Ház az erdő szélén. Izabella Sütivel és Kócossal
Fotó: Pinti Attila
Ha nem kertes házban laknék, valahogy úgy képzelném el az életemet, mint mosolygós alanyom. Távol a város zajától, vadregényes környezetben, egyensúlyban és békében önmagammal és világgal. Na persze, két-három közép-ázsiai juhászkutya jelenléte sokat segít azon, hogy a biztonságérzet is meglegyen. Biscontini Izabellánál jártam, mert kíváncsi voltam, hogyan él egy fiatal nő az erdő mélyén.
2022. június 09., 17:072022. június 09., 17:07
Idegeneknek belépni tilos – hirdeti az útszéli tábla. Csíkszeredától mintegy öt kilométerre járunk, a Domb-kanyarban, a Székelyudvarhely felé vezető országútról kell letérnünk. A kis ösvény az erdőbe vezet, de mielőtt ezen meglepődnénk, máris felbukkan előttünk egy lakóház rendezett udvarral, tyúkokkal, házőrző kutyákkal. S ha nem az erdőben járnánk, ez nem is lenne meglepő.
Limonádéval vár és kávét főz, ez utóbbi kapcsán kacagva jegyzi meg, van olyan ismerőse, aki szerint ő főzi a világ legrosszabb kávéját, de tanúsíthatom, nem így van. De miért is ülük Izabella nappalijában? Kíváncsivá tettek a legnagyobb közösségi hálóra posztolt fotói a mindennapjairól. Meg szeretném tudni, hogy miért is él távol a várostól, az erdőben egy fiatal nő.
Biscontini Izabella. Városi lányból lett "erdei manó"
Fotó: Pinti Attila
Mindig is nagy állatbarát volt – mondja –, de tömbházlakásban nem igazán tudott hódolni ennek a szenvedélyének, ám szerencséje volt nagyszüleivel, ahol kiélhette az állatszeretetét, belekóstolhatott a vidéki életbe, annak szépségeibe, nehézségeibe.
Izabella pedig sosem félt a munkától, s ezért a mostani életforma sem kuriózum számára. Csak a hozzá betérők csodálkoznak rá például arra, hogy ha szárasság van és a kútból kiapad a víz, akkor azt hozni kell néhány kilométerről, hogy tud ő úgy is élni, hogy nem szalad ki napjában többször is az üzletbe. „Ez a ház hétvégi háznak készült, egy alkalommal kijöttünk az akkori párommal egy hétvégére, s itt ragadtunk. Aztán útjaink elváltak, de én itt maradtam, s már húsz éve itt élek. Mi hárman vagyunk testvérek, s mindhárman erdei manók vagyunk. Én mindig azt csináltam, amit szerettem, és ami érdekelt, s ez lett belőle. Szabad élet” – mutat körbe az udvaron derűs mosollyal Izabella.
Örök barátok
Fotó: Pinti Attila
– nevet nagyot. Vannak még a közelben hétvégi házak, ahová időnként kijárnak a tulajdonosok, s ilyenkor megtelik élettel a környék, vannak időnként éjszakába nyúló társasjátékozások, beszélgetések, de ő az egyedüli állandó lakó. Ám társaság hiányában sem unatkozik – jegyzi meg –, a könyv ugyanis mindig kéznél van.
Óhatatlanul felmerül a kérdés az idelátogatóba, hogy ez a szőke, virítóan kék szemű fiatal nő hogy nem fél egyedül az erdőben, amire az érintett csodálkozva visszakérdez. Mitől is félne, s egyáltalán miért félne, amikor hűséges barátai mellette vannak? Három fajtiszta közép-ázsiai juhászkutyája csak a kedvünkért van pórázon, egyébként szabadon élnek.
– jegyzi meg.
Hannibál, a négy éves közép ázsiai juhászkutya
Fotó: Pinti Attila
A nyolc éves Sába kennelben van, tán ő a leghangosabb, harciasan védi a területet. A négy éves Bella és Hannibál pórázról figyel bennünket, s bár ez utóbbi gazdája szerint a neve ellenére barátságos, azért a kutyasimogatáshoz nem ragaszkodom. Van, amikor az esték csöndjét erős kutyacsaholás zavarja, ilyenkor kiengedi őket az erdőbe, jár velük egyet, „megkergetnek valamit, s aztán csend van”. Közben minduntalan ott lábatlankodik körülöttünk két kis termetű kutyája, Kócos és Süti, nem fajtiszták, de gazdájuk szíve csücske mindkettő. Tudatában van annak, hogy nagy felelősséggel jár a kutyatartás – mondja –, és ő ezt komolyan veszi. Tekintélyt parancsoló kutyáival nem is tehet másként.
Dolgozik is, állandó munkahelye van, de azt úgy választotta, hogy megőrizhesse szabadságát. Sokat járja kutyáival az erdőt, gombászik, gyógynövényeket gyűjt. „Gyergyócsomafalvi nagyszüleimtől nagyon sokat tanultam, nagyapám volt a példaképem, ő igazi székely ember volt. Nagyon szeretek enni, s innen jött a főzés, mint hobbi. S mivel szeretek enni, s kutyát sétáltatni, így egy-egy séta alkalmával sok mindent be tudok gyűjteni az erdőből, amit el is készítek. Gyerekkoromban nem dolgoztam a veteményesben, s engem mégiscsak kezdett érdekelni. Egy közeli faluban, Csaracsóban van a veteményesem, ahol mindent megtermelek, amire szükségem van, s amit nem, azt más kistermelőtől szerzem be, így üzletben alig vásárolok. Tyúkokat, libákat, kacsákat tartok, a csirkéket is itt keltetjük, az apum feladata. Ő pedagóguscsaládból származik, szülei nem igazán tudtak azonosulni a vidéki léttel, és mindig csodálkoztak apumon, hogy mérnökember létére az állatokkal szeret foglalkozni. Az udvar sajnos nem alkalmas az állattartásra, a szárnyasok, nyulak még elférnek. Voltak itt vietnámi csüngőhasú malacok is, még az erdőbe is kiengedtem őket, de kezdték feltúrni az udvart” – meséli. A kapunál most is ott van egy csirkekeltetőnek előléptetett ponyvás utánfutó.
Japán selyem csibe, a kis kedvenc
Fotó: Pinti Attila
„Sötét színű a húsuk, zöld tojást tojnak, öt lábujjuk van, nem is tollasak, hanem pihések, selymesek. Ki szoktam őket engedni az udvarra, Hannibálék vigyáznak rájuk, de úgy vigyáznak, hogy legszívesebben megennék őket” – nevet nagyot. S miután megcsodáltuk ezt a különleges szerzeményt, egy nyuszi is előkerül. Nevetve meséli Izabella, volt példa arra is, hogy egy kávézó parkolója mellett olyan zsenge cikóriára bukkant, hogy azt nem hagyhatta ott, le kellett szedje a nyulaknak. Közben Kócost a tyúkketrecből kell „kimenekíteni”, ahová korábban gazdáját követte, gyakran „betéved” oda, tojást lopni.
A nyuszik mindig számíthatnak a friss cikória levelére
Fotó: Pinti Attila
– búcsúzik kutyái társaságában széles mosollyal az arcán.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!