A kovász éltető ereje: Gáll Tímea
„Beláttam, egyet kell csinálni, s azt jól. Na így ragadtunk itt végleg.”
Fotó: Veres Nándor
Amint a csíkmadarasi templomtorony a hátunk mögé kerül, és letérünk a főútról, kicsit mintha megállna az idő. A köd már felszállt, ragyog a nap, zúzmarás körülöttünk a mező, csodaszép a téli táj. Mélységes csend fogad a Zsigmond Malom Fogadó udvarán, aztán amikor a ház asszonyának keresésére indulunk és belépünk a konyhába, élettel telik meg minden. Gáll Tímeához indultam, és egy régi világba csöppentem.
D. Balázs Ildikó
2020. január 31., 16:252020. január 31., 16:25
2020. február 07., 16:042020. február 07., 16:04
Régmúlt idők hangulata fogad az ebédlőben, ahová leülünk beszélgetni, miközben Tímea teával kínál. Burjántea – jegyzi meg mosolyogva, de mondania sem kell, ott lebeg körülöttünk a nyári mezők illata.
A hazatérés
„Furcsa volt, amikor ide visszajöttünk, mert Domokoson, ahol laktunk, egy lépésre volt a gyógyszertári munkahely. Már közel húsz éve meghaltak a nagyszüleim, egy darabig itt maradt az unokatestvérem, aki a malmot működtette, csak sajnos ebben az új világban már nem őröltetnek, ebből már nem lehet megélni. Egy darabig úgy tartottuk fenn a birtokot, hogy idejöttünk szombaton, sütöttünk egy kicsi szalonnát, megnéztük, mindenünk megvan-e, kicsit tettünk-vettünk, s észrevettünk, hogy ez is eltűnt, az is eltűnt. Édesanyám nagyon nehéz döntést kellett hozzon, és kimondta, hogy ez így nem működik. Az én uram volt olyan bátor tizenkét évvel ezelőtt, hogy feltegye a kérdést, mi lenne, ha ide egy fogadót nyitnánk” – meséli Gáll Tímea.
Persze az első felvetést ellenkezés fogadta, de lassan mindenki belátta, a malom, a birtok csak így menthető meg. És belekezdtek a nagy munkába, elindultak a felújítások, felépült az első parasztház, jöttek a vendégek, gyűlt kicsidenként a pénz, így felépülhetett a második parasztház is, élettel telt meg az udvar. De a Gáll házaspárnak még meg kellett hoznia egy fontos döntés. „Ha a gyógyszertárban voltam, akkor az járt a fejemben, hogy ha hazajövök, van-e annyi tojásom vagy húsom, hogy a vendégeknek főzni tudjak. Ha itthon voltam, úgy főztem a malomházban, hogy mindig kitettem a gyógyszerek prospektusát, hogy tanuljam az új gyógyszerek hatóanyagait. Beláttam, egyet kell csinálni, s azt jól. Na így ragadtunk itt végleg” – mondja Tímea, aki így aztán elbúcsúzott a patika világától, férje, Levente pedig a tornatanári hivatását adta fel a közös álomért. Az udvaron most már három zsindelyes parasztház áll, de mivel a malomházat „kinőtték”, az egykori istállót is átalakították vendégfogadónak.
A birtok lelke
Mosolyogva meséli a ház asszonya, hogy édesanyja, aki gyógyszerész volt, mindig azt mondta gyermekeinek, a szakmát tovább kell vinniük. Zsigmond nagymamája, a molnárné őt mint a legnagyobb unokát vette maga mellé, hogy tanuljon, mondván, ebből meg lehet élni, mert búza lesz, az emberek mindig fognak őröltetni. A domokosi Boros nagymamája, a kocsmárosné pedig tudta, enni, inni mindig fognak az emberek, abban a világban is helyt kell állni. „Aztán az élet idesodort, szerintem most már mind a három vagyok kicsit” – jegyzi meg mosolyogva.
A molnárné nagymama már közel húsz éve meghalt, Boros nagymamától alig két hónapja búcsúzott el a család. A költözéskor őt is vitte magával a házaspár Madarasra, hogy „legyen a birtok lelke”. „Ő volt az én kritikusom, és 94 éves koráig, az utolsó napig dolgozott. Mindig azt vártam, mikor lesz az, amikor megkóstolja, amit főztem, s nem mondja: finom, de… Az jutott eszembe, hogy bizony a veteményessel bajban leszek, mert nekem egy kicsi volt, s mindig mama látott el mindenféle zöld fűszerrel. Jön az első ősz, amikor kicsit nagyobb földet kell felásni, mert nem lesz kitől elhozni a csombort ” – jegyzi meg elérzékenyülve Tímea.
A Kölcsönkért kovász
Mi lehet a legnagyobb szégyene egy molnár unokájának? Hogy kölcsön kell kérnie a kovászt. Egy idő után Gáll Tímeának is kölcsön kellett kérnie, de nagyszülei bizonyára elnéznék ezt neki, mert unokájuk immár nemcsak a szó szoros értelmében őrzi a kovászt, hanem óvja és élteti azt a világot is, amikor a kovász léte nagy szó volt. Receptes könyvet is írt Tímea, amiben olyan életérzést sikerül átadni, mellyel sajnos ma már nemigen találkozunk, de sokakban ott él mélyen.
Gáll Tímea, háttérben a malom
Fotó: Veres Nándor
„A vendégek adták a könyv ötletét, hiszen állandóan érdeklődtek, hogy mit hogyan kell készíteni. Eleinte egy-egy cetlire diktáltam le, aztán hoztak egy üres receptes fűztet, hogy abba írogassam. Egyszer elő is vettem, leültem a konyhába, s kezdtem gondolkozni. Olyan érdekes érzésem volt, ugyanannál az asztalnál ültem, ahol nagymama a laskát készítette.
bekötöd a hajad, megmosod a kezed, tiszta kötényt teszel, hálát adsz a jó Istennek, hogy van liszt és tojás és mindennap tudsz főzni, és ne azon gondolkodj, hogy mit kívánsz, hanem ami van, abból kell főzni. Ugyanakkor esténként a gyermekeimnek is sok gyermekkori emléket elmeséltem, és arra gondoltam, hogy ezeket a történeteket leírom nekik. Kiírtam magamból, s akkor jöhettek a receptek. Aztán arra gondoltam, milyen lenne egy-egy történetet fűzni a receptek elé. Ez a könyv én vagyok, vidám és szomorú történetekkel” – meséli a fiatalasszony, hogyan is született meg Kölcsönkért kovász című könyve. A pénz pedig, ami a könyveladásból jön a házhoz, a kis ládikóba kerül, ahová egykoron a nagytata is gyűjtötte, s Tímeáék remélik, „majd egyszer eljön az idő, amikor a malom újra elindul”. Mert azt szeretnék, a birtokon legyen úgy minden, mint régen volt. Hogy a malomárok megteljen élettel, s a gazdaasszony saját őrlésű lisztből főzze a puliszkát.
A Gáll családdal, az általuk őrzött értékkel egyébként a Gasztroangyal című műsornak köszönhetően is sokan megismerkedtek, hiszen Tímea szerint igenis szükség van az erdélyi konyha népszerűsítésére. „A hagyományos régi túrós pityókaleves, a kapros levesek vagy a köménymagleves már sehol nincs az étlapon. Én arra szántam el magam, hogy aki idejön, az egyen juhtúrós puliszkát, kapros ordás levest, töltött bárányt” – magyarázza. Sokakat megfog ez a világ. Ottjártamkor éppen Bíró Lajos budapesti séf volt a fogadó vendége, együtt főzött Tímeával, miközben kölcsönösen rácsodálkoztak a másik tudására.
„A mi életünkben is eljött az az idő, amikor rájöttünk, ide vissza kell térni, mert ez az igazi élet.”
Fotó: Veres Nándor
„A garatnál van egy kis csengő, ami ha megszólalt, jel volt arra, hogy jöhet a búza, üres a garat. Mikor elszántuk magunkat, hogy ideköltözünk, felmentem s megszólaltattam a kis csengőt, hogy hallják a mennyországban is, hogy elmondjam, mi ide vissza szeretnénk költözni. Tudtam, hogy nagytata megkérdezné, hát mit tudnátok ti itt csinálni? De tudtam, hogy nagymamával nem nagyon szeretnék találkozni, mert bár a lelkemre kötötte, hogy a kovászra vigyázzak, azt itt hagytam tíz évig, s nem foglalkoztam vele, persze hogy megpimpósodott. De lehet, ezt már megbocsátotta nekem” – mondja.
Amikor eljön a hazatérés ideje
Gáll Tímea és családja megtalálta a helyét. Tímea békés, érzékeny lelkű ember, aki elismeri, jól érzi magát abban a világban, amit teremtett a férjével. Kiteljesedett. „Volna lehetőség városon lakni vagy külföldön, de én ebben a rohanó világban máshol nem találom a helyem. Érdekes, hogy a gyermekeim azt mondják, el akarnak menni. A 14 éves Anna pszichológiát vagy gyógyszerészetet akar tanulni Budapesten, a 12 éves Péter nagy focirajongó, ő is elvágyódik. Elbeszéltük Levivel, hogy valamit nagyon elrontottunk, ha ezek a gyermekek innen így elkívánkoznak. Na de az ő korukban én is elkívánkoztam. Igenis ők is el kell menjenek világot látni, tanulni, és eljön az ideje a hazatérésnek. A mi életünkben is eljött az az idő, amikor rájöttünk, ide vissza kell térni, mert ez az igazi élet.”
Receptes könyvében olyan életérzést sikerül átadni, mellyel sajnos ma már nem igen találkozunk
Fotó: Veres Nándor
De mesél Tímea a tervekről is, sok szép régi székely ruhája van, amit szeretne kiállítani a malomházban, és szintén ott lát lelki szemeivel egy régi székely tisztaszobát is. Csak már jönne a tavasz! Gőzölög a tea, megkóstoljuk a tárkonyos almás pitét, eszünk a csörögéből, és rácsodálkozunk a véres hurkás lepény ízére.
Itt mindennek története van, a bútoroknak, a kiegészítőknek, megelevenednek a nagyszülők, dédszülők emlékei, akik egy életen át kitartó, éltető erővel pakolták tele Tímea és Levente képzeletbeli tarisznyáját. Ebből juttatnak ők az arra járóknak, mert ránéznek a betérőre, és rögtön tudják, kinek mit kíván a lelke.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2020. január 31-én.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Balesettel indult a szombat a Cekend-tetőn
Székelyhon
Balesettel indult a szombat a Cekend-tetőn
A rovat további cikkei
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Jazzre hangolódik Csíkszereda: világsztárokkal, helyi tehetségekkel és új reményekkel érkezik a 16. Csíki Jazz
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!