
Gáll Jenő mindig szívesen tér vissza az iskolába
Fotó: Gecse Noémi
Gáll Jenő nyugalmazott testnevelő tanár közel három évtizeden át volt a csíkszentdomokosi iskola igazgatója, illetve aligazgatója, ahol nemcsak a fejlesztésekből vette ki részét, hanem a helyi közösség aktív tagjaként is tevékenykedett. Úgy tartja, a Márton Áron püspök által örökségül hagyott hitet és reményt kell továbbadni a most felnövő generációnak.
2017. június 22., 15:212017. június 22., 15:21
Édesapját követte a pedagógusi, illetve az iskolaigazgatói pályán, ugyanis idős Gáll Jenő tanító is két időszakban volt a szentdomokosi iskola igazgatója. A négygyermekes csíkszentdomokosi családban 1948-ban született Gáll Jenő elemi iskoláit szülőfalujában végezte, mint elmondta, a második világháború után 8000 lakosa volt a községnek, az átlagos gyermeklétszám pedig családonként 6 gyermek volt. „Akkor már jó híre volt a domokosi tantestületnek.
A korábbi igazgatók közül Selyem Tamást, Bara Sándor természetrajz és fizika szakos tanárt említeném, Bálint Tibor tanító-igazgatót, aki két időszakban is vezette az iskolát, akárcsak Karda Károly matematikus, akiből tanfelügyelő lett, és édesapám, Gáll Jenő. 1959-től itt kezdte pályafutását igazgatóként Györgyicze Vilmos biológus, akinek idejében két iskolaépület építése is befejeződött Boros Domokos akkori tanácselnök segítségével. Őt követte Kristály Lajos, aki szembeszállt a pártvezetéssel, és megvédte a pedagógusokat, ezért nem volt hosszú ideig igazgató, majd Botta József következett, és Szász Károly biológiatanár. 1988-ban 8 évi aligazgatói munka után én következtem, de egy év után leváltottak, mert nem akartuk létrehozni a román tagozatot – nem volt kinek. Következett László Katalin, majd Nagy Árpád, akinek idejében, 1990-ben az iskola felvette a Márton Áron nevet, 1992-től 2010-ig pedig én töltöttem be a tisztséget” – emlékezett.
Gáll Jenő Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Gimnáziumban végezte a középiskolát. „Sportosztályban kezdtem, de 1964-ben, amikor felbomlott a Maros Magyar Autonóm tartomány, átszervezések voltak. Katonaság után azért nem jutottam be állatorvosi szakra Kolozsváron, mert nem volt elég a román tudásom, keresztespók helyett a rendes pókról írtam. Egy évet Balánbányán dolgoztam, és a katonaság után jó fizikai állapotban és jó román tudással bekerültem a bukaresti testnevelési egyetemre. Itthon már helyettesként tanítottam, ahogy végeztem, hazajöttem” – elevenítette fel.
Csíkszentdomokos nagy területe miatt saját egész iskolahálózattal, több épülettel rendelkezik. „Az elődök oda építettek iskolát, ahol volt legalább száz gyermek, hogy ne kelljen öt-hat kilométert ingázni a központba – így jött létre a Sárosúti, a Cseralji iskola, a központban 1–4. osztályos iskola, a régi egészségügyi házi iskola – ahol korábban egészségügyi központ, szülészet volt. A mindenkori vezetésnek az volt a gondja, hogy sok a gyermek, de öt-hat épületben tanulnak, és azt átfogni nem egy könnyű dolog. Ahol sok gyermek volt, de egy kapu és egy udvar, ott más a helyzet – de itt a pedagógusok és kisegítők munkáját felügyelni ellenőrizni nem volt könnyű.
– emelte ki. Gáll Jenőnek az volt az elve, hogy békés hangulatban, összetartásban egy közösség jobban fel tud mutatni eredményeket. „Mindenkinek megvolt a feladata, és mindenkitől elvártam, hogy nyíltan, őszintén beszélgessenek ezek szellemében. Nagyon sok szép percet töltöttünk el a közösségben, a nyugdíjasokat visszahívtuk a találkozókra, és ez folytatódik a mai napig is. A fentről érkezett utasítások végrehajtását nem siettem el, betettem a fiókban, aludtam rá egyet, ha lehetett vártam egy hetet, és megkérdeztem a kollégák véleményét is” – mesélte.
Csíkszentdomokoson a csíki községek közül elsőként épült új tornaterem, amelyet még 1988-ban el kellett volna kezdeni, de a kiutalt pénzt a Duna-csatorna és a mostani parlament építésére használták fel. Gáll Jenő az építkezés folytatása, irányítása érdekében is tért vissza az igazgatói tisztségbe 1992-ben. „Testnevelés szakos lévén fel volt téve a kérdés, hogy vagy visszajövök igazgatónak, és befejezem, vagy nem lesz tornaterem. A korábban kiutalt pénzt visszakértük, ebben nagy érdeme volt az akkori polgármesternek, Csatlós Ferencnek, Pataki Imre akkori megyei vezető is biztatott. Visszakaptuk, és négy év alatt, de befejeződött az építés, 1995-ben avattuk fel. Hogy ez most kicsi vagy nagy, lehet vitatni, ennek az iskolának éppen jó – utána épültek nagyobbak, de azokat nem tudják fűteni” – emlékezett.
„Megnézte az iskolát, a tornatermet, gratulált, meglátta a sok bükkfát az udvaron, kérdezte, ez falerakat, mi ez? Mondom, ennyi fát tüzelünk el egy év alatt. Azt mondta, ha van gázunk, adjuk le a kérést, be kell vezetni a fűtést az iskolába, tornaterembe – két év alatt az összes intézménynek gázfűtése volt” – elevenítette fel.
Közben folytatódott a széli és központi iskolák modernizálása, újrafödése, minden évben felújításokat végeztek. „A mai iskolai vezetés már eljutott oda, hogy minden iskola azonos szinten van, mint a központi – számítógépek, központi fűtés, új bútorzat, csak éppenséggel tanulók részéről kellene nagyobb odaadás. Húsz-huszonöt éve 20-25 gyermek került be Domokosról a Márton Áron Főgimnáziumba, és mindenki abba az osztályba, amelyikbe akart – nem ahol hely volt. Nyugdíjba vonulásomkor úgy hagytam ott az iskolát, hogy egyik kezemben hoztam a nyugdíjazási papírt a tanfelügyelőség részéről, és a másikban az új igazgató kinevezését. Zökkenőmentesem adtam át az iskola vezetését Veress Anna Aranka igazgatónőnek, aki 18 évig velem dolgozott aligazgatóként.
– mondta el. Hozzátette, számos rendezvény azért valósulhatott meg, mert jó kapcsolat volt a helyi vezetéssel – 16 évig tanácstagként is dolgozott – és meg tudta győzni arról a község vezetőit, hogy az oktatásra pénz kell, és az a támogatás visszafordul. „Tizenkét testvértelepülése van a községnek, ennek 90 százaléka az iskolából indult” – említette.
Gáll Jenő támogatta, segítette a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum létrehozását, kollégáival együtt részt vett a község monográfiájának megírásában, amelyet dr. Balázs Lajos szerkesztett. „Ennek az az értéke, hogy habár dr. Balázs Lajos szerkesztette, minden tanügyi káder munkája benne van, ez egy közösségi munka – és ez az egyik legátfogóbb monográfia. Helytörténet, egyháztörténet, közösségi élet, népszokások, fakitermelés, kereskedelem, sport, kultúra – mindent érint” – mutatott rá.
Aktív részese volt a jégkorongmozgalomnak is
Fotó: Gecse Noémi
Az elkövetkezőkben, ha ideje engedi, szeretné összefoglalni az 1960-as években Csíkdánfalván kezdődött, majd a '70-es és '80-as években kiteljesedő vidéki jégkorongmozgalom történetét, amelynek testnevelő tanárként maga is aktív részese volt. „A '80-as években szám szerint 14 iskolának volt csapata – elemisták és felső tagozatosok. A mostani jégkorong-akadémia nem mozgat meg ennyi gyermeket – ehhez egy olyan lelkesedés párosult a szülők, testnevelő tanárok, igazgatók közös akarata szerint, amit jó lenne dokumentálni, hogy megmaradjon.
– magyarázta.
Gáll Jenő emlékeztetett Márton Áron püspök utolsó szavaira, aki azt mondta, hogy „A hitet hagyom rátok örökségül”. „Én a névadáskor azt kérdeztem a tantestülettől, hogy tudjátok-e, mire vállalkozunk? Márton Áron szellemiségéhez fel tudunk-e nőni, mert a név kötelez. Márton Áron azt is mondta ezelőtt hetven évvel, hogy az embereknek kell megjavulniuk, hogy jóra forduljanak az idők. Ma is érvényes ez az intelem, mert ebben a rossz irányba ment, felgyorsult világban ahhoz, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, az embereknek kell megjavulni, és akkor talán van remény arra, hogy egyszer az idők jóra fordulnak.
Ha a püspök a hitet ránk hagyta, a mostani közösségnek és azoknak, akik még tudunk a közösségért tenni,
Hosszas folyamat ez, sok mindentől függ, de a domokosi közösség ezt nem adja fel. Örvendek a tantestület összetételének, az elődöknek, aktív kollégáimnak, megköszönve azt a munkát, amit ennél az iskolánál kifejtettek, és látok reményt arra, hogy az idő teltével az emberiség a nagy problémákat meg tudja oldani, de ehhez a hitet, amit a püspök ránk hagyott, meg kell tartsuk. Azt a reményt be kell palántálni a gyerekek és szülők szívébe, éltetni kell” – emelte ki
Nemcsak ropogós, hanem pikánsan fűszeres is a buffalo csirkeszárny, ami akárcsak a KFC csirkemell, ízig-vérig amerikai fogás.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
szóljon hozzá!