
Amikor egy ilyen régi hangszert megfog az ember, az olyan, mint a kincskeresés – mondja Hadnagy Lehel
Fotó: Hadnagy Helga
A hangszerek sok mindenről mesélhetnek, idén éppen arról, hogy némaságra voltak ítélve. De láttak ők már szebb időket is, mulatságot, lakodalmat, radinát, regrutabált. S hogy e történetek ne merüljenek feledésbe, a Gyimesfelsőloki Ifjúsági és Közművelődési Egyesület egy nemrégiben véget ért pályázat keretében arra ösztönözte a Gyimesek völgyében lakókat, hogy osszák meg történeteiket régi hangszereikről.
2020. december 31., 17:222020. december 31., 17:22
Jó lenne a Gyimesek völgyében fellelhető régi hangszereket feltérképezni, számba venni, lerajzolni – nyilatkozta egy korábbi, vele készült beszélgetésünk során Hadnagy Lehel, borospataki fiatal gardonkészítő mester. Most pedig ennek az ideje is eljött a Gyimesfelsőloki Ifjúsági és Közművelődési Egyesület által elindított pályázatnak köszönhetően. Így kerültek elő a padlásról, a szekrény mélyéről régi, poros citerák, hegedűk, amelyek által történetek elevenedtek meg, mesélni kezdtek a hangszerek és tulajdonosaik.
„Az ősszel meghirdetett gyűjtés fontosságát egy helybéli idős néni erősítette meg bennünk, ő hozott be hozzánk egy 1945-ben készített citerát, mondván, hogy neki még van otthon egy, s ez annyira régi hangszer, hogy úgy gondolja, minálunk jó helyen lesz, hiszen hallotta, hogy Lehel gardonokat készít. Elmesélte, hogy sok családnál volt citera a Gyimesekben, s karácsonykor ezek sok helyen előkerültek. De meglepő módon nagyon sok, citerával kapcsolatos történetet küldtek el a felhívásra” – meséli Hadnagy Helga, az egyesület alelnöke.
A régi citera tulajdonosa a gyimesfelsőloki Karácsony Péter
Fotó: Hadnagy Helga
Parasztciterák ezek – egészíti ki férje, Lehel, akit hatalmas boldogság tölt el, amikor egy-egy régi hangszer a keze ügyébe kerül. Aztán kézbe vesz egy régi hegedűt, amely a jelenlegi gyimesközéploki tájház épületének a felújításakor került elő a padlásról.
1957 az a dátum lehet, amikor első alkalommal felnyitották és megjavították. Gondolkodok azon, hogy szépen megtisztítom ezt a hangszert, bár tudom, hogy ez egy hosszú, sziszifuszi munka, nem fog menni egyik napról a másikra. Szeretnék életet lehelni bele. Amikor egy ilyen régi hangszert megfog az ember, az olyan, mint a kincskeresés. Nem tudni, mit rejt” – magyarázza lelkesen Lehel.
Ami a beérkezett citerákat illeti, bizony azokat sem hanyagolja el, tervei vannak. Szeretne egy régi citera mintájára egy új hangszert készíteni, szeretne jobban elmélyülni ennek készítésében, javításában.
Régi hangszer, mely sok titkot rejt
Fotó: Hadnagy Helga
Aztán előkerül egy régi citera, amelynek tulajdonosa a gyimesfelsőloki Karácsony Péter. „A citera iránti szeretetét az édesapjától örökölte, nem csak ő, hanem lánytestvére is. Fiatalként még az édesapjától örökölt hangszeren játszott, aztán jött az ötlet, hogy kellene egy új, mivel az már nagyon kikopott. Nem tanította senki, az előző mintájára elkészítette a saját hangszerét, amelyet ő hangolt, majd később javított. Nagy szeretettel viselte gondját a hangszernek. Esténként, amikor összeültek az ismerősökkel, mindig előkerült a citera.
Egészségi állapotának romlásával a citera háttérbe szorult, már nem tudja javítani, és nem tud rajta játszani. Betegsége ellenére ma is jókedvű, és ugyanúgy szereti a zenét, ezt egy szájmuzsikán tudja kiélni, amelyen még el tud játszani dallamokat, amelyeket nagyon szeret. Gyakran előkerül a szájmuzsika, amelyen játszik és felesége énekel. Vallomásuk szerint: »vígan mennek tönkre«” – olvasható a hozzá csatolt leírásban.
Ez a hegedű a jelenlegi gyimesközéploki tájház épületének felújításakor került elő a padlásról
Fotó: Hadnagy Helga
Egy másik régi citeráról a szintén gyimesfelsőloki Farkas Tímea írja: „Dédnagytatám a szomszédja citerájának a mintájára készítette. A nagymamám segítség nélkül tanult meg rajta játszani a szomszédban citerázó lányok kézmozdulatait utánozva. Nyári estéken a kalibáknál összegyűltek és táncoltak a nagyobb fiúk és lányok”.
A Communitas Alapítvány által támogatott pályázat ugyan lezárult, ám az egyesület továbbra is várja a fotókat, történeteket régi idők pásztorfurulyáiról, citeráiról, gardonairól, hegedűiről. Hadd meséljenek a hangszerek!
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!