Még hogy nem lesz itt semmi! Hiába a sok kétkedő, megterem Kurkóéknál a padlizsán

– magyarázza Kurkó Norbert. A szoftverfejlesztéssel foglalkozó fiatalembert, valamint öccsét és feleségét – akkor mindketten egyetemisták voltak – Kolozsváron érte 2020-ban a koronavírus-járvány. A pandémia miatt elrendelt karantén idejére mindhárman hazaköltöztek Domokosra, és próbáltak értelmet adni a mindennapoknak.

Mi sem tudtuk, mi lesz a szabadföldön, de kíváncsiak voltunk. Persze egy fóliasátorban bőségesebb lenne a termés, de olyan fajtákat választottunk, amelyek Romániában, délebbre őshonosak” – meséli a fiatalember.

– elevenednek meg a két évvel ezelőtti fagyos tavaszi éjszakák. El is voltak keseredve – nevet Norbi –, hogy ha a fagyos időszak sokáig tart, nem fognak tudni aludni. S így vette kezdetét a befektetések sorozata, „vérszemet kaptak, hogy sok mindenre szükségük van”, megoldották az áramellátást, fátyolfóliát vettek, „s csak ment bele a pénz”. Év végén pedig azt már sikerként könyvelték el, hogy nullszaldóba jöttek ki, örvendtek, hogy nem járt veszteséggel az első év. A pénzt, az időt azóta is viszi, a befektetett munkát a mai napig nem számolják fel.

„Ez már kiment a kezünkből, nincs, ahogy megálljunk”

„Az első évben szép lett a paradicsom – legalábbis azt gondoltuk mi akkor. Visszagondolva a tudásunkhoz képest szép volt, de a mai szemmel nézve nem volt szép” – jegyzi meg Ákos. Azóta is folyamatosan tanácsot kérnek, kérdeznek, tapasztalatot gyűjtenek.

„Eleinte nehéz volt ezt lenyelni” – fűzi hozzá.

Közben megérkezik Norbi felesége, Anita, karján az egyéves Annával, aki előszeretettel kalandozik el a paradicsomtövek között, eljátszadozva egy-egy éretlen darabbal. Együtt mesélik, hogy az első év után, tavaly tavasszal már újra egy nagyot gondoltak, megvásárolták a szomszédos parcellát is, felépítették a nagyobb fóliasátrat, s mára 25 áron zajlik a munka. De ez is csak egy része. Mivel tavaly nagy sikernek örvendett az általuk termesztett kukorica, idén nem messze a családi háztól még 17 áron kukoricát is vetettek.

Hogy végül a közös ötletelések, tervek ilyen nagyra nőtték ki magukat, azt maguk sem gondolták. „Ez már kiment a kezünkből, nincs ahogy megálljunk. Ha most a vakációban két ismerős diáklány nem segített volna gyomlálni, nem így nézne ki. Hiába van takarófólia a melegházban, a sorközöket gyomlálni kell.”

Őstermelői igazolvány, hogy könnyebb legyen

Idén tavasszal – kanyarodunk vissza a paradicsomokhoz – a kis fóliaházban harmincezer palántát neveltek, a nagyban pedig közel 900 tő paradicsomtövet ültettek el, és a nagyobb hozam reményében dupla száron hagyták fejlődni. „Ha már ekkora a fólia is, legyen értelme” – jegyzi meg Norbi. Két típusú paradicsom ontja bőségesen a gyümölcsét, az egyik intenzív vörös színű, lédús, a másik pedig egy rózsaszínesebb típusú, vékonyabb héjú, húsosabb paradicsom.

Első perctől tiszta lappal indultak, őstermelői engedélyt váltottak ki, így idén például számos helyi üzletben is tudják árusítani a paradicsomot. Tavaly voltak piacon, idén már nem, nincs rá idő. „Akkor vagyunk büszkék, amikor ilyen szép. Vannak időszakok, amikor nő a fejünkre minden. Sokszor jól jönne a segítség, de nem nagyon van, aki segítsen” – mondja Norbi, aki mindezt úgy tartja kézben, hogy közben változatlanul szoftverfejlesztőként is dolgozik. A biztos megélhetést adó munkahelyét nem is adná fel – ismeri el –, mert nehéz a zöldségtermesztésből megélni, reggeltől estig ezzel foglalkozni.

„Azt nem szeretjük, amikor le van szedve 500 kg paradicsom, s fogjuk a fejünket, hogy ezzel vajon mit csináljunk. Idén nem volt még erre példa, de tavaly igen. Hordtuk a talicskával a disznóknak, mert mire ősszel beért, már nem nagyon keresték a paradicsomot” – elevenítik fel.

Mindenki másként csinálná...

Amennyiben lehet, vegyszermentesen termesztik a zöldséget, a száraz tavasz miatt nem volt párás a levegő, ezért nem is terjedtek a gombás megbetegedések. Most éppen nem a legideálisabbak a körülmények, az éjszakai hidegek nem a legkedvezőbbek.
Biztosan van olyan termelő, aki azt mondja, ő nem így csinálná – jegyzik meg – de ők legjobb tudásuk szerint, sokszor a kétkedők legnagyobb meglepetésére is haladnak a kitűzött úton.

– búcsúznak.