„Tudom, hogy nem veszélyes, mégis rettegek” – Miért nem tudjuk legyőzni a fóbiáinkat puszta akaraterővel?

A fóbia nem akaraterő kérdése: kialakulásában korábbi élmények, tanult minták és öröklött hajlamok is szerepet játszhatnak.

Deé Ágnes pszichológus és Nagy Ágnes Sarolta klinikai pszichológus segítségével jártunk utána, mi áll az irracionális félelmek hátterében, és hogyan segíthetünk azoknak, akik ezekkel küzdenek.

A testünk hamarabb pánikba esik, mint az eszünk

A fóbia tartós, aránytalan félelem egy adott tárgytól vagy helyzettől, amely gyakran elkerülő viselkedéshez vezet.

„Valaki tehát gondolhatja azt, hogy tudom, hogy ez nem veszélyes, miközben a teste mégis intenzív félelmi reakcióval válaszol” – magyarázza Deé Ágnes.

Egy rossz élmény is elindíthatja a folyamatot

A fóbiák kialakulása összetett: szerepet játszhat benne egy traumatikus élmény, a családi minták követése, a genetikai hajlam és a környezet hatása is. Aki gyerekként kutyaharapást szenvedett el, később félhet a kutyáktól, de a félelem közvetlen tapasztalat nélkül is kialakulhat. „A gyerek fogékony a szülei reakcióira” – emeli ki Nagy Ágnes Sarolta.

Nincs tehát minden esetben egyetlen, könnyen azonosítható ok. Az elkerülés csak átmeneti megkönnyebbülést ad

A fóbia egyik csapdája, hogy az elkerülés rövid távon megnyugtat, hosszú távon azonban fenntarthatja a félelmet. Aki például fél a lifttől, és mindig a lépcsőt választja, megkönnyebbülhet, az agya viszont úgy értelmezheti:

Így a következő alkalommal még erősebb lehet a szorongás. A félelem fokozatosan a mindennapi döntéseket is irányíthatja: az érintett lemondhat utazásokról, kerülhet helyeket vagy társas helyzeteket. Ezért fontos, hogy ha a fóbia már jelentősen korlátozza az életvitelt, ne bagatellizáljuk, hanem keressünk megfelelő segítséget.

Utóbbi során az érintett lépésről lépésre találkozik a félelme tárgyával, nem pedig hirtelen kényszerítik bele a legnehezebb helyzetbe.

Ha a fóbia hátterében trauma áll, bizonyos esetekben az EMDR-terápia is szóba jöhet.

– fogalmaz a klinikai pszichológus. A változás rendszerint fokozatos, és a megfelelő módszert az érintett állapotához kell igazítani. Intenzív vagy tartós szorongás esetén érdemes szakemberhez fordulni.

Deé Ágnes szerint a környezet megértő, támogató hozzáállása kulcsfontosságú. Nagy Ágnes Sarolta azt javasolja, ne kényszerítsük az érintettet szembesülésre, és tartsuk tiszteletben a saját tempóját. Sokszor többet ér egy egyszerű kérdés: például „Hogyan tudlak most a legjobban támogatni?” Lehet, hogy

Fontos kiemelni, hogy a fóbia nem jellemhiba, és nem is olyasmi, amit puszta akaraterővel feltétlenül le lehet győzni. Megfelelő szakmai segítséggel, türelemmel és támogató környezettel azonban a félelem fokozatosan kezelhetővé válhat, és visszaadhatja azt a szabadságot, amelyet korábban elvett a mindennapokból.