Csak tésztát enne, a zöldséget pedig messziről kerüli? Így kezelhetjük a gyermekkori válogatósságot

A gyermekkori válogatósság azonban nem feltétlenül rossz szokás, és nem is a szülői következetlenség következménye. Ahhoz, hogy megfelelően kezeljük, először érdemes megértenünk, mi állhat a háttérben.

Erről beszélgettünk Pirlea Alessandra-Sabina dietetikussal, aki szerint a türelem, a fokozatosság és a pozitív étkezési élmények sokkal többet érnek, mint az erőltetett kóstoltatás.

Nem rossz szokás, hanem a fejlődés része is lehet

A válogatósság már kisgyermekkorban megjelenhet, különösen a 2–6 éves kor közötti időszakban. Ebben az életkorban gyakori jelenség az úgynevezett neofóbia, vagyis az új, ismeretlen ételektől való idegenkedés.

– magyarázza Pirlea Alessandra-Sabina dietetikus. A szakember szerint ebben az időszakban a kicsik önállóság iránti igénye is egyre erősebbé válik, így az étkezés olyan területté válhat, ahol szeretnék érvényesíteni saját döntéseiket, ezért nem érdemes automatikusan rossz szokásként vagy nevelési problémaként tekinteni a válogatósságra.

Ez önmagában még nem ad okot aggodalomra.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

A szülők egyik legfontosabb kérdése, hogy hol húzódik a határ a természetes válogatósság és a már kivizsgálást igénylő étkezési nehézség között.

Vannak azonban olyan figyelmeztető jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ilyen például,

• ha az elfogadott ételek száma folyamatosan csökken,

• teljes élelmiszercsoportok maradnak ki az étrendből,

• vagy az étkezéseket rendszeresen sírás, szorongás és intenzív ellenállás kíséri.

A növekedésben vagy testsúlygyarapodásban tapasztalható elmaradás szintén indokolttá teszi a kivizsgálást.

De ez nem jelenti azt, hogy minden alkalommal meg is kell kóstolnia. Már az is előrelépés, ha hajlandó elviselni az ételt a tányérján, megérinti, megszagolja, vagy érdeklődik az elkészítése iránt.

A dietetikus azt javasolja, hogy ne próbáljuk egyik napról a másikra megváltoztatni a gyermek étkezési szokásait. Sokkal hatékonyabb, ha a már elfogadott ételekből indulunk ki, és ezek mellé fokozatosan vezetünk be új alapanyagokat. Ha például a gyermek szereti a tésztát, kínálhatunk mellé új zöldséges szószt, miközben a megszokott étel továbbra is elérhető marad számára. Ha a burgonya a kedvence, megpróbálhatjuk más formában is elkészíteni.

hanem természetes része legyen a családi étkezéseknek.

A konyhában is elkezdődhet az ismerkedés

Az étellel való ismerkedés nem kizárólag az étkezőasztalnál történik. A közös bevásárlás, a főzés, a zöldségek megmosása, a gyümölcsök válogatása vagy akár a kertészkedés is segíthet abban, hogy a gyermek közelebb kerüljön az alapanyagokhoz.

A gyermekek elsősorban megfigyelés útján tanulnak, ezért sokkal többet jelenthet, ha azt látják, hogy a családtagok örömmel fogyasztanak változatos ételeket, mint ha folyamatosan arra biztatjuk őket, hogy egyenek még egy falatot. A közös étkezések során természetes módon találkozhatnak új ízekkel, és idővel a kíváncsiságuk is felébredhet.

Miért nem jó megoldás az erőltetett kóstoltatás?

Amikor a gyermek ismételten elutasítja a zöldséget, könnyű elveszíteni a türelmünket. A „még három falatot meg kell enned”, „addig nem állsz fel, amíg el nem fogyott” vagy „ha megeszed a zöldséget, kapsz desszertet” típusú mondatok azonban hosszú távon többet árthatnak, mint amennyit használnak.

– hívja fel a figyelmet Pirlea Alessandra. A szakember szerint a gyermekeknek meg kell tanulniuk figyelni saját éhség- és jóllakottságérzetükre. Ebben segíthet az úgynevezett felelősségmegosztás elve. Ennek a lényege, hogy

• a szülő felel azért, mikor, hol és milyen ételek kerülnek az asztalra,

• a gyermek pedig saját étvágyának megfelelően dönthet arról, hogy eszik-e, illetve mennyit fogyaszt a felkínált ételekből.

Ez nem azt jelenti, hogy minden étkezésnél külön kívánságmenüt kell készíteni, hanem azt, hogy kiszámítható kereteket biztosítunk a gyermek számára, miközben tiszteletben tartjuk az önállóságát.

Legyen rendszer az étkezésekben, de maradjon választási lehetőség is

A mindennapokban sokat segíthet, ha rendszeres főétkezéseket és kisétkezéseket alakítunk ki, és kerüljük az egész napos nassolást. A dietetikus azt javasolja, hogy

Így az új ételekkel való találkozás nem jár együtt azzal a félelemmel, hogy nem talál majd semmit, amit megehet.

Pirlea Alessandra dietetikus szerint a legfontosabb cél nem az, hogy a gyermek minden elé tett ételt elfogyasszon, hanem az, hogy biztonságos környezetben, nyomásgyakorlás nélkül ismerkedhessen meg az ételekkel, felfedezhesse az új ízeket, és idővel egyre változatosabban táplálkozhasson.

Mert a cél végső soron nem az, hogy a gyermek mindenáron kiürítse a tányérját, hanem az, hogy megtanuljon biztonságban, örömmel és saját jelzéseire figyelve kapcsolódni az ételekhez.