Jó hír az apáknak: Messiék legyőzhetők

– ezt meg egy 17 éves, az egyik székelyföldi városban élő fiú vallotta.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tavalyi példakép-kutatása során 1824 hetedikes és tizenegyedikes tanulót kérdeztek meg Hargita és Kovászna megyében arról, hogy kihez hasonlítanának a legszívesebben, ha majd felnőnek, s közülük közel 250-en az édesapjukat választották, illetve sokan vannak olyanok, akik más rokont, ismerőst, tehát nem olyan személyt, akinek tevékenységéről a médián keresztül találkozhattak csupán, vázolta Gergely Orsolya. A Sapientia oktatójának kutatási eredményeivel legutóbb a Csíki Anyák Egyesülete szervezte Édesanyák hete elnevezésű rendezvénysorozaton találkozhattak az érdeklődők.

Rendes ember legyen

„Kutatóként volt egy elképzelésünk arról, hogy milyenek lehetnek a mai hetedikes és tizenegyedikes gyerekek: nézik a tévét, olvasnak az interneten, s ebből kifolyólag mind Messik, Ronaldók meg nagy vagányok, gazdagok, híresek akarnak lenni” – fogalmazott Gergely Orsolya, hozzátéve: ehhez képest a kutatás folyamán olyan mondatokkal találkoztak, amelyekben az áll, hogy „rendes ember” kell legyen az, akit példaképnek választanak a székelyföldi tinik.

„Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül velük kell harcolni, de a kutatás azt jelzi, hogy igenis fel lehet venni ellenük a kesztyűt” – emelte ki. Elmondható tehát, hogy nem igaz az, hogy ezeket a gyerekeket nem érdekli semmi más, s csak a sztárság meg a média és a számítógépes játékok, mert mindezzel tudnak konkurálni az olyan édesapák, testvérek, rokonok akik a tizenévesek szemében pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkeznek.

korábban írtuk

Példaképkérdés a székelyföldi iskolások körében

A székelyföldi fiatalok példaképei legtöbb esetben a hétköznapi életből ismert személyek, a vizsgált iskolások 42,9 százaléka az apjára vagy az anyjára szeretne hasonlítani felnőttkorában – ez derült ki egy tavalyi kutatásból, amelyben 1824 tanuló vett részt.

A kutatás rámutatott: a tizenéves fiúk és lányok közül nagyjából minden ötödik – a hetedikeseknél valamivel magasabb, a tizenegyedikeseknél némileg alacsonyabb arányban – a szülőjét választja példaképnek, a fiúk általában az apát, a lányok az édesanyát.

Sokan vannak persze, akik hírességeket, sportolókat szemelnek ki. A listát magasan két labdarúgó, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo vezeti. Azok között, akik médiából ismert személyiségeket választottak maguknak, a siker, a profizmus, a külcsín számított meggyőző tulajdonságnak. A példaképet megnevezők között nagyjából egyharmados azonban mindössze Székelyföldön azok aránya, akik nem a közvetlen környezetükből választottak példaképet. „A legtöbben el tudják engedni a Messi-álmokat – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt –, és a pozitív emberi tulajdonságokat tekintik prioritásnak, nem a gazdagságot, a sikert és a népszerűséget” – mutatott rá Gergely Orsolya.

A közös hang a legfontosabb

Fontos a közös hang, a kommunikáció, sokat számít az, hogy beszélgessünk a gyerekekkel. „Persze a csapból is ez folyik, hogy beszélgessünk a gyerekekkel, beszélgessünk, de a kutatásból is az látszik, hogy azok az édesapák, akik ezt megteszik, illetve sok közös tevékenységet űznek a gyerekeikkel, nagyobb eséllyel lesznek ezek példaképei. Nyilván nem feltétlenül az kell legyen a cél, hogy gyerekeink példaképei lehessünk, de ebben az esetben is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy találjanak egy olyan példaképet, aki hasznára válhat majd adott esetben a sportolásban, kitartásban vagy bármiben” – vázolta az egyetemi oktató.

Nem kell tökéletesnek lenni

Gergely Orsolya szerint fontos volna, hogy a szülők éljenek azzal a tudással, lehetőséggel, miszerint

De ha nem is válnak ők maguk példaképpé, beszéljenek a jó példákról, keressenek közösen példaképeket a szűkebb vagy tágabb környezetben, családban. „Nem kell mindenki Petőfihez, Kossuthoz, a Nyerges-tetői csatában elesettekhez hasonlítson, mindenki tud olyan személyt találni a szűkebb-tágabb környezetében, akinek nagyszerűségéről, emberségéről, megvalósításairól lehet beszélni” – fogalmazott a kutató.