Nemezelt csodák lélekkel: Csomortáni-Gál Judit alkotásai

Judit az alkotás során a tűnemezelést ötvözi a vizes nemezeléssel. „A mellényeknél ezt úgy kell elképzelni, hogy félig összegyúrok egy nemezlapot, szabom, varrom, kidíszítem tűnemezeléssel, s utána tömörítem a végleges méretre azért, hogy a minta, amit én tű segítségével beleviszek, összeálljon” – magyarázza. Ez pedig nem csak különleges, hanem három kisgyermek mellett mondhatni „kényelmes” is, hiszen – mint mondja  – amíg még gyermekei kisebbek voltak, nem tudott egyhuzamban sok időt tölteni a vizes nemezeléssel. „Egy lapot megcsináltam, s mikor kicsi időm volt, tudtam szárazon dolgozni vele” – nevet nagyot, s bár a gyermekek nagyobbacskák, a munka menete nem sokat változott, az előkészített alappal akkor dolgozik, amikor ideje engedi. Az ő műhelye ugyanis a konyha, a gyermekek mellett ezt így könnyebb megoldani.

Mellények, takarók, domborművek

Azt a bizonyos – szerinte sikertelen –, de férje szerint tökéletes nemezelt mellényt kisbabáknak készült nemezpapucsok követték, majd maradva a gyermekek világában térbeli formákat, gyermekjátékokat, játszószőnyeget készített gyapjúból. Ekkor bukkant rá Székelyudvarhelyen egy nemezkészítő tanfolyamra, s tanulni kezdte mindazt, amit addig ösztönből csinált. Így ismerte meg például a türkmének belenemezelt mintájú takaróit, a kirgiz szabott-varrott takarókat. S mindabból, amit kikísérletezett, ellesett, majd megtanult, alakult ki saját technikája.

Szeretettel mesél egy, a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz kapcsolódó friss projektről, amelybe az Artera Alapítványon keresztül kapcsolódott be. Böjte Csaba ugyanis a székelyudvarhelyi alapítványt kérte fel, hogy a kézműves foglalkozásokat levezesse a Szent Ferenc Alapítvány központjaiban, így ha Csíkban és környékén nemezelni kell, akkor Judit is ott van. Érdekes megtapasztalása volt ez az elmúlt időszaknak – ismeri el. „Nem volt a legkönnyebb őket megszólítani, nehéz az érdeklődésüket felkelteni. Az utolsó találkozásunk sikerült a legjobban, a fiatalokkal egy csodaszarvast mintázó takarót készítettünk. Ezt nagyon élvezték. Mesélték, hogy olyan gyermek is beállt gyúrni, akiről azt mondták, soha semmi nem érdekelte. Rájöttem, hogy velük nagyobb dolgon érdemes gondolkozni. A takarót megőrizték, feltették a falra, és nagyon büszkék rá”.

Két művész egy házban

Nincs ahogy ne kerüljön szóba, hogy

Amikor pedig nemezel, kikapcsolódik, csak ő van és a gyapjú. Kacag amikor mondja, jöhetnek a gyerekek, megcsinálja, amire kérik, de fejben nemezel. „Felszabadulok. A nemezelésben tudom az érzéseimet kimutatni, ebben tudok kiteljesedni. Eddig sem hagyott a gondolat, s ezután sem fog hagyni, minden nap foglalkoztat, hogy mit fogok következőkben készíteni, bármit látok, mindenről a nemezelés jut eszembe. A mindennapok monotonitásából teljesen kikapcsol” – lelkesedik.

Tapasztott ház régi bútorokkal

A műteremben a fal mellett pihenő festmények, a gerendáról lelógó szárított gyógynövénycsokrok, a Juditból áradó békesség egy olyan világba visz el, ahol teljesen természetes, hogy a konyhában lévő tapasztott kemencéből kenyérillat árad, hogy a százéves bútorokat átmentik a jövőnek, hogy a réginek felbecsülhetetlen eszmei értéke van. Amikor visszatérünk a családi házba, nem csak a nemezelt remekműveket csodálhatom meg, de az 1883-ban épült, majd tíz évvel ezelőtt újraépített ház tapasztott falain belüli régi idők mindennapjaiba csöppenek. S bár igazából először Laci szívében szökkent szárba e hagyománytisztelő, természetközeli életmód iránti vágy, ennek kivitelezésében Juditban hű társat talált.

Észreveszik a gyerekek, hogy visszatértünk a családi házba. Nevetnek, mesélnek, csicseregnek, nem használ már a szülői intés sem. Mutatják saját készítésű kis nemezcsodáikat, s csak hozzák és hozzák kedvenc könyveiket. A másodikos Mátyás az indiánokról szóló könyvek nagy hódolója, a negyedikes Gergő szereti a jó vicceket, forgatja is kedvenc anekdotás, találós kérdéses könyvét. S hogy az előkészítős Rózsa is itt jár-kel valahol a közelben, arról az asztalon heverő babák árulkodnak. Az asztal fölött Judit grafikája nagymamájáról, a szemközti falon Laci festménye nagytatájáról. Itt minden megtalálta méltó helyét.