A ló nem gondolkodott azon, hogy ki ez a szakállas ember

– Hogyan került kapcsolatba először a hangtálakkal?
– Négy évvel ezelőtt az Egység völgye fesztiválon találkoztam a hangtálakkal Puskás Brigitta révén, egy csoportos hangfürdőre hívtak be egy jurtába. Akkor azt éreztem, hogy még nem jött el az idő, hogy találkozzak ezekkel a rezgésekkel, el akartam menni, de nem tudtam elmozdulni, a rezgések nyugodt állapotba helyeztek, lecsillapították a gondolatkavalkádot, a testemen hatalmas blokkok oldódtak. Brigitta is a nepáli tradicionális tisztítási technikával dolgozott, a mélyrezgésektől, a gyökércsakrától indított el egy áralmást.

Volt mit kitisztítania bennem a hangtálaknak, például azt a tíz évet, amelyet a rock and rollnak szántam. Ez annyira meghatározó volt, hogy barátom, Táska János segítségével eljutottam egy kereskedésbe, ahol Nepálból hozott hangtálakat vásároltam, három-négy hangtálam volt akkor, mikor egy barátom lova lesérült, és engem hívott segíteni a srác. Az első pár perc után érezhető volt, hogy a ló tolja oda a testét a tálakhoz, amelyeket megzengettem, majd elindult a pisi, kaki, puki, megtörtént a terápia. Másnap pedig hívott a barátom, hogy a ló vidáman vágtázik a mezőn.

– Volt Nepálban, ha jól tudom. Meséljen erről egy kicsit.
– Ezután a hangtálazás után úgy éreztem, ez nekem feladatom. Utánanéztem, hogy hol találhatnék ilyen mestereket, először Tibetre gondoltam, tibeti hangtál jut eszünkbe általában ezzel kapcsolatban, de Tibetben meditációra használnak hangtálakat, valójában azonban a hangtálak bölcsője, ahogy a fémművesség bölcsője is India és Nepál, elutaztunk hát Nepálba, ahol filmet forgattunk a hangtálak készítéséről.

Eljutottunk a Himalayán keresztül, ezer kilométerre Katmandutól egy népcsoporthoz is, akiket magaroknak hívnak. Ott találtunk rózsadíszítésű kopjafákat, ablakokat, érdekes módon csak ők tartanak disznókat, csak ők temetik földbe halottaikat, még egy sámánszertartáson is részt vehettünk, amelyet szintén dokumentáltunk. Nepálból haza tértünk rengeteg hangtállal, folytattam a tevékenységeimet, nemcsak csoportos hangfürdők szintjén, amelyet útitársaimmal, Sas Andrással, Jeges Dáviddal és Puskás Brigittával kezdtünk el, hanem egyedül is, a Pilis első hegylábánál, a Mária-hegyen, ahol heti szinten tartunk csoportos hangterápiákat.

– Hogyan hatnak ezek a rezgések az emberi testre?
– A testünkben hét nagy energiaközpont található, lentről fel: gyökércsakra, nemi csakra, köldöknél központi csakra, más néven solar plexus, a lélekszintjén a szívcsakra, amely nekünk, magyaroknak nagyon fontos, a torokcsakra, a látóközpont vagy harmadik szem, fejünk tetején a koronacsakra. A hét energiaközpont között áramlik az életenergia, amikor megszületünk ez nagyon magas szintű, blokkmentes áramlás. De saját tapasztalataimat figyelve, a bölcsőde, amikor elszakítottak édesanyámtól, majd az óvoda, iskola, szolfézsvizsga, klarinétvizsga révén sok olyan blokk keletkezett bennem, amelyeket nem sikerült feloldani, bármennyire is fantasztikus családban nevelkedtem. Ezek lelki problémák, amelyeket csak raktározunk, aztán egy idő után a fizikai testen betegség formájában jelentkezhetnek.

Ezek a rezgések segítenek abban, hogy felszínre hozzák az adott blokkokat, elnyomott problémákat, majd kitisztítsák.

Rövid távon mindenkire hatással van, hosszú távon terápia szinten négy-öt alkalom után egy tisztítási folyamat indul el sok folyadék fogyasztása és sok vizelés mellett, hogy minél több káros anyag távozhasson a szervezetünkből, ezután pedig erősítés, rezgésszint-emelés következik. Ezt egyfajta meditációnak is hívják. Sokféle meditáció van, például az asszonyok főzés közben varázsolnak, meditálnak, koncentrálnak arra, hogy a család minél ízesebbet, táplálóbbat ehessen, van, aki a kertjében meditál, van aki lovával, van aki a zenével, tehát sok lehetőség van arra, hogy megtaláljuk a külső és a belső egyensúlyt, harmóniát.

– Az Erdélyben is ismert Back II Black zenekarban zenélt sokáig. Milyen a viszonya ma a zenével?
– Gyerekkoromban komolyzenét tanultam, klarinétoztam tíz évig, eközben megtanultam pár akkordot akusztikus gitáron is, közben kötelező zongora volt. A szaxofon 15 évesen talált meg, ami a fő hangszerem mai napig, 18 éves voltam, amikor a Back II Black popzenekar felkért, hogy játsszak velük, tíz éven át együtt turnéztunk, majd a Sunshine Jazz következett, 2010-ben kaptuk meg az év dzsesszlemeze díjat, és egyre akusztikusabb hangszerek felé kezdtem el kalandozni, mostani tudatommal az egyre természetközelibb rezgéseket kerestem. Ezután jött a Tűztánc című produkció, amely a magyar népzenét keveri az afrikai népzenével, a Székelyvágtán is volt lehetőségünk fellépni az Oriáspince-tetőn. Gyerekkorom óta vágytam arra, hogy lovon üljek, napi szinten ülök is lóra, és járom a természetet. A Tűztánc után már aktívan foglalkoztam a gyerekprogramokkal, hangszersimogató foglalkozással, ahol a gyerekek egy interaktív játék segítségével kipróbálhatják a dobokat. Igazi családi program, amelyet Korzenszky Klári gyerekpszichológussal, énekesnővel tartunk. Foglalkozom aktívan zeneszerzéssel is, a Budapesti Operettszínház Amerikai komédia című szvingjátékát jegyzem, amellett a Hangold újra kórusműnek az anyagát, amelyet azért találtunk ki, hogy vidéki kórusok megtanulhassák, hozzájuk csatlakozunk mi, és egy nagy zenekarként, együtt adhassunk koncertet. Erdélyben is jártunk ezzel közel 250 gyerek tanulta meg, fantasztikus koncert volt. A Magyar Rhapszody Projektet a hattagú zenekarunkkal játsszuk, itt magyar klasszikus zeneszerzők műveit dolgoztuk át, és a mi szájízünk szerint raktuk össze. Megmutatjuk, hogy egy könnyed hangszerelésben mennyi élményt tud adni azoknak is, akik nem hallgatnak klasszikus zenét. A nepáli út hatására készült el Jéger Dáviddal és Sas Andrással Bérces Ádám segítségével a Hangutazók című lemez, ennek hamarosan megjelenik a második része is, amely egy húszperces hangtálterápiát is tartalmaz, otthon is hallgatható, de első körben azt tanácsolom, hogy fizikailag, élőben tapasztalja meg mindenki.

– Milyen a kapcsolata Erdéllyel?
– A hangtálakkal való találkozás előtt egy barátom hívására egy hónapot töltöttem Csíkcsobotfalván egy biogazdálkodással foglalkozó farmon. Amikor haza jöttem, csak erről tudtam beszélni, a rezgésekről, amelyek ott éltek. Azelőtt is voltam koncertezni Erdélyben, de ilyen hosszú időt nem töltöttem el ott soha. Azt gondolom, hogy megváltozott akkor az életem, egy másik emberként tértem haza, és azokból az inspirációkból merítve hoztuk létre Budán a jurtaközpontot, ahol különböző terápiákat tartunk, például beteg gyerekeknek, de indulnak majd a napközis táboraink is, hogy a városi gyerekek is átélhessék azt, amire nekem még volt lehetőségem gyerekkoromban nyáron Dunaföldváron átélni.