Ezúttal is nagyot alkottak: Dacia Jogger

Abban, hogy egy Dacia akár hét személy szállítására is alkalmas, semmi újdonság nincs: közel tizenhat év telt el az első generációs Logan „nagycsaládos” változatának, az MCV-nek a piacra kerülése óta. Már az a modell sem hagyományos kombiformát kapott – mint például a Peugeot 307 három üléssoros kivitele –, hanem függőlegesen végződő farrésszel kínálták. Volt keletje, nem úgy, mint az utódjának szánt, helykínálat és komfort szempontjából sokat javult, de vesztére meglehetősen esetlen fazonúra rajzolt Lodgy-nak, amely gyakorlatilag a Renault-éra egyetlen kudarca.

Észak inspirálta, de nem másolat

Amikor megjelent az új Logan és Sandero, már tudni lehetett, hogy egyetlen, ugyanezt az egységes márkaarculatot használó típus sem fut majd mellékvágányra a formája miatt. Mert tény, hogy a szedán és az ötajtós mioveni-i gép is kifejezetten pofás lett, a Jogger ráadásul a Stepway „arcát” kapta, amely kétségtelenül az eddig készült Daciák leglátványosabbja.

Ettől függetlenül a Jogger egyáltalán nem tűnik az SUV és kombi szegmens elemeit ötvöző, kategóriateremtő Cross Country modellek olcsó másolatának (ebben a ligában játszott még a Škoda Yeti is), sőt elég erőteljesen elkülönülő karaktere van – szerencséjére.

A legfeltűnőbb a hossza és a bődületes tengelytávja: előbbi a maga 4,55 méterével az eddigi leghosszabb Daciájává teszi (az első generációs MCV tíz, a Lodgy öt, az új Duster pedig több mint húsz centiméterrel rövidebb), az első-hátsó tengely közötti távolság pedig negyed méterrel haladja meg az új Loganét. Ennek egyértelmű oka, hogy problémamentesen elférjen a hatodik és hetedik utas szállítására alkalmas ülés a csomagtérben.

Felhasználóbarát, tisztességes belső

Mivel a Jogger a B-oszlopig szinte megegyezik a Sandero Stepway-jel, a vezetői tér is azonos: textilfelületekkel „finomított” plasztik öleli körül a sofőrt és jobboldali utasát, minimálisra csökkentették a gombok számát, a végletekig egyszerűsített a klíma kezelőfelülete, átlátható a multifunkcionális, „ekobőrrel” bevont kormánykerék, és a műszerfal sem egy túlbonyolított egység. A középkonzoli érintőkijelző a gép árkategóriáját meghazudtoló, egyedül a tolatókamera képe hagy némi kívánnivalót maga után. Dicséretes, hogy már az Essential belépőmodellhez is szériatartozék a magasságban állítható vezetőülés.

A láb- és fejtér hatalmas, az SL Extreme kivitelhez pedig felhajtható „kisasztalok” is járnak. Tesztautóként ugyan csak az ötszemélyes változatot kaptuk – azonos felszereltségi szint és motorizáció mellett a plusz két ülés felára 700 euró –, ennél azonban egészen elképesztő méretű a csomagtér: alaphelyzetben 708 literes, döntött ülésekkel pedig 1819 literig növelhető.

A rakodónyílás széles, a csúszásmentes gumiszőnyeg pedig áldás, hiszen nagyon jól megtartja a kisebb, rögzítetlen poggyászokat. A hétszemélyes verzió esetében mindössze 106 liternyi helyre lehet parkolni a harmadik üléssor mögött, ennek mintegy ellensúlyozásaként modulárisan alakíthatók a tetősínek, azaz pofonegyszerű egy tetőcsomagtartót „ráakasztani” a Joggerre.

Úton az első hibridhez

A (nagy)családos Dacia jelenleg kétféle – azonos méretű, 999 köbcentiméteres, tizenkét szelepes – turbós benzinmotorral kapható: a gyengébb, vegyes üzemű ECO-G száz lóerőt mozgósít gázüzemben, míg kilencvenet, ha benzin jut a három hengerbe, az erősebb TCe pedig 110 lovas.

A gyártó történetében premierként lesz viszont hibridhajtás: a Jogger várhatóan jövőre a Clióban már bizonyított E-Tech rendszert kapja meg. Ami biztosan kimarad, az az összkerékhajtás – az aszfaltmentes utakhoz egyébként elég a húszcentis hasmagasság.

Mélyen dörmög, de szépen muzsikál

Az erősebb, 110 lóerős motor maradéktalanul elég az alig 1,2 tonnás önsúlyú gép mozgatásához. A „virgoncsághoz” a rövidre áttételezett első négy sebességfokozat is hozzájárul, a hosszúra nyújtott utolsó két gang pedig jót tesz az átlagfogyasztásnak: hatodik fokozatban óránként 100 kilométeres sebességnél 2000-es, míg 125 km/óránál is csak 2500-as értéken „pihen” a fordulatszámmérő.

Az apró háromhengeres hangja egyébként érdekes: alapjárat közelében mélyen morog, majd pörgetve is méretét meghazudtoló akusztikai élményt nyújt. A kormányrásegítés talán az eddigi legjobb, amit Daciánál tapasztaltunk, viszonylag kemény, igaz, minimálisan sem sportautós, de meglepően jó visszajelzéseket küld az útról – bár ebben szerepe van a széles, nagyobb sebességnél is végre megfelelő kanyarvételi tulajdonságokat biztosító 205-ös gumiabroncsoknak.

Jó, és az árán is látszik

A három felszereltségi szinttel elérhető Jogger legolcsóbb változata (ötszemélyes Essential ECO-G 100 LE) 13 990 euróba kerül áfástól. A felszereltségi listáján többek között olyan tételeket találunk, mint a ledes nappali és tompított fény, fedélzeti számítógép, magasságban állítható kormánykerék és vezetőülés, osztottan dönthető hátsó ülések, elektromos első ablakemelők, bluetooth-kapcsolat a két hangszórós audiorendszerhez, vészfékasszisztens, visszagurulás-gátló, menetstabilizáló, ködlámpák, sebességhatároló, vészhívó, vagy a két első mellett oldal- és függönylégzsákok – hiányzik viszont a klíma. A Comfort-szint (15 750 eurótól) már sötétített hátsó ablakokat, elektromosan állítható külső visszapillantó tükröket, könyöklőt, négy „villanyablakot”, manuális légkondit, parkolóasszisztenst és nyolchüvelykes érintőkijelzőt ad pluszba, az SL (Serie Limitată) Extreme (16 800 euró) pedig könnyűfém-felnikkel, automata klímával, kulcs nélküli nyitással és tolatókamerával tromfolja ezt meg.

A Jogger számottevő szereplője lesz az újautó-piacnak, nemcsak ára, kihasználhatósága és helykínálata miatt, hanem mert olyan Dacia, amelynél a korábbi típusok szinte összes kisebb-nagyobb hibáját sikerült kijavítani, a Duster és a Sandero Stepway után ismét nagyot alkotva.

A tesztautót a csíkszeredai Mida márkakereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (mida.ro).

Dacia Jogger SL Extreme 1.0 TCe 110 LE