Egy bányanyitási hercehurcáról, vállalkozói szemmel

Papp László: reméltem, hogy a leendő munkahelyekkel egy elöregedőben lévő falu lakóin segíthetek

Kászonimpéren évek óta téma az impéri közbirtokosság bányanyitási elképzelése: 2008 óta többször is cikkeztünk a közbirtokosság vezetőinek tervéről, hogy egy magyarországi vállalkozóval közösen kőbányát nyissanak a falu közelében. Az elképzelések a civil ellenállás miatt csak tervek maradtak, ugyanis néhány kászoni lakos – összefogva a kolozsvári Zöld Erdély Egyesülettel – a bányanyitás ellen aláírásgyűjtésbe kezdett. Összesen több mint ezerkétszáz személy látta el kézjegyével a bányanyitást ellenző íveket, melyeket eljuttattak a hivatali szervekhez. Egy hónappal ezelőtt a hatóságok behívattak néhány tucat, az állásfoglaló íveket aláíró kászonimpérit, hogy kiderítsék, a három évvel ezelőtt aláírt állásfoglalást a valós személyek látták-e el kézjegyükkel.

A kőbányanyitás körüli hercehurcáról az elmúlt esztendőkben kivétel nélkül a közbirtokosság vezetői, illetve a nyitást ellenzők nyilatkoztak, most viszont a magyarországi vállalkozó, Papp László gondolta úgy, ő is elmondja álláspontját.

2007: a felek találkozása, avagy a kezdetek

2007-ben az impéri közbirtokosság tagjai úgy döntöttek, tanulmányt készíttetnek a szarvaskői bányaként ismert kőlelőhelyről. Céljuk az volt, hogy felmérjék, van-e lehetőség arra, hogy a valamikor működő bányát újranyissák. A tanulmányból kiderült, a kő minősége nem a legjobb, ráadásul a bányanyitáshoz sokkal nagyobb összegre van szükség, mint azt előzetesen számolták.

„Ez idő tájt Kászonimpérben jártam, ahol hallottam a bányanyitási elképzelésekről, és a közbirtokossági vezetőknek felajánlottam, amennyiben rábólintanak, beszállok én is az üzletbe. Elfogadták ajánlatomat, így írtunk egy szerződést, amit közjegyző előtt hitelesíttettünk” – emlékszik vissza a kezdetekre Papp László vállalkozó.

2008: a fordulat éve

Az említett hitelesítést követően hónapokon át nem történt semmi. „A következő esztendő elején, a szokásos kászoni bikaütési ünnepség emelkedett hangulatában megígértem, a bányanyitás után a település mellékutcáit megszórjuk kővel, a helyi néptánccsoportot pedig anyagilag támogatom: ha kérik, vásárolok nekik egy rend új ruhát.”

2008 márciusában Papp László Kászonimpérbe szállította a bányagépeket. „Ekkor tudtam meg, hogy a faluban aláírásokat gyűjtenek a bányanyitás ellen. Leginkább az lepett meg, hogy olyan emberek lettek az ellenzők hangadói, akik azelőtt épp a nyitást szorgalmazták” – meséli Papp László. Elmondta, az összegyűjtött mintegy 1200 aláíró nevének és aláírásának szemrevételezésekor arra lett figyelmes, hogy „voltak olyan személyek, akiknél nem feltételeztük, hogy a név mellett szereplő aláírás a sajátja lenne, ezért jogászunkon keresztül még abban az esztendőben panaszt tettünk a helyi hatóságoknál.”

2011: kitisztul a kép

A helyi hatóságok gyors reakcióképességét bizonyítja, hogy a három esztendővel ezelőtt iktatott panaszt idén tavasszal kezdték vizsgálni. „Úgy tűnik, az ügyészség a gyanúnkat megalapozottnak vélte, és ezért indított eljárást. Egyébként véleményünk szerint ezeken az aláírásokon is múlott, hogy Kászonaltíz polgármesteri hivatala nem állította ki a bányanyitáshoz szükséges urbanisztikai engedélyt” – állítja a magyarországi üzletember.

Időközben a közbirtokossági tagok új vezetőséget választottak, és a pár hónappal ezelőtti gyűlésükön úgy döntöttek, semmisnek nyilvánítják a 2007-ben a közbirtokosság és a magyarországi üzletember között kötött szerződést. Az új vezetőség jogi úton meg is támadta azt a szerződést, amit az előző közbirtokossági vezetőség kötött, az ügyben egyelőre nem született döntés.

Papp László a helybéliek tiltakozása ellenére sem mondott le a bányanyitás tervéről. Számításai szerint a bányagépek megvásárlása és Kászonba szállításuk megközelítőleg 300 ezer eurót emésztett fel. „Én mindeddig nem pereltem, mivel nem tudtam pontosan, hogy mit is akar a közbirtokosság. Mostanra viszont világossá vált: semmissé akarják nyilvánítani azt a szerződést, ami a két fél között kötődött. Amennyiben jogi útra terelem a panaszom, akkor nem csak a 300 ezer eurót, hanem egyéb költségeket is felszámolok. Korai lenne arról beszélni, hogy mit értek egyéb költségek alatt, idővel majd az is kiderül” – összegezte álláspontját Papp László.