja családjában ha rokonok, barátok jönnek, máris előkerül az alkohol.

A harmadik fázis az úgynevezett problémahasználás, amikor azért iszik valaki, hogy bánatát felejtse vagy éppen örömét fokozza, tehát azért, hogy az aktuális érzelmi állapotát a szerrel megváltoztassa. És ehhez már nem kell társaság, ezt szépen csendben, egyedül is lehet űzni. Ismerjük a jelenséget: idegesen hazamegyek munkából, mert felbosszantott a főnök, bekapok egy kupicával, és máris jobb. Megnyugszom, az alkoholtól ellazulok. Vagy szuperül sikerült egy projektem, ezt megünneplem: kitöltöm magamnak a pohár bort, kettőt, hármat… Mert megérdemlem. Ez már az a fázis, ami nagyon könnyen átcsúszik a negyedikbe: a szenvedélybetegségbe. Amikor alkohol nélkül már nem tud működni a személy. Amikor erős elvonási tünetei vannak, ha nem iszik. Amikor már az egész életén eluralkodik a szer” – szögezi le a pszichológus.

Mivel a fiatalember esetében még nem beszélhetünk kialakult szenvedélybetegségről, viszonylag könnyen tud változtatni az alkoholfogyasztási szokásain. Ha akar. Ha van erre belső motivációja. Például az, hogy fontos neki a levél írója, a kapcsolatuk, és mivel ez a mértékű alkoholfogyasztás a hölgy számára elfogadhatatlan, ezért változtat rajta. De ez benne kell megérjen, akkor tud az igazi döntés megszületni, és akkor tud a döntése mellett kitartani akár például a barátok »biztatása« ellenére is.

Azt hiszem, a legtöbb, amit tehet, hogy ha a hölgy beszélget a párjával arról, hogy kinek miben hol a határ, hogy mi az, amiben kompromisszumot tudnak kötni, és mi az, ami számukra elfogadhatatlan. És ehhez tartják magukat, eszerint gondolkodnak a kapcsolatuk jövőjéről. Attól óvva inteném, hogy azt tűzze ki célul maga elé, hogy megváltoztatja őt. Hiszen ha a bajban lévő nem vállalja a felelősséget a problémáiért és nem akar változtatni, mindenféle segítség kudarcra van ítélve” – hangsúlyozza ki Forró-Erős Gyöngyi.