
Renáta legjobban festeni szeret, és főleg olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek
Fotó: Haáz Vince
Rajzai és festményei örömből készülnek, nem is tud leülni úgy a papírjai elé, ha szomorú vagy dühös, csak ha jó kedve van. De olyankor szabadjára engedi fantáziáját, és bármit kirajzol „magából”. Bodoni Renáta Szidónia alig 11 éves, és több mint öt éve jár rajzórára a marosvásárhelyi Gyermekek Palotájába, szeptember végén pedig élete első, festmény- és grafikakiállítását is megszervezik Marosvásárhelyen. A tehetséges kislány egyáltalán nem szokványos jövőbeli terveiről is mesélt.
2021. szeptember 06., 17:332021. szeptember 06., 17:33
Szülei nem akarták, hogy kényszerből vegye a kezébe a festéket vagy a ceruzát, ezért nem is íratták őt művészeti iskolába, így a Dacia Általános Iskola tanulója lett, és most ugyancsak itt kezdi az ötödik osztályt is – meséli Renáta édesanyja, Emese. Reni öt és fél évesen kezdett el rajzórára járni a Gyermekek Palotájába, és tanára javaslatára inkább hagyták, hogy hobbi szinten kibontakoztassa saját stílusát, ne élje meg kényszerként a rajzolást.
„Hosszú a program a Művészetiben, féltünk, hogy megutálja, ha rákényszerítjük. Hagyjuk inkább, hogy rajzoljon, amit szeretne, tanulja ki saját stílusát. De az is benne volt a döntésben, hogy szeretnénk, ha matematikára is hangsúlyt fektetnének az iskolában, ráadásul nagyon jó, összetartó osztályközösségbe jár, ezért most ötödiktől sem akartuk kiszakítani a megszokott környezetéből” – vallja be az édesanyja.
Renáta úgy érzi, a legjobban festeni szeret, és főleg olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek. Sötét, mély színeket szeret használni, a pasztellszínekből inkább hátteret fest. Próbált már portrékat is, de annyira nem szereti még, mert nem volt benne sikerélménye, és számára nagyon fontos, hogy szeresse azt, amit éppen készít – osztotta meg velünk Reni. Ezért kicsit perfekcionistának is tartja őt édesanyja, hiszen ha valamit elront, dühösen elhajítja azt.
„De mindig újrakezdem a rajzot, mindig!” – teszi hozzá sietve a 11 éves, csillogó szemű kislány. Édesanyja szerint grafikából a legjobb, de lánya most a festészetet szereti jobban. Nem csak festeni szeret, de zongorázni és pingpongozni is, ezeket is a Gyermekek Palotájában tanulja.
és minden hétköznap délután bejár a palotába rajz-, pingpong- vagy zongoraórára. A volt óvodája régi betonkerítésének is Renáta „adott új életet”, tájképet, cinegéket festett a falra nyáron.
Az elkészült munka. Örömből született
Fotó: Haáz Vince
Nem jelent erőfeszítést számára az sem, ha valaki kiad neki egy témát, és azt kell megrajzolnia – ismeri el. „Úgy legalább több ötletet gyűjthetek össze, vagy más képekről is ihletődöm, de sosem rajzolom ugyanúgy” – mondja mosolyogva Renáta. A Pinterest képnéző programból is sokat inspirálódik, de nem szeret lemásolni semmit, mindig változtat rajtuk valamit.
Renáta öt és fél évesen egy nemzetközi versenyen első helyezést ért el, ez volt rajztehetségének az első „hivatalos” elismerése. Azóta pedig több tucat első vagy második díjat kapott már több rajza és festménye, amelyeket gondosan lekötve tárol egy dossziéban a díjnyertes alkotásaival együtt. Bár édesanyja is küldött be néhány rajzot már magyarországi pályázatokra, de úgy érzik, sokkal jobban célba ér az alkotás, ha rajztanára, Kovács Csaba vagy a volt tanítónője, Vajda Gyöngyi ajánlják a versenyeket számára.
Szobája falát is a képei díszítik
Fotó: Haáz Vince
Ritkán hallani egy tizenegy éves szájából azt, hogy ha megnő, tetováló szeretne lenni, pedig Reni habozás nélkül vágja rá ezt, amikor azt kérdem, hol látja magát tíz-tizenöt év múlva. Álma nem csak rajztehetségéből táplálkozik, de szülei is inspirálják ebben, hiszen ők is szeretnek „varratni” magukra különböző rajzokat, szimbólumokat. Félig viccesen már meg is kérte édesapját, hogy hagyjon még helyet magán, hogy amikor tetováló lesz belőle, akkor ő is tudjon „varrni” rá.
A hobbi szinten űzött alkotásnak megvan az a művészi szabadsága, hogy csak akkor ül le a vászon vagy a lapjai mellé, amikor kedve tartja, amikor valami megihleti.
– teszi hozzá a kislány, aki a vízi állatok fantáziavilágától kezdve háromdimenziós rajzokig, tájképektől a Simpson-család „portréjáig” sokfélét rajzolt már, és nincs még kiforrt stílusa, az út elején van.
Hamarosan élete első kiállításán lehet megtekinteni alkotásait
Fotó: Haáz Vince
Pontosan emiatt is kapta Reni élete első kiállítása azt a címet, hogy Az út elején, amelyet szeptember 20–26. között bárki megtekinthet a marosvásárhelyi Vár kis bástyájában 10–13 óra és 15–18 óra között.
Igazán különleges fogás: a karakteres ízű füstölt tehéntúróval készült csirkecombok remek kísérője az avokádós saláta.
A gyors e-mailek világában már csak nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre és az örömteli meglepetésre, amikor rokonaink, barátaink valamilyen alkalomból küldött üdvözlőlapját nyújtotta át a postás.
kezdetben csak kő vala
s volt egy pici ablaka
s pókháló se volt azon
a parányi ablakon
Elnyűtt cipők, szürke közöny, majd néma gondoskodás. Az Ad Hoc Csoport bohócjátéka fájdalmas és gyengéd látlelet az egymásrautaltságról. Kevés szóval, de annál erősebb mondanivalóval szól kacagva és sírva a mély érzésekről.
A májusi időszak főszereplője a vadon termő nárcisz és a növényt ünneplő nárciszfesztiválok. Ismerkedjünk meg a csillagos nárcisszal és a védelme miértjeivel. Kosarunkba ne kerüljön, de élményként semmiképp se hagyjuk ki!
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
szóljon hozzá!