Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:05

Csak vállalt névvel lehet panaszt emelni a helyi rendőrségre Székelyudvarhelyen

21:00

Az új edzővel a kispadon nyert szoros csatát Déván a Marosvásárhelyi VSK

20:27

Közösségben az időskor is ünneplésre adhat okot

20:10

Visszakapaszkodott a Sepsi-SIC, pontot mentett a címvédő ellen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Nyilvánosságra került egy térfigyelő kamerás felvétel a halálos frontális ütközésről

Tizenhét éves lányt találtak felakasztva

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Székelyföldről származó, magyar nemzetiségű román állampolgárokat fogtak el egy nemzetközi akció révén – videóval

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

Parkolási bírságok és közbiztonsági gondok: gyűlést tartottak a csíkszeredai Fürdő utcaiak

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

AUR-os tanácsos zuhant le egy kisrepülővel egy katonai egység közelében – videóval

Kelemen Hunor szerint ki kell mondani: nehéz tél vár ránk

Dombon le, hegynek föl. A kamionsofőr, akinek mindene a futás

Futócipőben dombokon, hegyeken

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

„A tegnap még otthon voltam Gyergyóalfaluban, most Budapesten vagyok, délután már Pozsonyban leszek, s valahol ott is fogok edzeni” – mondja Magyari Tihamér. Beszélgetőpartnerem kamionsofőrként járja Európát, de számomra nem ettől érdekes. A 38 éves, kétgyermekes édesapa amatőr terepfutó bajnokságok lelkes résztvevője, sok esetben dobogósa, aki a kamionos élet mindennapjaiba szorítja bele futóedzéseit.

D. Balázs Ildikó

2022. október 19., 18:592022. október 19., 18:59

2022. október 19., 21:352022. október 19., 21:35

A délelőttre megbeszélt videóbeszélgetést halasztjuk néhány órával, haladnia kell a kitűzött cél felé, aztán egy rövidke pihenőidőt iktat be a programba, és stílusosan a kamionfülkében lát virtuálisan vendégül. Ott mesél arról az életformáról, amelyre egy ideje berendezkedett. Két hetet úton van, két hetet családjával tölt, de járjon bármerre is, a szaladás az, ami feltölti, megpihenteti, és nem utolsósorban erősíti.

Apa, aki példát mutat

Egy, a munkáját és a gyermekeket is szerető tornatanár kedveltette meg vele még kisiskolásként a sportot, s ezen belül is a szaladást – meséli. S ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy tizenévesként már külföldi versenyen is megmérettethet, az élmény örök életre beleivódik a lelkébe. Nincs kétségem afelől, hogy Tihamér is valahogy így „fertőződött meg”, hiszen most is olyan csillogó szemekkel mesél a Budapest–Bécs maratonról, amelyen diákként sok évvel ezelőtt részt vett, mintha a legfrissebb élménye lenne. Szavaiból kiderül, bár szerette, nem mindig volt élete része a futás, például amikor Irakban vállalt munkát, a körülmények nem igazán kedveztek ennek a hobbinak, de családot alapított, s lassan-lassan a szaladás visszatért az életébe. Hat éve, hogy napi rendszerességgel fut, edz, versenyzik. Egyszerű a visszatérés oka: két gyermeke számára ő olyan apa szeretett volna lenni, aki példát mutat.

Magyari Tihamér civil foglalkozása kamionsofőr, de emellett lelkes amatőr terepfutó

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

Családjától – feleségétől, lányaitól – ma már nem idegen a sportolás, családi programokká alakultak Tihamér versenyei, családtagjai a leghűségesebb szurkolói, bátorítói.

„Mélyen bennem van a sport és a művészetek iránti szeretet. Szeretek futni, s szeretek rajzolni is. Ezek gyakorlásával szerettem volna lányaimnak példát mutatni, mert a gyermek amit lát, azt akarja csinálni.

Szeretném ha egyikük a sport, másikuk a művészetek felé hajlana. Elkísérnek engem versenyekre, látják, hogy érmet kapok, s ők is szeretnének érmet a nyakukba” – mosolyog Tihamér kilenc és tizenegy éves lányait emlegetve.

Ha éppen külföldön tartózkodik, nem riad vissza ott sem az edzésektől

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

Edzés: minden nap máshol

Lelkesen és büszkén mesél az idei versenyeiről, dobogós helyezéseiről – volt belőlük bőven –, ezek közül is talán a legkedvesebb számára a a Csalhó-hegységben szervezett verseny, ahol kategóriájában a 18 kilométeres távon első helyezett lett.

A terepfutás az ő világa – meséli – a nagy szintkülönbségekkel, erdőkkel, hegyekkel, dombokkal. Az edzéseit is terepen tartja, aszfalton ritkán szalad, s abban a szerencsés helyzetben van ha idehaza edz, hogy bármelyik irányba is indulna a dombok, a hegyek előtte vannak.

A terepfutás az ő világa, a nagy szintkülönbségekkel, erdőkkel, hegyekkel, dombokkal

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

Edzője nincs, saját maga ritmusában edz egyedül, munkájával ezt könnyebben össze tudja hangolni. Ma már nem ritka látvány – jegyzi meg –, hogy egy-egy kamionsofőr tudatosan edz, van, aki súlyzókat visz magával, és egy-egy pihenő során azzal edz, van, aki, akárcsak ő, szalad. „Én elsősorban Svájcot járom, az odaúton én már szinte minden parkolónál tudok olyan helyet, ahol szaladhatok, de mindig újabb és újabb helyeket próbálok ki. Az idén szaladtam már Pozsonyban, volt egy 21 kilométeres városnéző szaladásom, ma délután is Pozsonyban fogok edzeni, hogy hol, az attól is függ, hol parkolok le. De Hollandiától kezdve Franciaországon át Svájcig el sok országban futottam már.

Svájc a szívem csücske, ott vannak a szép hegyek, a szép túraútvonalak, ahol nyugodtan lehet szaladni, nem mint itthon, ahol az ember az erdőben a medvétől, a mezőn a pásztorkutyáktól fél.

Be kell valljam, hogy már csak az inspiráló, felcsigáz, meg erőt ad, hogy minden nap más és országban szaladhatok a munkámból kifolyólag” – magyarázza lelkesen.

Szívesen versenyzik, családtagjai a leghűségesebb szurkolói

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

Nincsenek hegyeket megmozgató tervei, folytatni szeretné a kemény edzéseket, a versenyeket, változatlanul a család támogatottságát élvezve. Idehaza már szaladt a Fogarasi-, a Radnai-havasokban, a Csalhó-hegységben, s az lenne az igazán nagy elégtétel számára, ha egyszer egy verseny keretében a Svájci-Alpokban is rajthoz állhatna. „Nekem nagy dolog, hogy kamionsofőrként, amatőr futóként sokszor elit sportolók mellett állok a dobogón. S ha ezekkel a fiúkkal így meg tudok küzdeni, akkor a munkámnak van eredménye”.

„Be kell valljam, hogy már csak az inspiráló, felcsigáz, meg erőt ad, hogy minden nap más és országban szaladhatok a munkámból kifolyólag” – mondja

Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma

Számára ma már a futás életforma, a futás egy igazi tanítómestere. Türelmesebbé, bölcsebbé, kitartóbbá tette, mentálisan erősítette. Gyergyóalfaluhoz ma már hozzátartozik egy magas fiatalember, aki rendszeresen szalad, de a futócipő már akkor sem marad itthon, ha hosszú útra indul, mert Hollandia, Svájc, Franciaország útjain még mindig lehet róni a kilométereket nem csak nyergesvontatóval, hanem futócipőben is.