
Futócipőben dombokon, hegyeken
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
„A tegnap még otthon voltam Gyergyóalfaluban, most Budapesten vagyok, délután már Pozsonyban leszek, s valahol ott is fogok edzeni” – mondja Magyari Tihamér. Beszélgetőpartnerem kamionsofőrként járja Európát, de számomra nem ettől érdekes. A 38 éves, kétgyermekes édesapa amatőr terepfutó bajnokságok lelkes résztvevője, sok esetben dobogósa, aki a kamionos élet mindennapjaiba szorítja bele futóedzéseit.
2022. október 19., 18:592022. október 19., 18:59
2022. október 19., 21:352022. október 19., 21:35
A délelőttre megbeszélt videóbeszélgetést halasztjuk néhány órával, haladnia kell a kitűzött cél felé, aztán egy rövidke pihenőidőt iktat be a programba, és stílusosan a kamionfülkében lát virtuálisan vendégül. Ott mesél arról az életformáról, amelyre egy ideje berendezkedett. Két hetet úton van, két hetet családjával tölt, de járjon bármerre is, a szaladás az, ami feltölti, megpihenteti, és nem utolsósorban erősíti.
Egy, a munkáját és a gyermekeket is szerető tornatanár kedveltette meg vele még kisiskolásként a sportot, s ezen belül is a szaladást – meséli. S ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy tizenévesként már külföldi versenyen is megmérettethet, az élmény örök életre beleivódik a lelkébe. Nincs kétségem afelől, hogy Tihamér is valahogy így „fertőződött meg”, hiszen most is olyan csillogó szemekkel mesél a Budapest–Bécs maratonról, amelyen diákként sok évvel ezelőtt részt vett, mintha a legfrissebb élménye lenne. Szavaiból kiderül, bár szerette, nem mindig volt élete része a futás, például amikor Irakban vállalt munkát, a körülmények nem igazán kedveztek ennek a hobbinak, de családot alapított, s lassan-lassan a szaladás visszatért az életébe. Hat éve, hogy napi rendszerességgel fut, edz, versenyzik. Egyszerű a visszatérés oka: két gyermeke számára ő olyan apa szeretett volna lenni, aki példát mutat.
Magyari Tihamér civil foglalkozása kamionsofőr, de emellett lelkes amatőr terepfutó
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Családjától – feleségétől, lányaitól – ma már nem idegen a sportolás, családi programokká alakultak Tihamér versenyei, családtagjai a leghűségesebb szurkolói, bátorítói.
Szeretném ha egyikük a sport, másikuk a művészetek felé hajlana. Elkísérnek engem versenyekre, látják, hogy érmet kapok, s ők is szeretnének érmet a nyakukba” – mosolyog Tihamér kilenc és tizenegy éves lányait emlegetve.
Ha éppen külföldön tartózkodik, nem riad vissza ott sem az edzésektől
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Lelkesen és büszkén mesél az idei versenyeiről, dobogós helyezéseiről – volt belőlük bőven –, ezek közül is talán a legkedvesebb számára a a Csalhó-hegységben szervezett verseny, ahol kategóriájában a 18 kilométeres távon első helyezett lett.
A terepfutás az ő világa, a nagy szintkülönbségekkel, erdőkkel, hegyekkel, dombokkal
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Edzője nincs, saját maga ritmusában edz egyedül, munkájával ezt könnyebben össze tudja hangolni. Ma már nem ritka látvány – jegyzi meg –, hogy egy-egy kamionsofőr tudatosan edz, van, aki súlyzókat visz magával, és egy-egy pihenő során azzal edz, van, aki, akárcsak ő, szalad. „Én elsősorban Svájcot járom, az odaúton én már szinte minden parkolónál tudok olyan helyet, ahol szaladhatok, de mindig újabb és újabb helyeket próbálok ki. Az idén szaladtam már Pozsonyban, volt egy 21 kilométeres városnéző szaladásom, ma délután is Pozsonyban fogok edzeni, hogy hol, az attól is függ, hol parkolok le. De Hollandiától kezdve Franciaországon át Svájcig el sok országban futottam már.
Szívesen versenyzik, családtagjai a leghűségesebb szurkolói
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Nincsenek hegyeket megmozgató tervei, folytatni szeretné a kemény edzéseket, a versenyeket, változatlanul a család támogatottságát élvezve. Idehaza már szaladt a Fogarasi-, a Radnai-havasokban, a Csalhó-hegységben, s az lenne az igazán nagy elégtétel számára, ha egyszer egy verseny keretében a Svájci-Alpokban is rajthoz állhatna. „Nekem nagy dolog, hogy kamionsofőrként, amatőr futóként sokszor elit sportolók mellett állok a dobogón. S ha ezekkel a fiúkkal így meg tudok küzdeni, akkor a munkámnak van eredménye”.
„Be kell valljam, hogy már csak az inspiráló, felcsigáz, meg erőt ad, hogy minden nap más és országban szaladhatok a munkámból kifolyólag” – mondja
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Számára ma már a futás életforma, a futás egy igazi tanítómestere. Türelmesebbé, bölcsebbé, kitartóbbá tette, mentálisan erősítette. Gyergyóalfaluhoz ma már hozzátartozik egy magas fiatalember, aki rendszeresen szalad, de a futócipő már akkor sem marad itthon, ha hosszú útra indul, mert Hollandia, Svájc, Franciaország útjain még mindig lehet róni a kilométereket nem csak nyergesvontatóval, hanem futócipőben is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!