Hölgyek a hokisok mellett: szezonfüggő családok

De a hokit nagyon szeretem. És igazából annak, hogy a férjemmel összejöttünk és a hokinak semmi köze nem volt egymáshoz, én épp úgy jártam meccsekre azelőtt is. De utána persze nagyobb örömmel, és jobban izgultam” – magyarázta Gecse Hugó felesége.

Biró Beáta, Biró Tamás felesége a hokipálya mellett nőtt fel, néhányszor meccsen is volt, de különösebben nem érdekelte ez a sportág. „Nekem teljesen Tamás által jött a hokiszeretet, azelőtt nem követtem. Tamás által ismertem meg, szerettem meg ezt a sportot” – mondja a családanya.

de mindenkinél ugyanez van, ha tiltakoztak is, mert féltették a lányukat, annál jobban szeretik most a vejüket. Néha felhívom anyut, hogy kivel is játszik holnap a csapat. Azt is tudja, hány pontja van Titinek, hány abból a gól, mindent követ, ami vele kapcsolatos.”

Meccsfüggő családi ünnepek

„Mindig azt várjuk, hogy mikor lesz szabadnap, amikor nincs edzés, nincs meccs” – hangzik el, hisz, mint mondják, nyáron szárazedzés van, télen legkevesebb egy edzés naponta, vagy ha meccs van este, akkor az egész nap arra van szánva. Talán két-három hét van az évben, amikor nem edzenek, mert van, aki még nyaralás alatt is elvégzi a napi gyakorlatokat.

Újév másodnapján már edzés van. Mi például esküvő előtt voltunk nászúton, mert másképp nem tudtunk volna elmenni” – mutat rá Gecse Anita.

– mondja Silló Bea, mire a többiek bólogatnak. Elhangzik, jó előre meg kell tervezni az évet, hogy mikor, hová akarnak menni a családdal.

Arról is szó esik, hogy hogyan telik az a nap, amikor meccsre készül a férjük. Reggel edzés van, délben együtt ebédel a csapat, majd hazamennek pihenni egy-két órára. Ilyenkor jó, ha otthon csend van, lehetőleg ne is legyen otthon senki. S noha ott, ahol a családban már van gyerek, nehezebb megoldani ezt, mégis meg kell oldani. „Ilyenkor van egy kis kényszersétám a gyerekkel, hogy csend legyen, tudjon felkészülni. Két órával meccs előtt már a hokipályán van, csak pihenni jött haza, amíg mi elmentünk otthonról” – magyarázza Becze Krisztina. Gecse Anitáéknak még nincs gyerekük ugyan, de a férje nyugodt pihenésére ő is tekintettel van. „Ez nálunk úgy működik, hogy én két váltásban dolgozom, és vagy pont akkor érek haza, amikor ő már pihen, és lábujjhegyen osonok be, vagy már előtte elmegyek munkába.

Hugó is ebédel a csapattal, de amikor otthon felkel, addigra kész van a sajtos laskája, megeszi és megy.”

Motiváció a gyerek a lelátón

Ha tehetik, elmennek a meccsre is, megnézni a párjukat, ha nem, akkor a képernyőn keresztül követik a mérkőzést. „Eddig az volt a fontos, hogy mi legyünk ott, de most már az is, hogy a gyerek legyen ott” – mondja Biró Beáta. Becze Krisztina hozzáteszi, az apukáknak nagy öröm, motiváció a pályán, szikra, ha a gyereküket ott látják a lelátón.

– jegyezte meg némi iróniával. Hangsúlyozta, mindig hatalmas büszkeséget érez, amikor Hugót a pályán  látja. „Mindig azt érzem, hogy nagyon büszke vagyok, csak ne legyen semmi baja. Egy kis aggódás azért mindig van.”

Az, hogy milyen eredménnyel zárult egy-egy meccs, minden családban másként cseng le. Van olyan hokista, akit, ha vereséggel jönnek le a pályáról, aznap este magára kell hagyni, meg kell várni, amíg lenyugszik, és az élet megy tovább. Van, aki az öltözőben „hagyja” a pályán történteket, van, akinek szüksége van arra, hogy átbeszéljék a meccset, levezetésképpen. Mint mondják, ilyenkor éjjel nem is tudnak elaludni a sportolók, az adrenalin dolgozik még, keményen kifáradnak egy-egy meccs alatt fizikailag és pszichésen is.

– magyarázza Biró Beáta. Becze Krisztina hozzáteszi, ha nyernek a fiúk, akkor érzik, hogy megérte. Mert sokat edzenek, a táplálkozásra is vigyázni kell, a pihenésre is nagyon oda kell figyelni, mert hiába edzenek, ha nem pihennek. Aztán meg oda kell figyeljenek az önbizalmukra, önfegyelem is szükséges, szezon közben nem járnak bulizni sem például. Külön étrendjük van, hogy meccs előtti nap mit ehetnek, meccs előtt mit, hogy minél jobban teljesítsenek.

Gyakran vannak távol a családtól

És miben tudják a legjobban támogatni a párjukat? Gecse Anita kifejti: ők nagyon sokszor visszanézik együtt a meccseket, és átbeszélik a pályán hozott döntéseket. „Ha nagyon el van keseredve, akkor próbálok lelket önteni bele, nem feltétlen taktikai szempontból, hanem emberileg, hogy jobb lesz, és ne adja fel.

Van olyan pillanat is, amikor jobb, ha békén hagyják őket, nem beszélnek a hokiról, csak más dolgokról – véli Silló Bea. Albert Krisztináék is általában átbeszélik a meccsen történteket, Krisztina  is elmondja a véleményét. „Meghallgatja, persze, és van, amikor nem értünk egyet. Én pedig belátom, hogy ő tudja jobban, mert ő volt abban a helyzetben.”  Úgy gondolják, hogy a legtöbbször az is elég, ha a párjuk mellett vannak, és amikor ők készen állnak arra, hogy kimondják magukból, ami bántja őket, akkor meghallgatják.

Negatív is van: gyakran van távol a családtól – mondják. Amikor egy hétre utaznak el, az még rendben van, a három-négy hetes turnékat már nehezebben viselik az itthon maradt feleségek. De ilyenkor össze szoktak ülni, és közösen nézik a mérkőzéseket. Főként az elmúlt szezon alakította ezt így, hogy közös hokimeccsnézés volt, még a légiósok feleségei is csatlakoztak hozzájuk.

Kívánságok az új idényre

„A csajok közül senki nem költözött és nem utazott a férjével. Én is a szerencsések között vagyok, mert »csak« Magyarországig mentünk, de ott sem maradtunk egy lakásban nyolc hónapnál tovább. Az első terhességemet egyedül töltöttem Pesten, amíg Titi itthon volt már kék-fehérben. Ez nyilván nem csak a hoki miatt volt, hanem a saját karrieremnek, a gyes szükségességének és Titi karrierjének egyvelegéből született kompromisszum volt. Mindkettőnk szempontjából nagy áldozatokkal járt ez az időszak, neki meg még így is kifogások nélkül hozni kellett a formát, és teljesítenie kellett. Nem könnyű egy férfinak sem egyedül hagyni a várandós feleségét, de szerencsére első gyermeke születésénél Titi is ott lehetett.

Talán inkább ez az, amitől az apák úgy féltették a lányaikat. Mert csajozni egy nem sportoló is tud…  És talán elrettentő lehet a  költözködős életmód, de egy pár éves ilyen hullámvölgyes »mindent meg kell oldani, nincs idő panaszkodni« helyzetek sorozata elképesztően összekovácsol két embert, hiszen ilyenkor tényleg mindenféle helyzetben megismered a másikat” – hangsúlyozza Becze Krisztina.