Újjáéledő kalákamozgalom

A backamadarasi óvoda udvarán szombaton is zajlott az élet, a verőfényes napsütésben a gyerekek a homokozóban játszottak, csúszdáztak, az asszonyok a gulyásba valót aprították vagy épp gyermeklánckoszorút fontak, míg a férfiak fejszét ragadtak, és fűzfaágakat hasogattak. S hogy a munka véletlenül se fulladjon unalomba, népdalok szóltak egy kis lejátszóból, így volt, aki táncra perdült munka közben. Nem csoda: egykor, amikor még szokás volt a szomszédhoz kalákába járni, hozzátartozott a szívességből vagy kölcsönösségi alapon végzett munkához az ének, a tánc, a mese.

Ismét „divat” lesz

A bakckamadarasi kaláka ötletgazdája Barabássy Somogy Örs és felesége, Alice. Néhány éve költöztek ki Backamadarasra, s mára már három gyereküket nevelik, két ovist meg egy karon ülőt. Kezdetben a legnagyobb a backamadarasi óvodába járt, aztán a szülők egésznapos programot kerestek a gyereknek, s így akadtak rá a kövesdombi Fecske óvodában működő Waldorf-csoportra. Jelenleg mindkét gyerekük odajár, s igazából így kapcsolódik a backamadarasi kaláka is Marosvásárhelyhez.

A Barabássy házaspár ugyanis kitalálta, hogy kalákát szervez a backamadarasi óvoda udvarán, amelyre meghívta az ovis csoportot és a szülőket, valamint a backamadarasi óvodásokat és szüleiket.

„Azt gondolnánk, ritka a kalákázás, de mi, a feleségemmel már lassan tíz éve, hogy belekerültünk ebbe a kalákamozgalomba. 2004-ben Kászonújfaluba hívtak az egyik kalákába, hogy újítsunk fel egy forrást. Nagyon megtetszett a hangulata, meg az is, hogy nem arról szól, hogy most ki mennyit keres rajta, hanem arról, hogy a közösségnek milyen haszna származik az egészből. Attól kezdve hozzáláttunk, s a mostani már a sokadik kalákánk, amit mi szervezünk. Az utóbbi pár évben gyerekeink születtek, ezért nem nagyon tudtunk ezzel foglalkozni, de most megint idejét láttuk elkezdeni” – magyarázza pihenőidejében Barabássy Somogy Örs, aki szerint a kaláka legnagyobb erénye a közösségépítés.

Hajlított ágakból hajlék

A szombati kaláka azért szerveződött, hogy a backamadarasi óvoda udvarán létrehozzanak fűzfából egy hajlékot, egyfajta szentélyt, ahogy ők nevezik. A fűzfa azért jó erre – magyarázta Barabássy –, mert hajlékony, így könnyen lehet alakítani, ugyanakkor az egyetlen olyan fa, amelynek gyakorlatilag bárhová leszúrhatod az ágát, ott kihajt. „Az ágakat leszedjük, harminc-negyven centiként összekötjük, leásunk egy gödröt nyolcvan-kilencven centi mélyre, s oda helyezzük az építményünket” – tudtuk meg a munka kulisszatitkait, s azt is, hogy az építmény még az idén ki kellene hajtson, s jövőre vagy azután már metszeni is kell a „rakoncátlan” ágakat, hogy az egész továbbra is egy olyan szentélyt alkosson, ami alá be lehet ülni.

A Waldorf-csoport óvónője, Bölöni Ágnes is szívesen vesz részt a backmadarasi munkában, ugyanis jellemző a Waldorf-módszerre, hogy közösen dolgoznak a szülőkkel egy közösségben, sőt külföldön az ilyen óvodák szülői kezdeményezésre, szülői munkával jönnek létre.

„Nagyon sok minden, ami az óvodában, csoportban elkészült, szülői együttműködéssel valósult meg, legyen szó az udvartervezésről, a bútorzat elkészítéséről vagy a terem kifestéséről” – mondta az óvónő, aki ezekben a tevékenységekben is a kalákamozgalom újjászületését látja.