Kicsi legény nagy szerepben: Antal Zalán

„Koppányként neveztem be, végül a krónikás szerepét kaptam meg. A pandémia miatt, mivel eltelt két év, mindenkit újrahallgattak, és végül így hívtak el István szerepére” – meséli felnőttes komolysággal Zalán. Kalandos nyár, felkészülés van mögötte, a produkció színrevitelét egyhetes tábor előzte meg komoly munkával, csapatépítéssel.

„Nagyon jó volt, hogy szerezhettem új barátokat, és találkoztam Feke Pál rendezővel, Szörényi Leventével és Fejes Szandrával (a Társulat című tehetségkutató egyik győztese – szerk. megj.). Eleinte kicsit izgultam, de aztán megszoktam a színpadot is. Volt már három előadásunk Szentendrén, egy Gödöllőn, augusztusban készülünk a Felvidékre, Komáromba és Balatonszárszóra” – újságolja a kisfiú, aki édesanyja elmondása szerint valósággal számolja a napokat, hogy mikor kell újra Magyarországra utazni, mikor találkozik csapattársaival, akikkel majdnem napi szinten tartja a kapcsolatot.

Közben a csillogó szemű kicsi legény fényképeket és egy oklevelet mutat, ugyanis a család nem kis meglepetésére és büszkeségére, Szörényi Levente zeneszerző szerzői díjban részesítette őt színpadi alakításáért. A darab minden szerepét két fiatalra osztották ki, ők felváltva, szinte egymást kiegészítve vannak jelen a színpadon egyazon időben. István szerepében három fiatalt láthatunk, Zalán mindannyiuk közül a legkisebb, ám ez szülei szerint nem okozott nehézséget számára. Elfogadták, befogadták, vigyáztak rá.

Szörényi Levente mint mentor

„ A csapatból két gyermek szerzői díjban részesült, az egyiket Bródy János, a másikat Szörényi Levente ajánlotta fel, megtisztelő számunkra, hogy Zalán a két díjazott egyike. A Szörényi Leventével való találkozás mélyen meghatározta az én életemet, hiszen ő választott ki az Attila – Isten kardja rockoperában a pásztorgyermek szerepére, és azóta is fel-felbukkan az életemben” – mondja Antal Tibor, a közismert gyimesi népdalénekes. Milyen, amikor egy színpadhoz szokott ember, saját gyermekét figyeli a takarásban? – kérdezem Tibort, amire nevetve mondja, életében nem izgult annyira, mint akkor. „Furcsa érzés, amikor azt látod, hogy komoly rendezői utasításokat kell végrehajtson. Hallottam, mit kell csináljon, s izgultam, hogy meg tudja-e oldani, de  nagyon profi módon megoldotta. Sőt, az egész stáb nagyon szépen foglalkozott a gyerekekkel, úgy építették fel az egész művet, hogy a gyermekek játékszerűen vehettek részt benne. Mi izgultunk, akik ott voltunk, ők nem” – mosolyog Tibor.

Eszébe jut az első nap, amikor tévéstáb fogadta az érkezőket, most is maga előtt látja Zalánt, amint félénken szinte elbújik édesapja mögött, de mindennek nyoma sem volt már másnap, amikor színpadra kellett állni, megtanulni a mikrofont kezelni. Apróságok – gondolhatnánk –, de egy gyermek életében hatalmas mérföldkövek.

A szereplés súlya

A kisfiút családja a főpróbákon, az előadásokon mindvégig nagy izgalommal figyelte a nézőtérről, de mindannyian megbizonyosodhattak róla, hogy Zalán könnyen beilleszkedett, könnyedén eleget tesz az utasításoknak. Mint mondják, látták ők már Zalánt népdalvetélkedőkön vagy szavalóversenyeken szerepelni, sokszor színpadra lépett az édesapjával is, de ez most sokkal több volt az eddig szerepléseknél. Ennek mindannyian érezték a súlyát.

„Nekem az volt az első nagy élmény, meglepetés, hogy jön a főpróba, és a felkonferáló szöveget Zalán mondja. Amikor pedig az első alkalommal megláttam a színpadon, azonnal megnyugodtam, láttam, hogy meg tudja csinálni. Személy szerint azért aggódtam a leginkább, hogy legkisebbként hogyan tud ebbe a csapatba beilleszkedni, hogyan fogadják el az ő képességeit, tehetségét” – mondja Zalán édesanyja.

Tünde tetszését elsősorban az nyerte el – meséli –, hogy az ismert rockoperának nem egy utánzatát láthatta a színpadon, hanem annak egy újragondolt, gyermekszereplőkre szabott változatát. Kacagva jegyzi meg, hogy ugyan korábban is szerették, de a vetélkedő elindulásával az egész család István, a király rajongó lett, még Zenkő is, aki nincs négyéves, ismeri a dalszöveget, a dallamot. Büszkeséggel és hálával van tele a szíve – mondja – , hiszen a jó Isten megadta a lehetőséget a tehetségnek, hogy kibontakozhasson. „Mi, pedagógusok észrevesszük a tehetséget a gyermekekben, Tibornak is van viszonyítási alapja, hogy egy gyerek zeneileg tehetséges-e vagy sem. Én, mint más területen dolgozó pedagógus, úgy gondolom, fontos a tehetséget felkarolni, és segíteni kibontakozni, mert a későbbiekben ezek a gyermekek lesznek a húzóerők a társadalomban. Akár a tudomány, akár a művészet területén, fontos, hogy a tehetséges gyerekek érvényesüljenek” – fűzi hozzá a biológiatanárként dolgozó édesanya.

Otthoni környezet, erős talaj

Lelkesen mesélnek a színpadi világról, a megoldásokról, amelyben helyet kapott a tornacipő, a farmernadrág, de még a bőrdzseki is. „A fiatalokra volt szabva a színpad, a díszlet, a tánc.

Van még egy nagy álmuk – árulja el apa és fia. 2023-ban lesz az István, a király rockopera születésének negyvenedik születésnapja.