A gépek nem pótolhatják a tanárt

A székelyföldi magyar pedagógusok – főként természettudományokat oktató tanárok és tanítók – érdeklődése még a szervezők várakozásait is felülmúlta a TERMOSZ – Természettudományok Oktatásmódszertani Szemléje iránt, amelyet először rendeztek meg a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán. A két plenáris előadást, kerekasztal-beszélgetéseket és műhelymunkákat kínáló konferenciára mintegy kétszáz pedagógus jelentkezett.

Nem volt kötelező program, a terem mégis megtelt

A megnyitón Benedek Klára, a kertészmérnöki szak tanszékvezetője és Domokos József, a Marosvásárhelyi Kar dékánja köszöntötte a résztvevőket. A dékán hangsúlyozta, hogy

hiszen ide jelentkezhetnek a magyar nyelvű műszaki képzést választó székelyföldi diákok.

Antal Levente Mihály Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes is jelen volt a konferencián, köszöntőbeszédében pedig az esemény legfontosabb üzenetét emelte ki: az alulról történő építkezést, hiszen a konferencia ötlete egy Erdőszentgyörgyön oktató biológiatanár, Joó Borbála fejéből pattant ki.

A főtanfelügyelő-helyettes kifejtette, a TERMOSZ nem egy felülről diktált, kötelező jellegű program, ennek ellenére a terem tele van. Hozzátette,

Joó Borbála főszervező pedig elmondta, saját tapasztalatából jött az ötlet: sok pedagógus nem tudja, milyen értéket képvisel, mit tudna átadni kollégáinak, ha lenne rá közeg.

„Azt hiszem, az önbizalmunk kórosan a padló alatt van, és nem rejtett célunk volt ezzel a konferenciával ezt is emelni, hiszen

Az iskola legfőbb feladata szerinte az algoritmikus gondolkodás fejlesztése: a gondolkodási képességet 14 éves korig kell megalapozni, és csak erre érdemes ráépíteni a technológiát.

Hangsúlyozta, hogy

Nagy Róbert, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem adjunktusa pedig azt mutatta be, hogyan digitalizálható az oktatás hatékonyan, a diákok javára. Szerinte

és nem az eszközök a döntők, hiszen azok gyorsan elavulnak, hanem a pedagógusok hozzáállása a használatukhoz.

A jelenlévők mosolyát is kiváltotta azzal a megállapításával, hogy a pedagógusokra még soha nem volt ekkora szükség, mint most: nekik kell megkülönböztetniük az értékest az értéktelentől, a hasznosat a haszontalantól, és ezt a szerepet sem a mesterséges intelligencia, sem a digitális technológia nem veheti át.