ezt az Országos Örökségvédelmi Intézetnek (INP) kell megszerveznie, tudtuk meg.

„Egy műemlék attól érték, hogy egy bizonyos korszakot bemutat építészeti és történelmi szempontból is” – magyarázta a műemlékvédelmi szakfelügyelő. Hozzátette, Hargita megye minden övezetének megvan a saját jellegzetessége, hiszen más jellege van a kászoni kapuknak, és más Máréfalván – ezen az udvarhelyszéki településen található egyébként a legtöbb székely kapu. A jegyzékben szereplő kapuk egy része nem fából, hanem kőből van, illetve egyes esetekben azért szerepel a műemléklistán, mert egy portához, kúriához tartozik.

A legtöbb esetben a tulajdonosok hozzáállásán múlik

Hargita megyében a műemléknek nyilvánított kapuk közül kettő már nem létezik:

• az egyik a Csíkpálfalva 60. szám alatt állt, 1875-ben készítették,

• a másik pedig Csíkszentdomokoson az Alszeg utca 1700-as szám alatt állt egykoron, 1868-ban készítették.

Ugyanakkor szintén a jegyzékben szerepel egy kászonaltízi, 1886-ban állított székely kapu is, amely a nyáron kidőlt. Pápai-Erdélyi Noémi Szidónia úgy tudja, van kezdeményezés a kapu megmentésére és áthelyezésére. Szerinte a tulajdonosok hozzáállásán múlik sokszor egy kapu sorsa: ha nem gondozzák, akkor előbb-utóbb tönkremennek.

a restaurátor arról is beszélt azonban, hogy nem minden értékes kapu szerepel a műemlékek listáján. Mint magyarázta, a kommunista rendszer előtt létezett egy műemléklista, majd a kommunizmusban megszüntették a műemlékvédelmet, a 90-es évek elején pedig nem vizsgálták újra kellőképpen a jegyzéket, hanem átvették a korábbi verziót.

amiről sok esetben megfeledkeznek” – jegyezte meg.

Előnyök és nehézségek

Beszélt arról is, hogy mi az előnye és a hátránya annak, ha műemléknek van nyilvánítva egy népi építészeti érték. Az előnye a műemlékké nyilvánításnak az, hogy szakmai keretbe illeszti a beavatkozásokat – néha épp ez menti meg a műemléket attól, hogy a tulajdonosa elbontsa vagy szakszerűtlen beavatkozást végezzen. Egyébként

az építészeti értéke szerint nyilváníthatják műemléknek, ezt kezdeményezheti a tulajdonosa, a helyi önkormányzat vagy a megyei műemlékvédelmi felügyelőség.

holott vannak olyan emlékek, amelyek nem kellene ott szerepeljenek – vélte a szakember.

Másrészt egy újabb hiányosságról is szót ejtett: a szakma, a kivitelező mesterek, de főként a tulajdonosok számára nincs egy használható kézikönyv, útmutató leírás arról a népi építészetről, ami Székelyföldön van. Arról, hogy ezeket hogyan kellene szakszerűen karbantartani, helyreállítani. Szerinte ugyanis volna igény arra, hogy építészek, restaurátorok, néprajzkutatók, műemlékvédők összeállítsanak egy használható irányelvet.

Harmadrészt pedig fontosnak tartja felhívni a figyelmét a kapukat birtokló tulajdonosoknak, hogy

„Ezeknek a kapuknak van egy sajátos megjelenése, patinások, sokszor repedezettek, öregfa-jellegűek, és ettől szépek” – emelte ki.

Hozzátette, nem ajánlatos betonba önteni az alját, sem térkővel kirakni a környékét, fontos lenne megőrizni olyan módon, hogy találjon a környezetével, és a környezetét is meghagyni olyannak, hogy találjon a székely kapu jellegével.

– fejtette ki a szakember.

„A székely kapu olyan népi építészeti érték, olyan nemzeti jelentőségű érték, amelynek kutatását, népszerűsítését és a kapuállítás továbbéltetését fontos kellően tudományos, józan mederben tartani” – mondta. Szerinte érdemes folytatni azokat a programokat, amelyek a kapuk helyreállítását célozzák, mert – mint fogalmazott – „mi kell tudjuk, hogy mi számunkra az érték, ezt nem csak egy Bukarestben összeállított lista szerint kell védenünk”.