Hogy nem mindennapiak, azt rögtön látni Antal Hajnal táskáiról: sem forma-, sem színviláguk nem szokványos. De a különleges, elegáns darabokról nem sokan mondanák meg, hogy papírból készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy tiszavirágéletűek ezek a darabok: a papírból sok munka árán lesz tartós, divatos szütyőjük a hölgyeknek. Hogyan? Bekukkantottunk a műhelybe, ahol készülnek.
2019. április 01., 16:532019. április 01., 16:53
Mintegy ötszáz papírcsík van ebben a táskában. Több éves modell, most is bírja a strapát
Fotó: Haáz Vince
Hogy nem mindennapiak, azt rögtön látni Antal Hajnal táskáiról: sem forma-, sem színviláguk nem szokványos. De a különleges, elegáns darabokról nem sokan mondanák meg, hogy papírból készülnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy tiszavirágéletűek ezek a darabok: a papírból sok munka árán lesz tartós, divatos szütyőjük a hölgyeknek. Hogyan? Bekukkantottunk a műhelybe, ahol készülnek.
2019. április 01., 16:532019. április 01., 16:53
Mintegy ötszáz papírcsík van ebben a táskában. Több éves modell, most is bírja a strapát
Fotó: Haáz Vince
Régóta kíváncsi vagyok a baróti származású Antal Hajnal kis műhelyére. Évekkel ezelőtt egy vásáron találkoztam vele, azóta pedig csak a közösségi oldalon követem, hogyan lettek a színes papírból készült táskák egyre letisztultabbak, egyre karakánabbak. Most pedig – a sajtósok közül minket először – beengedett kis koronkai műhelyébe, ahol kiderült, hogyan lesz egy termékkatalógusból vagy női magazinból táska.
A Selected Bags nevet viselő táskák
Hajni eleinte a barátoktól szerezte be a nem használt papírt, mára azonban különböző cégektől megkapja azt, amit már nem használnak fel, egyszerre százat, ezret. Ez a legjobb eset, hiszen száz ugyanolyan oldalból könnyebb kihozni az egységes mintát – mondja a fiatal kézműves, majd kérésünkre mutatja is a táska elkészítésének folyamatait.
Ezeket már senki sem olvassa, mégis hasznukat veszik
Fotó: Haáz Vince
Színek szerint válogatott katalógusok
Fotó: Haáz Vince
A magazinokat át kell lapozni, szín és minta szerint különválogatni, egy könyvespolcon külön polcokra kerülnek az aranyszínűek, a barnák, a zöldek, a kékek, a pirosak. Aztán Hajni megálmodja, hogy milyen színű, formájú táskát szeretne elkészíteni, és annak alapján kezdi kivágni a megfelelő oldalakból a papírdarabokat. „Ez talán az egyik legmonotonabb munka, papírvágóval kivágni a megfelelő méretű papírdarabokat. Régen egy sablon alapján dolgoztam, most már ránézésre tudom, miként kell kivágnom, hogy miután betűröm, a minta oda kerüljön, ahova szeretném. De ehhez kellett jó három év” – meséli, miközben méretre vagdossa a 7,5x15 centiméteres darabokat. Majd azt is megmutatja, miként fóliázza be a papírt, hogy tartós és vízálló legyen, és hogyan tűri be, hogy papírcsíkokat kapjon belőle, amiket majd megfon.
Ősi maja technikát tanult meg évekkel ezelőtt, bár a maják nem papírt, hanem leginkább bambuszt fontak, ezzel a módszerrel készítettek maguknak tartós tárolóedényeket.
– magyarázza, majd bevallja, hosszú idő kellett ahhoz is, hogy kitapasztalja, mennyire kell meghúzni a cérnát, hogy ne vágja el a papírt. Sok-sok papírcsíkot varr össze, abból lesz a korona, amelyből már lehet formázni a különböző táskatípusokat. Egészen kis borítéktáska, mindennapi válltáska, de még hátizsák is készül ezekből a papírcsíkokból.
Papírfonás ősi maja techinkából
Fotó: Haáz Vince
Varrni is kell. Ez is kézimunka
Fotó: Haáz Vince
Hajtogatja, majd varrja is a paírt
Fotó: Haáz Vince
Bár kezdetben csak ezekből állt, Hajni lassan kitapasztalta, hogy ha bőrrel ötvözi, tartósabb eredményt kap. Van, amelyik táskának az alja vagy az oldala készül bőrből, vagy épp csak borítót kap bőrből a szütyő. Kinek mire van igénye, vagy hogyan igényli a táskamodell. Mert papírból már számos méretű, formájú és színvilágú darabot készít más-más ügyféltípusnak. Egy-egy táskába 450–500 papírdarab vagy még több is kerül, Hajni pedig mai szakértelmével fél óra alatt fon meg egy papírcsíkot. Ha semmi mással nem foglalkozik, egy sorba minimum 34, maximum 60 papírdarab kerül. Ki lehet számolni így, hogy mennyi idő alatt készülhet el egy nagyobbacska női válltáska.
Hogyan született meg a papírtáskák ötlete? Mondhatni véletlenül, tudjuk meg Hajnitól, aki mindig is vonzódott a divat világához, pár évig fehérneműmodellként is dolgozott, aztán, bár Kolozsváron kommunikációs szakembernek tanult, mégis ruhabizniszbe fogott.
Hajni legelső modellét mutatja
Fotó: Haáz Vince
Ezek a táskák is a kezdetekkor készültek
Fotó: Haáz Vince
„Dán márkákat importáltunk, a ruhadarabokhoz pedig nem volt kiegészítő, és azon gondolkodtunk, hogy vásároljunk-e vagy inkább készítsünk. Rengeteget kísérleteztünk, tájékozódtunk, és végül úgy döntöttünk, hogy inkább készíteni fogunk valamit. A férjem találta ezt a maja technikát, amihez kellett két év, míg tökéletesen tudtam vele dolgozni” – mondja Hajni, aki végül 2013 nyarán készítette el első táskáját, amit azóta is ikonikus darabként őriz, bár látja, hogy mi mindenben nem tökéletes. Azóta technikában és stílusban is sokat fejlődött, és a táskatípusok is sokasodnak. Közben a ruhabiznisznek befellegzett, mára Hajni csak a táskák megálmodásával és elkészítésével foglalkozik.
– árulja el Hajni, akinek időnként barátai is besegítenek a munkába, ha sok a megrendelés.
Bár sokan úgy azonosítják be a Selected Bags táskák készítőjét, hogy az újrahasznosítással foglalkozó kézműves, Hajni elárulja, eleinte nem a környezettudatosság motiválta, csak olyan alapanyagot keresett, ami elérhető, nem kerül pénzbe.
Hajni elárulja, eleinte nem a környezettudatosság motiválta, csak olyan alapanyagot keresett, ami elérhető, nem kerül pénzbe
Fotó: Haáz Vince
Közben jött rá, hogy abból a papírból, amit más eldob, ő értéket teremt. Noha környezetéből is sokan mai napig szkeptikusak a tekintetben, hogy miként készülhet papírból tartós táska, Hajni saját kedvenceivel bizonyítja, hogy ez lehetséges. Ő már évek óta nem használ más táskát, kiegészítőt, csak sajátjait, és van, amely már négy éve is megvan. „Ha vigyázol rá, nem nyomod szét állandóan, nem éri sokszor víz, akkor sokáig kitart. Az én kedvencem megjárt három-négy kontinenst, tizenvalahány országot, és makulátlan állapotban van” – mutat rá a fiatal hölgy, aki szerint „nagy a zaj” a táskapiacon, százféle típus van mindenütt, így nem a legkönnyebb megkapni a vásárlókat, ő mégis úgy érzi, van igény azokra a termékekre, amelyekben kézimunka van, környezettudatosak, és kinézetben is másak, mint az átlagos női táska.
Hátizsák. Szintén papírból
Fotó: Haáz Vince
Az egyik kedvenc táskamodell
Fotó: Haáz Vince
Különleges forma sokféle zöld papaírból
Fotó: Haáz Vince
Robobag. Új kísérletezés eredménye
Fotó: Haáz Vince
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!