Helyismereti tábor Nagygalambfalván

A helybeli asszonyok, férfiak segítettek, hogy álljon a nagy sátor, legyen víz az óriási tartályokban, és ennivaló is bőséggel a friss levegőn mindig jó étvágyú gyermekseregnek. Akik számos településről érkeztek: Budapest, Gödöllő, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Korond, Bögöz, Agyagfalva, Vágás - az elszármazott szülők erre az alkalomra haza küldik a gyermekeiket. Első évben harmincöten vertek sátrat a Rák-tavánál, tavaly negyvenheten. Idén hosszabb volt az asztal: hetvenegyen ülték körül.

Első éjszaka nehezen aludtak el, és a nappal keltek – hallottuk a Pásztor Andrea és Nagy Zsuzsanna által vezetett tábori naplóból. A határjárás után, amikor nyolc kilométert gyalogoltak, nem kellett ringatni őket. Kápolna, Sóválú, Szomorúszállás, Kányádi-kert, Hegyestyúk, Keresztelet útja, Csertanorok, Nyíresbérce, Egrestó – sorolta Gyerkó Levente polgármester a dűlőneveket. Csorgóskútnál pihentek, majd Őrhegy alá érkeztek. A Rókalika kútját is megjegyzik – rókalyukból folyik a víz.

Vendégük volt: Gozefini, aki bűvésztrükköt is megtanított, Zoltán bácsi, a rendőr, az általa kiképezett nyomozókutyával. Harmadik nap Szabó Attila tanár, a székely székek eredetéről és történetéről beszélt. Esténként a tábortűz mellett énekeltek; a csocsózók, pingpongozók későig gyakoroltak a bajnokságra. A nyerteseket ki is tüntették. A kicsik rajzoltak – munkáikat tábori oklevéllel, édességgel és apró ajándéktárgyakkal jutalmazták a helybeli IKE-tagok. Ők készítették elő az erdőben szervezett tájékozódási verseny akadálypályáját is. A kérdések a tábori élethez kötődtek. Emlékezetes a fürdés a Küküllőben és a szódavizes verseny, ahol mindenki csuromvizesre itta magát.

Kányádi György református lelkész kihangsúlyozta: a mai középkorúak szüleikkel járták a határt, a gyermekeknek ez már nem adatik meg. De hogy ne jobban ismerjék a világ nagyvárosait, mint a szülőfalu dülőneveit, határbéli forrásait, legendáinak helyszíneit, évről-évre megismertetnek egy-egy területet. Idén a Küküllőn túli részeket járták be, Nagygalambfalva délkeleti részét. „Ha van módunk rá: legalább életükben egyszer jussanak el” – vallja a lelkipásztor.

Utolsó este több mint kétszázötvenen érkeztek: a szülők jelenlétükkel is támogatják a gyermekprogramot, de a közösség is gazdagodik az vidám együttlét ajándékaival.