Ha hív az El Camino – útravaló a felkészüléshez

Noha több tucat hivatalosan jelölt Camino-útvonal létezik, de a legtöbben a Francia utat (Camino Francés) vagy a Portugál utat (Camino Portugués) választják.

Infrastrukturálisan ez a legjobban kiépített útvonal, rengeteg zarándokszállással, vendéglővel és közösségi élménnyel. Aki szeretne sok emberrel találkozni, igazi nemzetközi Camino-hangulatot átélni, annak ez kiváló választás.

A portugál Caminón belül is két szakasz van, a parti (Coastal) és a belső (Central) útvonal közül lehet választani – magyarázza Enikő. Ő

„Annak az egyik legnagyobb ajándéka az Atlanti-óceán közelsége, ahol a hullámok hangja, a szél, a végtelen horizont végigkíséri az embert, a belső útvonal pedig történelmi városokon, szőlővidékeken, falvakon vezet keresztül, kulturálisan kicsit gazdagabb. De első Caminónak a parti útvonalat ajánlanám.

Kipróbálta, milyen 20-25 kilométert egyben lesétálni, de a testet fokozatosan kell hozzászoktatni a terheléshez. És a fizikai felkészülés mellett legalább ilyen fontos a lelki ráhangolódás. „Érdemes végiggondolni, hogy egyedül vagy társsal indulunk-e útnak. Mindkettőnek megvan a maga szépsége.

Mi kerüljön a hátizsákba?

A felszereléssel kapcsolatban elmondta: a legfontosabb a cipő. Ő hónapokkal indulás előtt betörte a túracipőit, és egy számmal nagyobbat választott mindkettőből, mert a láb útközben megduzzad. Áprilisban indultak útnak, amikor hajnalban még gyakran nagyon hideg volt, ráadásul két napon keresztül szinte megállás nélkül esett az eső, így a vízállóság és a megfelelő védelem aranyat ért.

Adódik a kérdés, hogy mi kerüljön a hátizsákba, és kell-e, és ha igen, milyen biztosítást kötöttek az út előtt? Elmesélte, ők utasbiztosítást kötöttek, és regisztráltak konzuli védelemre is. Utólag is úgy gondolja, hogy ez alapvető felelősség. Az út végén különösen aktuálissá vált számukra ez a döntés, amikor

„Akkor tudatosult bennünk igazán, hogy egy ilyen hosszú út során érdemes minden olyan lehetőséggel élni, amely növelheti a biztonságunkat.” Egészségügyi csomagként elegendő néhány jó minőségű vízhólyagtapasz, fertőtlenítő, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő krém, ragtapasz és a rendszeresen szedett gyógyszerek.

Szállás, étkezés, zarándokútlevél

Ami a szállást és az étkezést illeti, áprilisban elegendő volt reggel foglalni az aznap esti szállást, főszezonban viszont érdemes két nappal előre tervezni – hangsúlyozza.

„A legfontosabb tanácsom: a szállást ne csak az ár alapján válasszuk. Mi az első este egy olyan helyet foglaltunk, amely túl messze volt a parttól. Fáradtan, csomaggal, emelkedőkön kapaszkodva jutottunk el oda, majd másnap ugyanazt az utat visszafelé is meg kellett tenni. Megtanultuk, hogy

„A Caminón valahogy háttérbe szorulnak az ilyen dolgok és az ember másként eszik, mint otthon. Lassabban, kevesebbet, nagyobb hálával.”

A Csíkszeredában élő Enikő arra is kitért, hogy noha a Camino nem igényel bonyolult szervezést, de néhány dolog megkönnyíti az utat. Érdemes még indulás előtt kiváltani a zarándokútlevelet (credencial), mert ebbe gyűjthetők az út során a pecsétek. Ők ezt Portóban váltották ki, az első kilométer előtt.

Egy zarándok naponta viszonylag szerény összegből is meg tud élni, ha alberguéket választ és egyszerűen étkezik. „Ugyanakkor a Camino nem az a hely, ahol minden eurót számolni kell. Sokkal inkább az a kérdés, hogy mire van valóban szükségünk. Az út végére az ember erről is egészen mást gondol, mint induláskor. De ha összeget kell mondanom, akkor 1000-1500 euró az a sáv, amely mindent tartalmaz.”

Közelebb kerülni önmagunkhoz

Enikő hangsúlyozta, mindenkinek másról szól ez az út. „Számomra a Camino elsősorban a lelassulásról és a kérdésekről szólt. A válaszok mellett sokszor jobb kérdéseket kaptam. Talán ezért tér haza annyi ember úgy, hogy kívülről semmi sem változott rajta, belül mégis érzi, hogy valami a helyére került.”

Milyen érzés volt megérkezni Santiago de Compostelába? – kérdezem. Meglepő módon nem az eufória jut eszébe elsőként. Inkább a fáradt csend – válaszolja.

És hogy visszamenne-e újra? Igen – mondja. Mert a Camino minden napja emlékezteti arra, hogy

„Mindenkinek kellene egyszer egy Camino az életében. Nem feltétlenül a Porto és Santiago de Compostela közötti útvonal. A lényeg nem a kiindulópontban és nem a kilométerek számában rejlik. A lényeg az, hogy az ember egyszer adjon magának időt arra, hogy lelassuljon, hogy napokon át csak a következő lépésre figyeljen, hogy újra megtanuljon csendben lenni önmagával. Mert a Camino végső soron nem arról szól, hogy eljussunk Santiago de Compostelába. Arról szól, hogy útközben egy kicsit közelebb kerüljünk önmagunkhoz és tegyünk le a terheinkből néhány jelképes kilót” – mondta el zárszóként Benedek Enikő.