
Kék víz, kellemes környezet: hívogató helyszín
Fotó: Rédai Attila
Kellemes hangulattal, barátságos árfekvéssel várja a napozni, fürdőzni vágyókat a homoródfürdői Lobogó panzió tavaly megnyitott szabadtéri strandja. Egy meleg munkanap délutánján próbáltuk ki, s nem csalódtunk. Legalábbis a létesítményben.
2017. július 11., 16:562017. július 11., 16:56
2017. július 25., 16:502017. július 25., 16:50
Vannak, akik egész évben ezt az időszakot várják, hogy pezsegjenek a harmincvalahány fokok a hőmérőkből, dőljön az emberről az izzadság, s egyáltalán: úgy érezze magát az ember, mint a trópusokon. Én nem tartozok ezek közé: szerintem ha az ember nem fekszik valamilyen vízparton a hűsítő árnyékban, nem áztathatja meg magát néha-néha, akkor a harminc fokoknak túl sok értelme nincs.
Élhetetlen ilyenkor a klíma, napközben az utcán mászkálni a tikkasztó hőségben fárasztó, az autóban nem harminc, hanem legalább hatvan fok van, az intézményekben, bankokban, tömegközlekedési eszközökön ezen a vidéken nem divat a légkondi, így ügyeket intézni, dolgozni megpróbáltatás.
A medencék vize melegített
Fotó: Rédai Attila
Na de legalább ilyenkor lehet menni strandra: az itthon ragadt izzadó munkásembernek ez lehet a kárpótlása. Úgyhogy az igényt elhatározás követte, s egy forró hétköznap (késő) délután fogtam a családot, s nekiindultunk egy ilyen létesítmény felkeresésére. A hűsölésen túl persze az is célom volt, hogy szubjektív tapasztalataimat megosszam a Liget olvasóival.
Ezúttal a 2016-ban, de akkor még csak az idény végére megnyílt homoródfürdői Lobogó panzió és wellnesközpont szabadtéri strandjára esett a választásunk. Legfőképp a gyerekmedence miatt: a honlapjukon elérhető leírás szerint mélysége 10 és 40 cm között változik, ez tökéletes lehet a másfél éves kort nemrég betöltött leányzónknak, akinek még soha életében nem volt ilyen élményben része.
A büfében sincsenek túlságosan elszállva az árak
Fotó: Rédai Attila
A munka nagyjának elvégzése utáni indulással fél hat is volt már, mire a helyszínre érkeztünk az éppen nagyfelújítás alatt levő, s éppen ezért zárva tartó panzió melletti létesítmény parkolójába. Hétköznap lévén kényelmesen lehetett helyet kapni a parkolóban, de nem csak ezért érte meg ekkor menni: a belépőjegyek is kevesebbe kerülnek ilyenkor.
A strand működtetői ugyanakkor gondoltak az olyanokra is, akik csak néhány órát szeretnének eltölteni itt, nem szánják az egész napjukat a strandolásra: számukra hétvégén 15, munkanapokon 10 lejt kóstál a belépés, ami már egész barátságos tarifa. A gyerekekért hétvégétől vagy hétköznaptól függetlenül 10, illetve 5 lejt kell fizetni az egész-, illetve a fél napos belépőért, de például a mi másfél évesünk esetében fel sem merült, hogy számára is belépőt kellene váltsunk, ami szintén igencsak korrekt dolog.
A belépés egyébként informatizált, vonalkódos karkötőt kap az ember, amelyet leolvasva enged be az automata kapu. Ez az üzemeltetők számára több szempontból előnyös: a statisztika könnyebb vezetésére nyilván, de van egy még előnyösebb hozadék: zárórakor nem kell noszogatni az embereket, ugyanis az időtúllépésért minden megkezdett 10 perc után még 2 lejeket kell kifizetni távozáskor.
Árnyékos terasz a büfében szerzett cucc elfogyasztásához
Fotó: Rédai Attila
Odabent kellemes, civilizált légkör fogad. A tiszta, kék vizű medencék körül a terület csúszásmentes járólapokkal van kirakva, ezért sokkal kevésbé balesetveszélyes, mint a sima csempe. Ugyanezek a járólapok vannak az öltöző-zuhanyzó-mosdó résznél. Zárt öltözőkabin is van, a férfiaknál igaz, csak kettő, ami nagyobb tumultus esetén kérdéses, hogy elég-e, de a szellősebb hétköznap délután csak egyszer kopogtattak rám. A zuhanyból hűvös-langyos víz folyik, de azért erre igazán nem lehet panasz, főleg nem a kánikulában.
A patak feletti részen árnyékot biztosítanak az ernyők
Fotó: Rédai Attila
Törülközőt, napozóágyat lehet bérelni 4, illetve 10 lejért, de ezek iránt nem igazán nagy a kereslet: aki otthonról pokróccal, netán napernyővel érkezik, annak nincs is igazán szüksége rájuk. A patakmedret ugyanis a strand területén deszkákkal fedték le, amelyeken kényelmes a heverészés, itt ráadásul óriás napernyők biztosítanak árnyékot. De akinek ez nem jönne be, mehet a fűbe is, itt azonban nincs túl sok árnyék, a fiatal fák még nem töltik be ezt a szerepet.
A helyszínen üzemel viszonylag jól felszerelt büfé is, a fél literes ásványvíz 3, üdítők 4, a csapolt sör 6 lejt kóstál, falni is lehet ezt-azt, a hideg szendvicsért, különböző ropogtatnivalókért 4, a meleg szendvicsért 7 lejt kérnek el. Elfogyasztásukra le lehet ülni az árnyékos, asztalokkal és székekkel ellátott teraszra is akár.
Időtúllépés ellen pontos idő, a hamutartót én hanyagolnám
Fotó: Rédai Attila
S a lényeg: a medencék. A nagyobbik medence kellemes hőfokú vízzel csalogat, egy picit talán még melegebb is, mint kellene a kánikulában: 25–27 fok közötti hőmérsékletet tartanak benne. A honlapon található leírás szerint feszített víztükrű, ezzel lehet picit vitatkozni:
Menedékesen mélyül, de a legmélyebb résznél is éri a lábunk az alját: 140 cm-es a legnagyobb mélység. Hosszúsága 25, szélessége 8,5 méter, egy zsufimentes napon több mint elég. A medencébe való belépéskor a lábról a koszt lemosni hivatott lábmosó nem üzemelt, s az úszósapka viselése sem kötelező, ennek ellenére a víz tisztának tűnt.
Gyerekmedence: a többség úszópelenkával használja, a maradék civilizáció-deficites
Fotó: Rédai Attila
A gyerekmedence sem okozott csalódást, másfél évesünk jól kitombolta magát benne. Jó meleg, 28–30 fokos, 5x3 méter, nem tűnt kevésnek. Ami viszont csalódást okozott, nem a létesítmény maga. A mai modern létesítményeknél elvárás, hogy a kisgyerekeket csak úszópelenkával engedik be a vízbe.
nem szólnak rá a vendégre, ha meztelenül pancsoltatja gyerekét, így aztán gyakorlatilag mi éreztük magunkat hülyén, hogy a strandolás előtt tűvé tettük a várost úszópelenkáért, ami a jelek szerint hiánycikk mostanában. Amikor aztán egy kislány a szemünk előtt pisilt bele a medencébe, onnantól már nem igazán volt kedvünk leányunkat visszaengedni oda.
Picit sekély a víz a fejesugráshoz, de ez nem is rendeltetésszerű használat
Fotó: Rédai Attila
A strand mellett az országúton elhaladva mindig felmerült bennem a kérdés, hogy milyen érzés lehet úgy a teknőszerű völgy aljában napozgatni, hogy közben a fejünk felett gyakorlatilag körbe-körbe zajlik a forgalom. Elmondhatom: nem zavaró, az autók zaja csak néha, egy-egy nagyobb monstrum elhaladtakor hallatszik át a strand hangszóróján bejátszott zenén. Ezt is úgy válogatták össze, hogy ne legyen túl zavaró, számomra unalmas, modern slágerek mennek, de legalább nem dörömböl, s nem is manelé vagy lakodalmas, így ez nálam az elviselhető kategória.
Mindent összevetve egy délutáni hűsölésre nem okozott csalódást a Lobogó új szabadtéri strandja, s még a családi költségvetést sem terhelte meg túlságosan: egy ötvenesbe szendvicsezéssel, fagyizással együtt is belefértünk volna.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
Február elején még korai a legtöbb esetben a palántanevelés elkezdése a vidékünkön, pedig már nagyon türelmetlenül várjuk. Néhány tevékenységet azonban időszerű már elkezdeni, ismerkedjünk meg ezekkel közelebbről.
Sebestyén Róbert Dichotómia című kiállítása nem tárgyakat mutat be, hanem állapotokat. Anyag és szellem, múlt és jelen, csend és belső feszültség feszül egymásnak egy olyan térben, ahol a szobrászat meditációvá válik.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
szóljon hozzá!