
Futócipőben dombokon, hegyeken
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
„A tegnap még otthon voltam Gyergyóalfaluban, most Budapesten vagyok, délután már Pozsonyban leszek, s valahol ott is fogok edzeni” – mondja Magyari Tihamér. Beszélgetőpartnerem kamionsofőrként járja Európát, de számomra nem ettől érdekes. A 38 éves, kétgyermekes édesapa amatőr terepfutó bajnokságok lelkes résztvevője, sok esetben dobogósa, aki a kamionos élet mindennapjaiba szorítja bele futóedzéseit.
2022. október 19., 18:592022. október 19., 18:59
2022. október 19., 21:352022. október 19., 21:35
A délelőttre megbeszélt videóbeszélgetést halasztjuk néhány órával, haladnia kell a kitűzött cél felé, aztán egy rövidke pihenőidőt iktat be a programba, és stílusosan a kamionfülkében lát virtuálisan vendégül. Ott mesél arról az életformáról, amelyre egy ideje berendezkedett. Két hetet úton van, két hetet családjával tölt, de járjon bármerre is, a szaladás az, ami feltölti, megpihenteti, és nem utolsósorban erősíti.
Egy, a munkáját és a gyermekeket is szerető tornatanár kedveltette meg vele még kisiskolásként a sportot, s ezen belül is a szaladást – meséli. S ha az ember abban a szerencsés helyzetben van, hogy tizenévesként már külföldi versenyen is megmérettethet, az élmény örök életre beleivódik a lelkébe. Nincs kétségem afelől, hogy Tihamér is valahogy így „fertőződött meg”, hiszen most is olyan csillogó szemekkel mesél a Budapest–Bécs maratonról, amelyen diákként sok évvel ezelőtt részt vett, mintha a legfrissebb élménye lenne. Szavaiból kiderül, bár szerette, nem mindig volt élete része a futás, például amikor Irakban vállalt munkát, a körülmények nem igazán kedveztek ennek a hobbinak, de családot alapított, s lassan-lassan a szaladás visszatért az életébe. Hat éve, hogy napi rendszerességgel fut, edz, versenyzik. Egyszerű a visszatérés oka: két gyermeke számára ő olyan apa szeretett volna lenni, aki példát mutat.
Magyari Tihamér civil foglalkozása kamionsofőr, de emellett lelkes amatőr terepfutó
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Családjától – feleségétől, lányaitól – ma már nem idegen a sportolás, családi programokká alakultak Tihamér versenyei, családtagjai a leghűségesebb szurkolói, bátorítói.
Szeretném ha egyikük a sport, másikuk a művészetek felé hajlana. Elkísérnek engem versenyekre, látják, hogy érmet kapok, s ők is szeretnének érmet a nyakukba” – mosolyog Tihamér kilenc és tizenegy éves lányait emlegetve.
Ha éppen külföldön tartózkodik, nem riad vissza ott sem az edzésektől
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Lelkesen és büszkén mesél az idei versenyeiről, dobogós helyezéseiről – volt belőlük bőven –, ezek közül is talán a legkedvesebb számára a a Csalhó-hegységben szervezett verseny, ahol kategóriájában a 18 kilométeres távon első helyezett lett.
A terepfutás az ő világa, a nagy szintkülönbségekkel, erdőkkel, hegyekkel, dombokkal
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Edzője nincs, saját maga ritmusában edz egyedül, munkájával ezt könnyebben össze tudja hangolni. Ma már nem ritka látvány – jegyzi meg –, hogy egy-egy kamionsofőr tudatosan edz, van, aki súlyzókat visz magával, és egy-egy pihenő során azzal edz, van, aki, akárcsak ő, szalad. „Én elsősorban Svájcot járom, az odaúton én már szinte minden parkolónál tudok olyan helyet, ahol szaladhatok, de mindig újabb és újabb helyeket próbálok ki. Az idén szaladtam már Pozsonyban, volt egy 21 kilométeres városnéző szaladásom, ma délután is Pozsonyban fogok edzeni, hogy hol, az attól is függ, hol parkolok le. De Hollandiától kezdve Franciaországon át Svájcig el sok országban futottam már.
Szívesen versenyzik, családtagjai a leghűségesebb szurkolói
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Nincsenek hegyeket megmozgató tervei, folytatni szeretné a kemény edzéseket, a versenyeket, változatlanul a család támogatottságát élvezve. Idehaza már szaladt a Fogarasi-, a Radnai-havasokban, a Csalhó-hegységben, s az lenne az igazán nagy elégtétel számára, ha egyszer egy verseny keretében a Svájci-Alpokban is rajthoz állhatna. „Nekem nagy dolog, hogy kamionsofőrként, amatőr futóként sokszor elit sportolók mellett állok a dobogón. S ha ezekkel a fiúkkal így meg tudok küzdeni, akkor a munkámnak van eredménye”.
„Be kell valljam, hogy már csak az inspiráló, felcsigáz, meg erőt ad, hogy minden nap más és országban szaladhatok a munkámból kifolyólag” – mondja
Fotó: Magyari Tihamér személyes archívuma
Számára ma már a futás életforma, a futás egy igazi tanítómestere. Türelmesebbé, bölcsebbé, kitartóbbá tette, mentálisan erősítette. Gyergyóalfaluhoz ma már hozzátartozik egy magas fiatalember, aki rendszeresen szalad, de a futócipő már akkor sem marad itthon, ha hosszú útra indul, mert Hollandia, Svájc, Franciaország útjain még mindig lehet róni a kilométereket nem csak nyergesvontatóval, hanem futócipőben is.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
szóljon hozzá!