Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

19:01

Nagyobbak a számlák, mint amire számítottak, pénzt vettek el az iskoláktól

18:55

Nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy elkezdjék a mezőgazdasági támogatások előlegeinek kifizetését

18:47

Helyzetképet adott az építő a Gyergyóalfalu–Ditró sztrádaszakaszról

18:28

A játszótérhez már nagyok, hát kikértek két sört a fiatalok: még a szüleiket is megbüntették

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Luxusfehérneműre és parfümökre szórták a közpénzt az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, meg lett a következménye

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kiderült, mit állapított meg a rendőrség a csíkverebesi vonatbalesetről

Nem habozott a kézdivásárhelyi diák, amikor jelentős pénzösszeget talált az utcán

Kihallgatta Magyar Pétert a Központi Nyomozó Főügyészség

Jelentősen növelni kell Hargita megyében a szelektíven gyűjtött hulladék arányát

Extrém vízfogyasztás a takarékossági felhívás után – versenyt futnak az idővel Székelyudvarhelyen

Új határátkelő nyílik Románia és Ukrajna között

Kulcsár-Terza József magyar tolmácsot kér a parlamentben

Mesélő hangszerek. Modernkori kincskeresés

Amikor egy ilyen régi hangszert megfog az ember, az olyan, mint a kincskeresés – mondja Hadnagy Lehel

Fotó: Hadnagy Helga

A hangszerek sok mindenről mesélhetnek, idén éppen arról, hogy némaságra voltak ítélve. De láttak ők már szebb időket is, mulatságot, lakodalmat, radinát, regrutabált. S hogy e történetek ne merüljenek feledésbe, a Gyimesfelsőloki Ifjúsági és Közművelődési Egyesület egy nemrégiben véget ért pályázat keretében arra ösztönözte a Gyimesek völgyében lakókat, hogy osszák meg történeteiket régi hangszereikről.

D. Balázs Ildikó

2020. december 31., 17:222020. december 31., 17:22

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Jó lenne a Gyimesek völgyében fellelhető régi hangszereket feltérképezni, számba venni, lerajzolni – nyilatkozta egy korábbi, vele készült beszélgetésünk során Hadnagy Lehel, borospataki fiatal gardonkészítő mester. Most pedig ennek az ideje is eljött a Gyimesfelsőloki Ifjúsági és Közművelődési Egyesület által elindított pályázatnak köszönhetően. Így kerültek elő a padlásról, a szekrény mélyéről régi, poros citerák, hegedűk, amelyek által történetek elevenedtek meg, mesélni kezdtek a hangszerek és tulajdonosaik.

„Az ősszel meghirdetett gyűjtés fontosságát egy helybéli idős néni erősítette meg bennünk, ő hozott be hozzánk egy 1945-ben készített citerát, mondván, hogy neki még van otthon egy, s ez annyira régi hangszer, hogy úgy gondolja, minálunk jó helyen lesz, hiszen hallotta, hogy Lehel gardonokat készít. Elmesélte, hogy sok családnál volt citera a Gyimesekben, s karácsonykor ezek sok helyen előkerültek. De meglepő módon nagyon sok, citerával kapcsolatos történetet küldtek el a felhívásra” – meséli Hadnagy Helga, az egyesület alelnöke.

A régi citera tulajdonosa a gyimesfelsőloki Karácsony Péter

Fotó: Hadnagy Helga

Parasztciterák ezek – egészíti ki férje, Lehel, akit hatalmas boldogság tölt el, amikor egy-egy régi hangszer a keze ügyébe kerül. Aztán kézbe vesz egy régi hegedűt, amely a jelenlegi gyimesközéploki tájház épületének a felújításakor került elő a padlásról.

„Azt látom, hogy több ízben is javítva volt, aztán látható benne egy évszám, 1957, illetve egy hosszú aláírás is, de nem lehet kiolvasni. Utánanéztem, és az ilyen típusú hegedű készítése 1930 környékére tehető egy német manufaktúrában, lehet, onnan másolták.

1957 az a dátum lehet, amikor első alkalommal felnyitották és megjavították. Gondolkodok azon, hogy szépen megtisztítom ezt a hangszert, bár tudom, hogy ez egy hosszú, sziszifuszi munka, nem fog menni egyik napról a másikra. Szeretnék életet lehelni bele. Amikor egy ilyen régi hangszert megfog az ember, az olyan, mint a kincskeresés. Nem tudni, mit rejt” – magyarázza lelkesen Lehel.

Ami a beérkezett citerákat illeti, bizony azokat sem hanyagolja el, tervei vannak. Szeretne egy régi citera mintájára egy új hangszert készíteni, szeretne jobban elmélyülni ennek készítésében, javításában.

Régi hangszer, mely sok titkot rejt

Fotó: Hadnagy Helga

Aztán előkerül egy régi citera, amelynek tulajdonosa a gyimesfelsőloki Karácsony Péter. „A citera iránti szeretetét az édesapjától örökölte, nem csak ő, hanem lánytestvére is. Fiatalként még az édesapjától örökölt hangszeren játszott, aztán jött az ötlet, hogy kellene egy új, mivel az már nagyon kikopott. Nem tanította senki, az előző mintájára elkészítette a saját hangszerét, amelyet ő hangolt, majd később javított. Nagy szeretettel viselte gondját a hangszernek. Esténként, amikor összeültek az ismerősökkel, mindig előkerült a citera.

Jó hangulatban teltek főleg a hosszú téli esték. A jó hangú nők és férfiak is énekeltek, a végén már táncoltak is.

Egészségi állapotának romlásával a citera háttérbe szorult, már nem tudja javítani, és nem tud rajta játszani. Betegsége ellenére ma is jókedvű, és ugyanúgy szereti a zenét, ezt egy szájmuzsikán tudja kiélni, amelyen még el tud játszani dallamokat, amelyeket nagyon szeret. Gyakran előkerül a szájmuzsika, amelyen játszik és felesége énekel. Vallomásuk szerint: »vígan mennek tönkre«” – olvasható a hozzá csatolt leírásban.

Ez a hegedű a jelenlegi gyimesközéploki tájház épületének felújításakor került elő a padlásról

Fotó: Hadnagy Helga

Egy másik régi citeráról a szintén gyimesfelsőloki Farkas Tímea írja: „Dédnagytatám a szomszédja citerájának a mintájára készítette. A nagymamám segítség nélkül tanult meg rajta játszani a szomszédban citerázó lányok kézmozdulatait utánozva. Nyári estéken a kalibáknál összegyűltek és táncoltak a nagyobb fiúk és lányok”.

A Communitas Alapítvány által támogatott pályázat ugyan lezárult, ám az egyesület továbbra is várja a fotókat, történeteket régi idők pásztorfurulyáiról, citeráiról, gardonairól, hegedűiről. Hadd meséljenek a hangszerek!