
Renáta legjobban festeni szeret, és főleg olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek
Fotó: Haáz Vince
Rajzai és festményei örömből készülnek, nem is tud leülni úgy a papírjai elé, ha szomorú vagy dühös, csak ha jó kedve van. De olyankor szabadjára engedi fantáziáját, és bármit kirajzol „magából”. Bodoni Renáta Szidónia alig 11 éves, és több mint öt éve jár rajzórára a marosvásárhelyi Gyermekek Palotájába, szeptember végén pedig élete első, festmény- és grafikakiállítását is megszervezik Marosvásárhelyen. A tehetséges kislány egyáltalán nem szokványos jövőbeli terveiről is mesélt.
2021. szeptember 06., 17:332021. szeptember 06., 17:33
Szülei nem akarták, hogy kényszerből vegye a kezébe a festéket vagy a ceruzát, ezért nem is íratták őt művészeti iskolába, így a Dacia Általános Iskola tanulója lett, és most ugyancsak itt kezdi az ötödik osztályt is – meséli Renáta édesanyja, Emese. Reni öt és fél évesen kezdett el rajzórára járni a Gyermekek Palotájába, és tanára javaslatára inkább hagyták, hogy hobbi szinten kibontakoztassa saját stílusát, ne élje meg kényszerként a rajzolást.
„Hosszú a program a Művészetiben, féltünk, hogy megutálja, ha rákényszerítjük. Hagyjuk inkább, hogy rajzoljon, amit szeretne, tanulja ki saját stílusát. De az is benne volt a döntésben, hogy szeretnénk, ha matematikára is hangsúlyt fektetnének az iskolában, ráadásul nagyon jó, összetartó osztályközösségbe jár, ezért most ötödiktől sem akartuk kiszakítani a megszokott környezetéből” – vallja be az édesanyja.
Renáta úgy érzi, a legjobban festeni szeret, és főleg olyan dolgokat, amelyek nem is léteznek. Sötét, mély színeket szeret használni, a pasztellszínekből inkább hátteret fest. Próbált már portrékat is, de annyira nem szereti még, mert nem volt benne sikerélménye, és számára nagyon fontos, hogy szeresse azt, amit éppen készít – osztotta meg velünk Reni. Ezért kicsit perfekcionistának is tartja őt édesanyja, hiszen ha valamit elront, dühösen elhajítja azt.
„De mindig újrakezdem a rajzot, mindig!” – teszi hozzá sietve a 11 éves, csillogó szemű kislány. Édesanyja szerint grafikából a legjobb, de lánya most a festészetet szereti jobban. Nem csak festeni szeret, de zongorázni és pingpongozni is, ezeket is a Gyermekek Palotájában tanulja.
és minden hétköznap délután bejár a palotába rajz-, pingpong- vagy zongoraórára. A volt óvodája régi betonkerítésének is Renáta „adott új életet”, tájképet, cinegéket festett a falra nyáron.
Az elkészült munka. Örömből született
Fotó: Haáz Vince
Nem jelent erőfeszítést számára az sem, ha valaki kiad neki egy témát, és azt kell megrajzolnia – ismeri el. „Úgy legalább több ötletet gyűjthetek össze, vagy más képekről is ihletődöm, de sosem rajzolom ugyanúgy” – mondja mosolyogva Renáta. A Pinterest képnéző programból is sokat inspirálódik, de nem szeret lemásolni semmit, mindig változtat rajtuk valamit.
Renáta öt és fél évesen egy nemzetközi versenyen első helyezést ért el, ez volt rajztehetségének az első „hivatalos” elismerése. Azóta pedig több tucat első vagy második díjat kapott már több rajza és festménye, amelyeket gondosan lekötve tárol egy dossziéban a díjnyertes alkotásaival együtt. Bár édesanyja is küldött be néhány rajzot már magyarországi pályázatokra, de úgy érzik, sokkal jobban célba ér az alkotás, ha rajztanára, Kovács Csaba vagy a volt tanítónője, Vajda Gyöngyi ajánlják a versenyeket számára.
Szobája falát is a képei díszítik
Fotó: Haáz Vince
Ritkán hallani egy tizenegy éves szájából azt, hogy ha megnő, tetováló szeretne lenni, pedig Reni habozás nélkül vágja rá ezt, amikor azt kérdem, hol látja magát tíz-tizenöt év múlva. Álma nem csak rajztehetségéből táplálkozik, de szülei is inspirálják ebben, hiszen ők is szeretnek „varratni” magukra különböző rajzokat, szimbólumokat. Félig viccesen már meg is kérte édesapját, hogy hagyjon még helyet magán, hogy amikor tetováló lesz belőle, akkor ő is tudjon „varrni” rá.
A hobbi szinten űzött alkotásnak megvan az a művészi szabadsága, hogy csak akkor ül le a vászon vagy a lapjai mellé, amikor kedve tartja, amikor valami megihleti.
– teszi hozzá a kislány, aki a vízi állatok fantáziavilágától kezdve háromdimenziós rajzokig, tájképektől a Simpson-család „portréjáig” sokfélét rajzolt már, és nincs még kiforrt stílusa, az út elején van.
Hamarosan élete első kiállításán lehet megtekinteni alkotásait
Fotó: Haáz Vince
Pontosan emiatt is kapta Reni élete első kiállítása azt a címet, hogy Az út elején, amelyet szeptember 20–26. között bárki megtekinthet a marosvásárhelyi Vár kis bástyájában 10–13 óra és 15–18 óra között.
Az új év kezdetén érdemes megállni egy pillanatra, visszatekinteni a természet adta ajándékokra, és néhány újévi fogadalmat tenni, amelyek a figyelemre, a tiszteletre és a természet szeretetére szólítanak.
Kiállítások, könyvbemutatók, koncertek, színházi előadások és közösségi események formálták az évet. A Liget kulturális áttekintője hónapról hónapra idézi fel azokat a pillanatokat, amelyek megmutatták: a kultúra él, kérdez és összeköt.
Emlékszem egy ifjúkori, magányos szilveszterre, még valamikor a kilencvenes évek elejéről. Éjfél előtt pár perccel felkaptam magamra a kabátot és kisétáltam a kertünk végén áthaladó vasúti töltéshez.
A leghétköznapibb, legmegszokottabb, ugyanakkor a legcsodálatosabb gyümölcs tájainkon is az alma, amelynek kultúrtörténete, gyógyhatása és gasztronómiai felhasználása is sokrétű.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
szóljon hozzá!