Szaladni jó! A boldogság egy futásra van

Van, amikor reggel hatkor szalad egy órát, és – mint mondja – akkor az egész napja friss és egészséges. Úgy véli, mentálisan is nagyon sokat segít ez. „Ezt a pszichológusi székből is mondhatom. Antidepresszáns hatása is van, a szervezetben olyan folyamatokat indít be, hogy örömforráshoz jutsz, egészségesebb leszel. Amikor egyedül szaladsz, akkor egyedül maradsz a gondolataiddal, és sok minden a helyére kerül. Megoldódnak a problémák, nem a nagyívűek, hanem a kisebbek, de amikor sok kicsi megoldódik, akkor a nagyokon is könnyebben át tudod rágni magad. Legyenek ezek munkával kapcsolatosak, magánéleti küszködések, valahol valami a helyére kattan az ember fejében. A futásnak van egy monotonitása, és talán nem is gondolkodom közben, hanem inkább ráeszmélek, hogy mi a megoldás, olyan, mint egy sugallat. Ugyanakkor nagy önbizalomlöketet ad ez az egész, mert mindig valamilyen célt tűzöl ki. Olyan célt kell kitűzni, ami nehéz is, de elérhető. És amikor ezeket az apró célokat teljesíted, kifutsz egy dombon tízszer és vissza, rettenetesen fájdalmas, de a tudat, hogy végigvitted, fantasztikus.”

Tudatosabbá tesz

Andrea többnyire terepen fut, a város különböző pontjain vagy településen kívül, átlagosan naponta nyolc-tíz kilométert. Mindig van egy nap, amikor pihenteti a szervezetét, bár ilyenkor is érzi, hogy hiányzik a futás. Eljár az Ágoston László szervezte csíki közösségi futásokra is, sok jó ismerőst szerzett ennek köszönhetően. „Ez összekovácsolja az embereket, én nagyon sok embert ismertem meg ezáltal. Tudjuk egymásról, hogy ki szokott futni, találkozunk a terepen, és ez ad egy plusz összetartozás-élményt.”

És hogy mennyire van szükség életmódváltásra, ha valaki elkezd futni? Lázár Andrea szerint szükség van táplálék-kiegészítőkre, vitaminokra, és gondját kell viselni a szervezetnek. „Én egyes típusú cukorbeteg vagyok, és ez kötelez egy egészségesebb életmódra. A futás tudatosabbá tesz. De azt bizton állítom, hogy a betegség nem kifogás. Élő példája vagyok. Ha nincsenek egyéb járulékos problémák, akkor pláne. Nekem vannak, de azzal is lehet futni, mert csak javít a kondíción. Nem is tudok elég hálás lenni ennek.”

Hangsúlyozta, azok, akik kezdő futók, jó, ha kikérik egy edző tanácsát, hogy a helyes technikát elsajátítsák, mert a rossz mozgásforma rögzül, és utána nagyon nehéz lekoptatni. „Az sem mindegy, milyen lépésszámod van. Mondják is, hogy a futás negyven százaléka karból történik, nem lábból, és ezeket nem árt tudni. A hatékonyság érdekében is fontos a helyes technika, mert nem fáradsz annyira, nő a sebességed. De a legfontosabb, hogy örömforrás legyen a futás, és az, hogy ha már valaki elszánta magát, húzza fel a futócipőt, és induljon el.”

Ugyanakkor fontos a kezdőknél a fokozatosság, egyrészt hogy legyen sikerélmény is, másrészt mert nagyobb a sérülésveszély, ha az ember egyből „nekifut” a nehezének. Futás előtt kötelező bemelegíteni, utána pedig levezetni.

Ráragadt a testmozgás igénye

2003-ban döntötte el Korodi Attila parlamenti képviselő, hogy barátaival elindul a Kárpáti Kaland versenyen, és ezért kezdett rendszeresen szaladni. „Ez volt az indulás, addig nem voltam annyira sportcentrikus. Egyetem alatt nem kötődött a sport a mindennapjaimhoz, amikor viszont elkezdtem dolgozni és elkezdődött az intenzív bukaresti irodai életem, éreztem, hogy kell a testmozgás, különben a rutin sajnos fontosabb lesz, mint maga az életminőség. A verseny kapcsán kezdtem edzeni, és aztán rám is ragadt.

Azoknak, akik most kezdenék el ezt a mozgásformát, azt tanácsolja, hogy aki tud szaladni négy kört, az tud hatot is, aki tud hatot, az nyolcat is, vagyis sokkal többet tud, mint amennyire képesnek érzi magát. Jó, ha van egy ismerős, barát, akivel az elején elkezdi, hogy egymást motiválják. És az is lényeges, hogy elérhető célokat tűzzön ki maga elé. „Számomra is fontos, hogy olyan távot szaladjak, hogy ha eljutok a kitűzött célig, vissza is kell jussak. Közben pedig látom, hogy az adott településen mi történik körülöttem, ez motivál, kikapcsol. Sokkal több szaladófelszerelést vásároltam, mint bármi mást. Szerencsére koptatom a cipőket. Örülök is neki, sokszor nagyobb ajándék nekem elmenni szaladni, mint ha bármi mást tennék” – összegzett Korodi Attila.

Felmérni a célt 

Magyar Imre tánc- és sportoktató nyolc éve költözött Csíkszeredába, és azóta tart tánc- és fitneszórákat, amelyek keretében a futást is megszerettette az edzéseit látogatókkal, több csapattal is be szoktak nevezni a különböző maratonokra. Korábban húsz évet sportolt válogatott szinten. „Az evezés volt a sportágam, annak nagyon sok kiegészítő része volt, az úszás, kondi- és súlyzóedzések, és persze a futás. Ezt próbáltam ebben a fitneszes csapatban is elhinteni, hogy minél több irányba mozduljunk el. Sokan voltak az elején, akik nagyon mereven ellenálltak, hogy a futást nem szeretik, de amikor van egy testsúllyal való edzés és valaki végigcsinál egy ilyen programot, akkor mindenképp alkalmassá válik arra, hogy egy órát, hét-tíz kilométert minden nehézség nélkül leszaladjon.”

Érdemes az életmódra, táplálkozásra is odafigyelni, de itt is célszerű a fokozatosságra törekedni, nem szabad drasztikusan váltani egyik napról a másikra, mert ebbe két-három hét alatt belebukik az ember – osztja meg tapasztalatait Magyar Imre. „Amikor valaki elkezdi a futóedzéseket, és úgy érzi, hogy szeretné csinálni, megkedveli, érzi az összes jótékony hatását, a kikapcsolódást, azt, hogy örömmel tölti el, akkor meg lehet nézni, hogy miként lesz ebből egyszer csak valamilyen teljesítmény. Ez lehet egy amatőr futóversenyen, aminek még mindig nem az a célja, hogy meg kéne nyerni, hanem hogy egyszerűen ott legyünk, érezzük a hangulatát, és akkor már érdemes egy kicsit azzal foglalkozni, hogy hogyan étkezünk.”