
A csíkszeredai Moldován Mária Maszenka közel húsz éve készít táskákat, legújabban férje festményeiből inspirálódva
Fotó: Veres Nándor
Egyediek, színesek, életvidámak, de ha valaki a hagyományokhoz ragaszkodik, akkor talál közöttük népi motívumokkal díszítettet is. Moldován Mária, azaz Maszenka közel húsz éve varrja, hímezi, esetenként bőrrel díszíti oldal- és válltáskáit, többfunkciós hátizsákjait, s mégis nehezen találni köztük két egyforma darabot. Nemrégiben egy teljesen új kollekciót dobott a piacra, aminek férje, Moldován Zsolt festőművész is részese.
2022. augusztus 22., 18:052022. augusztus 22., 18:05
2022. augusztus 22., 18:062022. augusztus 22., 18:06
Hogy kerülhet a kiállítást is megjárt festmény egy táskára? – fogalmazódik meg bennem a kérdés, amint megcsodálom a táskát és a mellette álló festményt. A minta azonos, kérdezem is, melyikük készült el hamarabb.
„Most minden szanaszét van, be sem lehet jönni” – szabadkozik Moldován Mária. Mivel két alkotó ember otthonában járunk, van bőven, amit szemügyre venni. A nappalit férjének, Zsoltnak a festményei díszítik, ő a szoba egy világos sarkában lehel életet a festővászonra. A hálószoba már Maresz felségterülete, ő itt tervezi, szabja, varrja a különböző méretű táskáit, itt sorakoznak vásárokra várva egy állványon a már kész termékek. „Zsolté a nagyszoba, a kicsi szoba pedig az enyém, mert én ott elférek. Sokszor minden tele van anyaggal, s amikor ilyen nagy lendülettel látok a munkához, mint most, nekem nincs időm se főzni, se takarítani. Az nem fontos, majd lesz idő rá télen. De télen sincs sok idő erre, mert akkor a karácsonyi vásárra készülök” – nevet nagyot vendéglátóm.
A legfrissebb Maszenka táskák egyedisége az alapanyagban rejlik. Olyannyira egyedi bútorszövetből készülnek ezek a táskák, hogy esélyünk sincs hasonló anyagból bármit is vásárolni. A bútorszövetet tulajdonképpen Zsolt festményei, absztrakt munkái díszítik.
Festménymintás szoknya és táska. Egyediséggel kitörni a tömegből
Fotó: Veres Nándor
„Zsolt megfesti a festményt, lefotózza, megszerkesztjük számítógépen, és ez kerül egy adathordozón egy olyan üzembe, ahol szublimációs nyomtatási technikával rányomtatják a mintát a fehér vászonra. Nagyon színesek, én nagyon szeretem ezeket a mintákat. Zsoltnak nagyon sok absztrakt munkája van, van, ami nagyon zajos, s nem használjuk a szövetre való nyomtatáshoz, bár én majdnem mindegyiket el tudnám fogadni” – meséli, amint bemutatja a legújabb táskáját.
Ebből is most készült el az első darab, a későbbiekben elképzelhetőnek tartja, hogy akár mást is megörvendeztessen hasonló szoknyával, a táskavarrás mellett ugyanis előszeretettel készít magának ruhákat.
A csíkszeredai Moldován Mária Maszenka közel húsz éve varrja, hímezi, esetenként bőrrel díszíti oldal- és válltáskáit, többfunkciós hátizsákjait
Fotó: Veres Nándor
„Ha eseményre kell mennünk előkerül az olló, az anyag, és készítem is, amit elképzeltem. Rengeteg ruhát varrtam már magamnak” – magyarázza, s ennek a hobbinak az egyik ékes példája a rajta lévő méregzöld garbó. De nem is csodálkozom, hiszen egy olyan nővel beszélgetek, aki maga varrta a menyasszonyi ruháját is. „Nem akartam kölcsönözni, de amikor megláttam, azonnal beleszerettem. Szerettem volna hosszú uszállyal, de lebeszéltek róla. Három hónapig varrtam, háromszor kibontottam, újravarrtam, de végül elkészült. Igaz, volt, aki próbált róla lebeszélni, mondván, nem szerencsés, ha valaki saját magának varrja meg a menyasszonyi ruhát, de én erre a pillanatra nagyon készültem. Ezzel egy régi vágyam vált valóra” – meséli.
A varrás számára gyerekkori hobbi, már kislányként is vonzotta az alkotásnak ezen formája – derül ki, amint felelevenedik a múlt. Édesanyja is magabiztosan bánt a varrótűvel, s elég volt csak egyszer megmutatni kislányának, hogy milyen könnyedén lehet akár egy szoknyát, egy blúzt elkészíteni, ő örök szerelmese lett a varrásnak.
Egyediek, színesek, életvidámak a Maszenka-táskák
Fotó: Veres Nándor
„Kislányként egy szoknyával kezdtem, azt tanultam meg varrni először. Már kilencévesen rájöttem arra, hogy milyen nagy dolog, ha magam varrok egy szoknyát, amit megmutathatok később a játszótársaimnak. Varrtam babákra is ruhákat, de sokszor vásároltam olyan ruhákat magamnak, amelyeket később átalakítottam. Sosem tetszettek a tömegcuccok, mindig is az egyediség vonzott. Ha meglátok egy ruhát, már magam előtt látom, hogyan kell, hogyan lehet kiszabni. Rengeteg ruhát készítettem, miután valamit megláttam és megtetszett.
– magyarázza szenvedélyesen.
De térjünk vissza a táskákhoz, amelyek első lépésben tulajdonképpen bevásárlószatyrok voltak, majd idővel nyerték el mai végleges formájukat. Mint visszaemlékszik, egy ismerős ösztönzésére kezdte táskáit bőrrel és népi motívumokkal díszíteni.
„Tetszett az ötlet, na de honnan szerezzek bőrt, gondolkoztam. Végül egy kis segítséggel elindult ez a folyamat is, s annak is utánanéztem, hogy milyen népi motívumok vannak, hogy akármit ne varrjak rá, ezeknek a motívumoknak milyen jelentésük van, hogy ha egy vásárló kérdez, tudjak válaszolni” – meséli. Így kerül a táskáira a tulipános vagy madár szimbólum, de előfordul szűrhímzés, valamint kalocsai minta is.
A bútorszövetet Moldován Zsolt festményei, absztrakt munkái díszítik
Fotó: Veres Nándor
Meglepte – jegyzi meg mosolyogva –, hogy van, aki azt nehezményezi, nem vízálló anyagból készülnek a táskák. De megelégszik ő a különleges mintázatú bútorszövettel, egyébként is sokan dolgoznak vízálló anyaggal. „Én az egyediségemmel szeretnék kitörni a tömegből.
Ha egy kicsit elázik, semmi baja nem lesz, elázik és megszárad” – biztatja vásárlóit.
A kis, műhellyé avanzsált szobában kézi, de akár válltáskává is alakítható hátitáskák, kisebb és nagyobb méretű válltáskák készülnek. „A mostani szerelmek ezek az újfajta táskák. Majdnem olyanok, mint én. Én a még színesebbeket, erősebbeket szeretem, de az már nagyon polgárpukkasztó lenne. Olyan öt éve pattant ki a fejünkből a festménymintás szövet ötlete, holott Zsolt már mindjárt negyven éve művész.
– mondja nevetve.
Büszkén mutatja a kész darabokat, de nemcsak a táskáira büszke, hanem férje munkáira is, ahonnan és akitől sokszor az inspirációt nyeri. Főállásban készíti a táskákat, nap mint nap a hobbijának él, és ez teljes mértékben boldoggá teszi. S amikor azt látja, hogy egy vásárban megcsodálják az általa készített táskákat, az feltölti és lendületet ad neki. Nevetve mutatja, katalógusa is van a termékeiről.
Az új kollekció egy látványos darabja
Fotó: Veres Nándor
„Tudom, hogy valójában a művészek szoktak kiadni katalógusokat a munkáikról, nem nagyon hallottam, hogy valaki táskákról adott volna ki katalógust. Zsolt dobta fel az ötletet, és nekem tetszett. Most már magam is érzem, jó helyen vagyok, megtaláltam a helyemet. Nem volt önbizalmam semmilyen szinten, sem a munkám kapcsán, sem önmagammal szemben, de most már kialakult. Ha idegen környezetben vagyok, sokszor alig várom, hogy megkérdezzék, mivel foglalkozom, s akkor mesélek és mutatom, mert én nagyon büszke vagyok magamra, a munkáimra” – összegzett Moldován Mária.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!