Családi zöldséges Csíkszentdomokoson. Idén már másfél tonna zöldséget gyűjtöttek be
Fotó: Veres Nándor
Délcegen tekint le ránk a Nagy-Hagymás és az Egyes-kő, karnyújtásnyira tőlünk zubog alá az Olt, miközben mi azon csodálkozunk, hogy milyen szép termést hoz idén is a szabadföldben termett padlizsán és paprika. A felcsíki régió legészakibb településén, Csíkszentdomokoson járunk, ahol két évvel ezelőtt a Kurkó testvérek zöldségtermesztésbe fogtak, hogy szabadidejüket hasznosan kitöltsék. Azóta sincs szabad idejük – nevetnek, amint végigkísérnek a bőséges termést hozó paradicsomtövek között.
2022. augusztus 12., 17:502022. augusztus 12., 17:50
Itt-ott az uborkán még látszik a napokkal ezelőtti jégverés nyoma, de a fiatal házigazdák nagyon remélik, hogy nem lesz terméskiesés. A szomszédos parcellán kifogta a jeget az uborka fölé kihúzott árnyékoló háló, bosszankodtak is – mondják –, amiért nem volt idő mindenhová hálót húzni. A borsót már betakarították, a saláta hamarosan kivirágzik, magot szeretnének fogni. Nem másért – kacagnak –, de ilyet még úgysem csináltak.
A szemünk elé táruló látvány lenyűgöző. Szabadföldön terem a padlizsán, az uborka, a paprika, de ott van mellette a cékla, a jókora káposzta, a méretes fóliás melegházakban pedig hatalmas piros paradicsomok mosolyognak ránk. A lakóház mögötti területen összesen mintegy 25 áron zajlik a zöldségtermesztés, bár amikor két évvel ezelőtt a Kurkó testvérek hozzáláttak, maguk sem gondolták, hogy ez a hobbi így kinövi magát. Ma már – jegyzi meg egyikük – ha akarnának, sem tudnának leállni.
– magyarázza Kurkó Norbert. A szoftverfejlesztéssel foglalkozó fiatalembert, valamint öccsét és feleségét – akkor mindketten egyetemisták voltak – Kolozsváron érte 2020-ban a koronavírus-járvány. A pandémia miatt elrendelt karantén idejére mindhárman hazaköltöztek Domokosra, és próbáltak értelmet adni a mindennapoknak.
Kurkó Norbert testvérével együtt, Ákossal rakta le a pandémia idején a közös vállalkozás alapjait
Fotó: Veres Nándor
„Tavasszal hazajöttünk, adott volt a föld egy része, kaptunk mellé egy kisebb melegházat, s elkezdtünk gondolkozni azon, mit csináljunk benne, hogy hasznos is legyen, és a szabadidőnket is kitöltsük. Semmit sem tudtunk mi a növénytermesztésről, munkához láttunk, azzal annyira ki is töltöttük a szabadidőnket, hogy azóta sincs. Az volt a lényeg, hogy elöl, a kapun ne kelljen kimenni, de mi itt, a ház mögött tudjuk végezni a dolgunkat” – mondja Norbert, aki öccsével, Ákossal együtt tette le közös vállalkozásuk alapjait. Azóta Ákos élete nagyot változott, az egyetemistából alkalmazott lett, így munkája miatt már kevesebb ideje maradt a kertészkedésre.
„Először azt akartuk, hogy mindenből egy kicsit termesszünk, éppen csak saját fogyasztásra. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a melegházban a paradicsom mellé mit tegyünk, s egy Maros megyei ismerősünk – aki ért a zöldségtermesztéshez – azt mondta, jobban járunk, ha semmit nem teszünk. Minden növénynek más a hő- és a vízigénye, mindegyiknek más a betegsége, s vannak olyan társnövények, amelyeknek nem tesz jót a paradicsom közelsége. Ilyen például az uborka, amely nem jó társa a paradicsomnak” – magyarázza vendéglátóm, hogy a fólia alatt miért csak paradicsom piroslik.
Kacagva mesél a kezdeti érdeklődésről, a furcsálló tekintetekről, az „aggodalmaskodó” megjegyzésekről. „Őszintén megmondom, akkora érdeklődés sosem övezett minket, mint amikor zöldséget kezdtünk termeszteni.
Mi sem tudtuk, mi lesz a szabadföldön, de kíváncsiak voltunk. Persze egy fóliasátorban bőségesebb lenne a termés, de olyan fajtákat választottunk, amelyek Romániában, délebbre őshonosak” – meséli a fiatalember.
800 tő paradicsomtövet ültettek el idén a fóliasátorban
Fotó: Veres Nándor
Az első évben a kis sátorban kezdeti lelkesedésükben 380 tő paradicsomot ültettek el, és az sem szegte kedvüket, hogy a kiültetést követő éjszaka ötven tő lefagyott. Leleményesen oldották meg a helyzetet: generátorral fűtöttek a melegházban. De ez korántsem volt ilyen egyszerű. „Kicsit huzatosabb itt az Olt miatt is, nem védte meg a töveket a fóliaház a kinti fagytól. Második éjjelre hoztunk egy generátort és egy melegítőt, s azzal fűtöttünk, de úgy, hogy éjjelenete kétszer keltünk tankolni, mert ette a generátor az üzemanyagot, négy órát bírta egy tank benzinnel.
– elevenednek meg a két évvel ezelőtti fagyos tavaszi éjszakák. El is voltak keseredve – nevet Norbi –, hogy ha a fagyos időszak sokáig tart, nem fognak tudni aludni. S így vette kezdetét a befektetések sorozata, „vérszemet kaptak, hogy sok mindenre szükségük van”, megoldották az áramellátást, fátyolfóliát vettek, „s csak ment bele a pénz”. Év végén pedig azt már sikerként könyvelték el, hogy nullszaldóba jöttek ki, örvendtek, hogy nem járt veszteséggel az első év. A pénzt, az időt azóta is viszi, a befektetett munkát a mai napig nem számolják fel.
„Az első évben szép lett a paradicsom – legalábbis azt gondoltuk mi akkor. Visszagondolva a tudásunkhoz képest szép volt, de a mai szemmel nézve nem volt szép” – jegyzi meg Ákos. Azóta is folyamatosan tanácsot kérnek, kérdeznek, tapasztalatot gyűjtenek.
Szabadföldön terem az uborka...
Fotó: Veres Nándor
...és a paprika is
Fotó: Veres Nándor
„Eleinte nehéz volt ezt lenyelni” – fűzi hozzá.
Közben megérkezik Norbi felesége, Anita, karján az egyéves Annával, aki előszeretettel kalandozik el a paradicsomtövek között, eljátszadozva egy-egy éretlen darabbal. Együtt mesélik, hogy az első év után, tavaly tavasszal már újra egy nagyot gondoltak, megvásárolták a szomszédos parcellát is, felépítették a nagyobb fóliasátrat, s mára 25 áron zajlik a munka. De ez is csak egy része. Mivel tavaly nagy sikernek örvendett az általuk termesztett kukorica, idén nem messze a családi háztól még 17 áron kukoricát is vetettek.
Hogy végül a közös ötletelések, tervek ilyen nagyra nőtték ki magukat, azt maguk sem gondolták. „Ez már kiment a kezünkből, nincs ahogy megálljunk. Ha most a vakációban két ismerős diáklány nem segített volna gyomlálni, nem így nézne ki. Hiába van takarófólia a melegházban, a sorközöket gyomlálni kell.”
Idén tavasszal – kanyarodunk vissza a paradicsomokhoz – a kis fóliaházban harmincezer palántát neveltek, a nagyban pedig közel 900 tő paradicsomtövet ültettek el, és a nagyobb hozam reményében dupla száron hagyták fejlődni. „Ha már ekkora a fólia is, legyen értelme” – jegyzi meg Norbi. Két típusú paradicsom ontja bőségesen a gyümölcsét, az egyik intenzív vörös színű, lédús, a másik pedig egy rózsaszínesebb típusú, vékonyabb héjú, húsosabb paradicsom.
Első perctől tiszta lappal indultak, őstermelői engedélyt váltottak ki, így idén például számos helyi üzletben is tudják árusítani a paradicsomot. Tavaly voltak piacon, idén már nem, nincs rá idő. „Akkor vagyunk büszkék, amikor ilyen szép. Vannak időszakok, amikor nő a fejünkre minden. Sokszor jól jönne a segítség, de nem nagyon van, aki segítsen” – mondja Norbi, aki mindezt úgy tartja kézben, hogy közben változatlanul szoftverfejlesztőként is dolgozik. A biztos megélhetést adó munkahelyét nem is adná fel – ismeri el –, mert nehéz a zöldségtermesztésből megélni, reggeltől estig ezzel foglalkozni.
Fotó: Veres Nándor
„Most is azt mondom, hogy nem szeretnék csak ebből élni. De ha egyszer mégis ebből kell megéljünk, sokkal könnyebb lesz nekünk, mint annak, aki később kezdte el” – gondolkodik el. Ezért is azt tanácsolja a hozzájuk hasonló vállalkozó szellemű fiataloknak, hogy ha tehetik, egy anyagi biztonságot nyújtó munkahely mellett adják a fejüket az ilyen jellegű hobbira. Azt mondja, vannak napok, amikor csak azért végzik az éppen soron következő feladatokat, mert muszáj, de ettől eltekintve összességében jó kedvvel dolgoznak.
Amint a sorok között sétálunk, büszkén újságolják, hogy
„Azt nem szeretjük, amikor le van szedve 500 kg paradicsom, s fogjuk a fejünket, hogy ezzel vajon mit csináljunk. Idén nem volt még erre példa, de tavaly igen. Hordtuk a talicskával a disznóknak, mert mire ősszel beért, már nem nagyon keresték a paradicsomot” – elevenítik fel.
Amennyiben lehet, vegyszermentesen termesztik a zöldséget, a száraz tavasz miatt nem volt párás a levegő, ezért nem is terjedtek a gombás megbetegedések. Most éppen nem a legideálisabbak a körülmények, az éjszakai hidegek nem a legkedvezőbbek.
Biztosan van olyan termelő, aki azt mondja, ő nem így csinálná – jegyzik meg – de ők legjobb tudásuk szerint, sokszor a kétkedők legnagyobb meglepetésére is haladnak a kitűzött úton.
– búcsúznak.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget mellékletében jelent meg augusztus 12-én.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!