Udvarhelyiként a divatvilág kifutóin

– Hogyan lesz egy sportolóból modell?

– Korábban a Székelyudvarhelyi ISK-KC kapusa voltam, épp csapatot kerestem magamnak, de sem külföldön, sem Udvarhelyen nem találtam, így elkezdtem gondolkozni, hogy mi mást tehetek. Pont akkor kerestek meg a Facebookon a magyarországi Icon Model Management ügynökségtől, és felajánlották, hogy legyek modell. Mivel nem láttam más lehetőséget a kézilabdában, így teljes erőbedobással vágtam neki a modellkedésnek.

– Miként reagáltál, amikor felajánlották, hogy modell légy?

– Örültem, hiszen kíváncsi voltam, ki akartam próbálni, milyen ez az élet. Gondolkoztam már korábban is rajta, Kolozsváron lett volna lehetőségem belekezdeni, de ott fizetni kellett volna a portfólióért, míg a magyarországi ügynökség állta az árát. Mivel már mások is javasolták, hogy gondolkozzak ezen a lehetőségen, ezért márciusban Budapestre utaztam. Az ügynökség megkedvelt, próbafotózást ajánlott, amire el is mentem. Mivel nagyon jónak ítélték a képeket, újból felhívtak, és ismét készítettek egy fotósorozatot. A rólam készült felvételeket, az úgynevezett polákat elküldték külföldi cégeknek, az egyik berlininek meg is tetszett, tőlük kaptam egy ajánlatot. Így indult az egész. A nyár elején kellett volna utaznom Párizsba vagy Londonba, de épp akkor volt az országos döntő, így kimaradt, utána viszont következett egy válogatás, majd a Mercedes-Benz és a Marie Claire-divathét. Nagy szerencsém volt, hiszen sokan vannak, akik nálam régebben kerültek ebbe a szakmába, de még nem alkalmazták őket.

– Milyen sportemberként becsöppenni a divatvilágba?

– A kettőt össze sem lehet hasonlítani. El sem tudtam képzelni, olyan, mint a filmekben. Étellel várnak, a bemutatón nyüzsögnek az emberek, a backstage-ben is pörgés van, fotóznak, tervezők, stylistok jönnek, sminkesek és fodrászok sürögnek-forognak folyamatosan.

– Hogyan kellett felkészülnöd az első bemutatóra?

– Meg kellett tanulnom járni, hisz fontos, hogyan jelensz meg a kifutón. Márciusban mutatták meg, akkor körülbelül két órán át kellett járkálnom, közben nem is normális arcot vágva, kicsit hunyorítva és az állkapcsomat megfeszítve. Eleinte furcsa volt és nehéz, de utána már gyakorlás nélkül is minden jól ment a divathéten.

– Milyen volt az első kifutói szereplés?

– Én voltam az első a sorban. Addig életemben nem voltam színpadon, kicsit fura volt, kicsit görcsöltem. Beállítottak a sorrendbe, de közben igazították a hajamat, megnézték a ruhámat. Sokan nem tudják elképzelni, milyen, szeretném megmutatni azt a világot a szeretteimnek, a barátaimnak. Nagyon különleges.

– Milyenek az emberek, akikkel eddig találkoztál?

– Nem olyanok, mint Udvarhelyen, ilyeneket nem lehet látni Budapesten. Ott nagyon kedvesek, mindenki megköszön mindent, másképp beszélnek, más a stílus, először még szokatlan is volt. Persze van szigorúság is, ha elrontasz valamit, akkor leszidnak, de egyébként mindenki segítőkész. Eleinte izgultam a backstage-ben, de mára már több modellel is összebarátkoztam, és mivel ők tapasztaltabbak nálam, sok jó tanáccsal is ellátnak. Egy alkalommal találkoztam Palvin Barbarával is, aki nagyon közvetlen volt.

– Mennyire ismerted korábban azokat a tervezőket, akiknek az alkotásait bemutattad?

– Nem igazán ismertem a különböző márkákat és tervezőket. Nagyon drága ruhák, de nagyon tetszenek, szívesen hordanám az utcán is. Most már a magyar tervezőkkel is kezdtem megismerkedni, akik a modellekhez hasonlóan közvetlenek és kedvesek.

– Melyik a nehezebb, a sport vagy a divatszakma?

– A sportban voltak pihenőidők, de most nem nagyon van. Bár folyamatosan csak egy hetet kell dolgoznom, de akkor szinte megállás nélkül. A ruhapróbák például reggel fél kilenctől este tízig tartanak, rendszerint két-három naposak. A műsorok is így zajlanak, a divathetek alatt gyakran csak néhány perces szünet van, több órán át folyamatosan kell menni a műsorokra. Fárasztó, de egyáltalán nem bántam meg.

– Mi tetszik leginkább ebben a szakmában?

– Ruhákat vehetek fel, kifutón szerepelhetek. Folyamatosan emberekkel ismerkedem meg, és a munka által világot láthatok, kimozdulhatok Udvarhelyről.

– Itthonról mennyire lehet ezt csinálni?

– Nagyobb erőfeszítéssel talán, de igazából úgy érné meg, ha Budapesten vagy külföldön élnék, és onnan utaznék a különböző munkákra.

– Modellként mi lenne számodra az álommunka?

– Többen mondták, hogy szeretnének látni egy híres divatmárka, például az Armani arcaként, ezért eldöntöttem, hogy elérem ezt a célt.

– És most mi következik?

– Nemrég készítettek rólam egy videót, amit elküldenek a külföldi ügynökségekhez. Decemberben pedig több lehetőség is áll előttem, de a legvalószínűbb, hogy Isztambulba utazom néhány hétre.