Nem pusztán virágrendezés, filozófia: Erdélyben is van mestere az ikebanának

Ez általában a nyugati virágrendezésre érvényes, ahol elsősorban díszítőelem, arra való, hogy feldobja egy rendezvény hangulatát, vagy örömet szerezzünk valakinek egy gyönyörűen megkomponált virágcsokorral. És nagyon gyakran az van, hogy túlzsúfolt, hatalmas virágcsokrok készülnek. „A japán virágművészet ezzel egy teljesen ellentétes világ. Szó szerint művészet, és nem díszítőművészet, hanem talán részben a költészethez lehetne hasonlítani vagy a zeneszerzéshez. Mindenképp egy meditatív jellegű művészet, azt is mondhatnám, hogy filozófia” – magyarázta Hubbes.

Egymáshoz való viszonyulás

Mint kifejtette, azért szerette meg az ikebanát, mert úgy érezte, hogy azt, amit szavakban nem lehet elmondani, szépen meg lehet rendezni virágokban, meg lehet költeni. Az európai virágkötés – ami a maga nemében ugyancsak szép – nem elvont művészet. A nyugati gondolkodásmód a szimmetriát kedveli, a sokszínűséget a virágok tekintetében, és a virágoknak megvan a szimbolikája. A japán virágművészet esetében nem annyira fontos a virágoknak önmagukban vett szimbolikája, ott az a lényeges, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző ágak, elemek, virágok. A különböző keleti virágművészeti hagyományok tisztultak le Japánban több évszázad alatt ezzé a kifinomult megnyilvánulássá, ami az ikebana.

Nagyon szeretem a japán irodalmat, nem csak a regényeket és a nagyon közismert kortárs vagy történelmi irodalmat, hanem a költészetet is. Ezek közül az egyik leglényegesebb és talán a legismertebb is itt nálunk a haiku, a háromsoros, nagyon rövid, öt-hét-öt szótagból álló versforma. Ez a nagyon egyszerű három elemes forma az ikebanában pontosan az, mint a japán költészetben a haiku. Egyszerű és egyszerre sokatmondó, hiszen ezek mindig pici bölcsességek, amelyek megvillannak vagy elgondolkoztatnak.”

Virág a vízben

Az ikebana azt jelenti, hogy virág a vízben, azaz vízbe helyezett virág. Hubbes László elmondta, ilyen értelemben, amikor levágunk egy szál virágot, és betesszük egy vázába, az már önmagában kimeríti az ikebana szó értelmét. Viszont a japán virágkötészet esetében egy sajátos eszmeiségről van szó.

Ezek virágáldozatoknak tekinthetők. Egyszerre díszítették a szentélyt, a templomot, és ugyanakkor áldozatként felajánlott virágok voltak. Ehhez jött hozzá a Kínából, Koreából behatoló buddhizmus, ami ráépült a helyi vallásra, kölcsönösen hatottak egymásra. Elsősorban a papság foglalkozott néhány évszázadon keresztül virágrendezéssel, merthogy ezek templomi, szentélyi rendezések voltak. Később világiasodott, polgárosodott ez a művészet, kikerült a templomokból, és nem csak a papok, szerzetesek foglalkoztak vele, hanem a szamurájoknak, tehát a nemességnek a neveléséhez hozzátartozott – ugyanúgy, ahogy megtanultak verset írni, a különböző stratégiai játékokat, és nyilván a harcművészetet – a virágoknak a rendezése is. És ekkor már egyszerűsödött is.”

Ekkor már több iskola is létezett, és tovább egyszerűsödött, többnyire három elemből tevődött össze. Ezeknek különböző iskoláknál különböző nevei vannak, én hozzászoktam a »shin-soe-hikae« megnevezéshez, ami azt jelenti, hogy ég-föld-ember. Tehát a fent, a lent és a közöttük levő közvetítő, az ember. A nageirebana (»bedobált virágok«) többnyire tálban vagy szélesebb szájú vázában rendezett virágok, és aztán az új, a 19., 20. században kialakult iskolák még tovább egyszerűsítették, és itt is elsősorban két alapformáról lehet beszélni: az egyik a vázában rendezett szeika (vagy shoka) stílusú, azon belül is elkülönülnek sajátos stílusformák, a másik pedig a tálban rendezett, az pedig a moribana” – avatott be a részletekbe.

A nagyobb úgy viszonyul az egészhez, ahogyan a kisebb viszonyul a nagyobbhoz. Ugyanakkor mindig leírható valamilyen háromszögben a három elem, és szabályos képzeletbeli kört lehet vonni köréjük. Az ikebanák térbeli alkotások, a szobrászművészethez is lehet hasonlítani, és így nem csak egyetlen nézetük van. Ugyan van egy fő nézetük, de igazából egy körbejárható alkotás, bárhonnan meg lehet nézni, és akár különböző jelentéseket is hordozhat, hogyha más szemszögből, más perspektívából nézik az adott rendezést.”

Szimbolika és irányultság

A japán ikebanaművészet szakértője kiemelte, nem feltétlenül a virágoknak, az egyes növényeknek a szimbolikája az elsődleges, hanem maguknak az elemeknek a szimbolikája és az irányultsága. Az sem mindegy, hogy felfelé jobbra, vagy felfelé balra dől egy elem, hogy előre vagy hátra, a különböző szögek, amiket egymással bezárnak az elemek, különböző érzelmeket közvetíthetnek. Egy fehér krizantém egy fenyőággal és valamilyen mirtuszlevéllel egyberendezve megjeleníthet gyászt vagy éppen örömet.

Az ég-ember-föld hármasban általában az eget szimbolizáló elem magas, jövőbe mutató. Az ember a központi elem, ezt többnyire virággal, virágba borult növénnyel jelenítik meg, ez a jelent közvetíti. A földet gyakran száraz ágakkal jelenítik meg, a száraz a múltat, a halált, elmúlást jelöli. Az ikebanában az élet mulandósága is megjelenik.

A most-nak a művészete az ikebana, az éppen átélt élménynek a művészete, ami tart egy ideig. Egy meditatív művészet, ahol nem a végeredményen van a lényeg, hanem a folyamaton.”