Varga Judit: a probléma az, hogy a nyugati tagállamok nem ismernek minket

Szeretném a magyar álláspontot minél több helyen úgymond eladni, tehát azt a terméket, amit odahaza előállítunk, én egy jó eladási ügynökhöz hasonlóan megpróbálom minél szabadabban és minél kreatívabban minél több helyre eljuttatni. Tulajdonképpen a kinevezésemmel megosztjuk a feladatokat: a másik európai uniós ügyekért felelős államtitkár, Takács Szabolcs felel a magyar uniós politikák kialakításáért, az én feladatom pedig az, hogy ezeket minél szélesebb körben megismertessem.

Ezt a brüsszeli munkavégzési stílust volt alkalmam ennyi idő alatt elsajátítani, és azt is megtudtam, hogy milyen hatása lehet egy-egy európai parlamenti vagy akár egy uniós döntésnek. Gondolok itt például Verespatakra, amit az egyik legnagyobb sikeremként értékelek. A verespataki határozatot, a cianidos bányászat uniós betiltására vonatkozó felszólítást több mint féléves előkészítő munka előzte meg, és egy tízszeres többségű határozatot sikerült végül Áder János elnök úrral, illetve Tőkés László püspök úr képviselőirodájával összehoznunk. Ez egy nagyon intenzív munka volt, a zöld szervezetek pedig azóta is úgy emlegetik, mint a valaha hozott legerősebb európai parlamenti környezetvédelmi határozatot.

– Többéves tapasztalatai alapján mit gondol, az Európai Unió valóban „túlszabályoz mindent”, ahogy azt itt Tusványoson többször is hallhattuk a héten?

– Abszolút mértékben, ezzel teljesen egyetértek. Az Európai Unió alapvetően a világháborúk után egy a békét stabilizáló gazdasági érdekközösségként jött létre. Ez

Gondolok az arányosság alapelvének tiszteletben tartására, amelyet sajnos úgy érzékelünk, hogy az Unió az identitásba, az egyes nemzetállamok kulturális meghatározottságába és jövőképébe is egyre agresszívabban bele szeretne szólni. Ha pedig ez nem sikerül neki a rendes jogalkotás során, akkor mindenféle jogállamisági mechanizmussal fenyegetve, mintegy zsarolva próbálja a politikai nyomásgyakorlás eszközének használni az uniós intézményeket.

és ajánlások megfogalmazásával számára a jogrendszerével és a működésével kapcsolatosan. Az én feladatom az, hogy megpróbáljam megakadályozni, hogy ez megtörténjen.

– Hogyan lehet ezt elérni?

– Látjuk, hogy van egyfajta frusztráció, ami abból fakad, hogy a nyugati balliberális elit nem képes elfogadni azt, hogy létezik Közép-Európában egy kis ország, amely képes az érdekeit felismerni, képes egy történelmi vízióban gondolkodva politizálni a jelenben is, és ennek megfelelő döntéseket hozni, szembemenve akár az uniós politikákkal is. A probléma forrása az, hogy a nyugati tagállamok nem ismernek minket, nem ismerik a motivációinkat, a történelmi beállítottságunkat.

Ebből is látszik, hogy csak egy kétségbeesett küszködés ez, amivel próbálják Magyarország jogállamiság-sérülését alátámasztani. Ez a jelentés egy színtiszta politikai zsarolási eszköz, amivel gyengíteni akarják Magyarországot, és nyomást gyakorolni rá, hogy megváltoztassa álláspontját a bevándorlás kérdésében. Tulajdonképpen ezekre az ellentmondásokra és igazságtalanságokra kell jogi érveléssel rávilágítsak minél több helyen annak érdekében, hogy az EP-képviselők a szeptemberi plenáris ülésén ne fogadják el a nyilatkozatot.

– Az évek során számos európai parlamenti ülésen vett részt, látta az egyes országok képviselőinek megnyilvánulásait. Mit gondol a romániai EP-képviselők hozzáállásáról, tapasztalatai szerint uniós szinteken működik-e a román–magyar kommunikáció, együtt tud működni a két fél?

– A 2010-es évben, amikor a Verespatak ügyében győztünk, a román néppárti képviselők voltak a legnagyobb ellenfeleink. Nagyon kemény harc volt, ahol mindent bevetettek, ezáltal pedig nem mondhatom, hogy ez kellemes tapasztalat volt számomra. Látni kell ugyanakkor azt is, hogy szakpolitikák terén, főként környezet- és energiapolitikában, illetve gazdasági kérdésekben hasonló cipőben jár Románia és Magyarország, ezáltal pedig ezekben a kérdésekben gyakran együtt is tudnak működni.