Olimpiára készült, vállalkozó lett: Becze Tibor

„Ekkor találtam ki, hogy csinálok egy sörtöltödét. Néhány hónap múlva hazatértem, a szüleim lakására hitelt vettem fel, s meg is vettem egy kis kézi töltőt. Megkerestem Magyari Zoltánt, a sörgyár akkori igazgatóját, hogy vásároljak sört. Volt a szüleimnek egy Daciájuk, és elképzeltem, hogy azzal fogom szállítani az ötvenliteres hordókban a sört, s majd a töltödében töltjük. Persze hogy az igazgató nem vett komolyan, így ez a terv nem jött be. Akkortájt a Kalonda-tetőn indult egy kisebb sörgyár, és onnan kezdtem hozni az ötvenliteres hordóban a sört, itthon pedig töltöttük úgy, hogy habzott minden. Egyszer kétszáz láda sört rendeltek Călărași-ról, sosem felejtem el, jött a megrendelő egy hatalmas nagy hallal a vállán átvette. Azt hitte, Csíkszeredában a nagy sörgyárhoz jutott be ilyen könnyen. Elvitte a sört, de amíg megkaptam az ellenértékét, három hetet álltunk. Na de olyan sört kapott, hogy többet nem is keresett minket. Ezzel én a sör töltését befejeztem, s ekkor tértem át a szeszes italok gyártására, palackozására. Aztán társult ehhez a forgalmazás, mindkettőt mai napig csináljuk. 1992-ben jött létre az Amigo cég, és 2000-ben az Amigo & Intercost” – eleveníti fel.

Mára már az ezret is meghaladja a cégcsoporton belül dolgozók száma. Hogy álmodott-e valaha erről? Talán igen – válaszolja –, de korántsem ilyen nagyban.

Nyilván aki a korcsolyapályán nő fel, nem tud oly könnyen elszakadni tőle, Tibort is visszahúzta a szíve. Ma már heti két alkalommal hobbi szinten hokizik, de beleszorítja szabadidejébe a teniszt és a kerékpározást is. „A hobbi szintű sportolás mellett közel húsz éve fő támogatója vagyok a Sportklub felnőtt jégkorongcsapatának, sőt üzleti kapcsolataimnak köszönhetően jelentős támogatókat is bevonzok, ezt is szívesen teszem” – magyarázza.

A család közel húsz évvel ezelőtt költözött ki a város szélére, mint a családfő fogalmaz, egy mesés helyre. „Amint hazaérünk, elszakadunk a város zajától, ott vannak az állatok, a halastó, a hatalmas telek, ott van a szabadság. Igaz, a távolság miatt a gyerekek szállítását meg kell szervezni, de ők is szeretik ott. Internet ott is van, s csak akkor van baj, ha levágjuk” – jegyzi meg mosolyogva. Mert bizony az internetezést szigorú szabályok közé szorítják, ellenkező esetben „elveszítjük a gyerekeket”.

Két lábbal a földön

Becze Tibor évek óta biztos szereplője a Forbes magazinnak a legvagyonosabb hazai üzletembereket rangsoroló listáján. Nevetve jegyzi meg, amint megkapják a magazint, sietve el is rejtik, nehogy a gyermekek meglássák. Azt mondja, gyermekei sokáig nem is tudták, hogy édesapjuk mivel foglalkozik, igyekeztek őket úgy nevelni, hogy ne az anyagiak legyenek számukra a meghatározók. „Egy gyermek szeretetét nem pénzzel veszed meg. Én mindig furcsállom, amikor a gyermeknek drága dolgokat vesznek a szülők akkor is, ha nehezen engedhetik meg maguknak. Elég nehéz volt eleinte arra figyelni, hogy bár tudtam, lenne rá pénzünk, de ne vegyük meg a nagyon értékes dolgokat, mert nem a legújabb mobiltelefon a legfontosabb.Engem soha nem a pénz érdekelt, hanem az, hogy amivel foglalkozom, jól működjön. Bármihez is lásson az ember, ha van bizalom és kitartás, akkor biztosan jó lesz az eredmény. Nem mondom, hogy nem jár áldozattal, de sikerülni fog.

Azt mondja, jól érzi magát, elégedett az életével. Lassanként visszavesz még a munkatempóból, és figyeli gyermekei életének alakulását, akik – reméli – ha el is mennek külföldre tanulni, a megszerzett tudással majd hazatérnek. „Számomra fontos, hogy innen indultam és itt vagyok, bár lett volna lehetőségem külföldön maradni. Ez nem volt opció. A legjobb helyen élünk, innen el lehet menni világot látni, de ide vissza kell térni. Szerencsés ember vagyok. Amit szerettem volna, azt sikerült elérni mind a magán-, mind az üzleti életben. A családomat nagyon szeretem, a cégeim jól mennek. Nagyon rendben van az életem.”