
Fotó: Freepik
Városi „blokkos” leányként nőttem fel, annyi közöm volt a falusi gazdálkodáshoz, amennyit a nagyszüleimnél láttam. Kicsit több mint tíz éve költöztem falura, és bevallom, egyik legnagyobb fejlődésemnek azt tartom, hogy megtanultam tyúkot vágni.
2025. április 20., 08:002025. április 20., 08:00
2025. április 27., 23:322025. április 27., 23:32
Már korábban is törekedtem arra, hogy hozzájussak háztáji húsfélékhez, így elég hamar megtapasztaltam, hogy a csirkének nemcsak melle és combja van, ezen túl viszont a tyúktartás bevezetett egy olyan világba, amelynek teljesen más a dinamikája és ritmusa, mint a városi életnek. Ahol meg kellett tanuljam, melyek azok a körülmények, amelyek között a legjobban érzik magukat az állatok, meg hogy milyen a természetük, és nagyon izgalmas volt figyelni a közöttük kialakuló csoportdinamikát. Megtapasztaltam, hogy az állattartás egy mindennapos, állandó gondoskodási feladat, és hogy nem is olyan egyszerű például elutazni, amikor otthon tyúkok vannak.
Fotó: Haáz Vince
Ahogy egyre inkább megismertem őket egyenként, megtapasztaltam egy érdekes kötődési folyamatot, ahol folyamatosan tudatosítanom kellett magamban, hogy előbb utóbb a fazékba kerülnek, így nem szabad túl közel engednem őket a lelkemhez, de ugyanakkor teljes odafigyeléssel gondoskodnom kell róluk. És egy ilyen folyamat végén egyértelmű, hogy annak a tápláléknak, ami ezáltal kerül a tányérunkra, sokkal nagyobb az értéke, ami pénzben nem kifejezhető. Így az is egyértelmű, hogy minden apró porcikáját felhasználjuk az állatnak, mert megtapasztalhatjuk, mennyi idő, munka és energia kell ahhoz, hogy a tojásból kiscsibe, majd húsleves legyen.

A böjt egy hihetetlenül sokrétű kulturális, vallási szokás. Egy teljes testi és lelki megtisztulási folyamat, amely keretében felkészülünk a keresztény kultúrkör két legnagyobb ünnepére, a húsvétra és a karácsonyra.
Ez a fajta viszonyulás a saját magunk által előállított élelemhez, megspékelve azzal, hogy korábban szinte mindig sokkal szűkösebb volt az elérhető élelem, alakította ki azokat az ünnepi menüket, amelyek áthagyományozódtak sok száz éven keresztül a felmenőinktől ránk, az utódokra. Ez a mentalitás tükröződik a húsvéti menüben is, amelynek főszereplője a bárány.
Fotó: Tuchiluș Alex
Egy tavaszi bárány pont akkora, hogy az ünnep alatt mind felhasználható, a fülétől a farkáig. Nagyobb családoknál az egész bárány, kisebb családoknál egy fél. A töltött bárány alapja az állat legtápanyagdúsabb része, a belsőségek. Ez egy komplikált recept, szinte nem is tanulható könyvekből, leírás alapján, hanem látni kell, ahogy valaki megmutatja nekünk, hogyan is kell azt az üreget kialakítani, ahová a töltelék kerül, hogyan kell összevarrni, hogyan kell bepácolni, megsütni. Ez egy többemberes recept, amelyben megvan a dolga a férfinak és megvan a nőnek is, de még a gyermekeknek is. A fél bárányt fel kell darabolni úgy, hogy abból kezelhető darabok legyenek.
Ez a férfiak feladata általában, de legtöbb esetben az is rájuk hárul, hogy befűtsenek a kemencébe, ahol majd az előkészített étel készre sül. A gazdasszonyok dolga a töltelék előkészítése, és persze ahány ház, annyi szokás.
Fotó: Dimény-Varga Tünde
Van ahol darálják, van ahol nagyobb vagy kisebb darabokra vagdalják az előfőzött belsőségeket. Ebben tudnak segédkezni a kisebb-nagyobb gyermekek. Van, ahol főtt tojás is kerül a töltelékbe, van, ahol csak nyers. Ami viszont szinte mindenhol közös, az a sok-sok petrezselyemzöld. Nálunk a kis családomban az volt a szokás, hogy húsvétkor körbelátogattuk a rokonságot, és mivel a férjemnek egyik kedvenc étele a töltött bárány volt, mindenhol megkóstoltuk. Egy igazi kulináris utazás volt, és állíthatom, két egyforma ízvilággal sehol sem találkoztunk.
Fotó: Kocsis Károly
murokkal, rizzsel, amibe a főtt agyat is beleteszik tálaláskor. Amennyire groteszk a neve, annyira finom az étel maga. Nálunk nagyon sokáig nem készült, mivel édesanyám Biharból nem hozta magával ennek az ételnek a hagyományát, de hál′ istennek idővel megtanulta nagymamámtól, én pedig tőle, így egy idő után bekerült a húsvéti ünnepi menübe. Csak és kizárólag húsvétkor készülnek ezek az ételek itt felénk, én sem ettem még soha máskor, ezért igazi exkluzív ételek. A székely gasztronómia egyik, ha nem a legkülönlegesebb csillagai.
Fotó: Csató Andrea
Ezek az ünnepi ételek amellett, hogy erősítik a székely identitásunkat, fenntarthatósági szempontból, de még az egészségünk szempontjából is a legjobbak. Szezonálisan a legelérhetőbb friss húsféléből készülnek, helyi termelőktől származik úgy a hús, mint a tojások zöme, ráadásul ezekben a receptekben felhasználjuk az állat minden porcikáját. Úgy tökéletes, ahogy van. Jó étvágyat és áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!

Tudatos. Környezetbarát. Természetes. Fenntartható. Bio. Szezonális. Helyi. Csupa trendi kifejezés manapság. Ezekkel a szavakkal szinte bármit el lehet adni. De vajon mit is takarnak ezek a szavak?
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
szóljon hozzá!