Többen, többet, könnyebben csak kalákában lehet

Süvített a szél, de az épületben jókedvű munka folyt: a belső falakat vakolták. Kérdésünkre, hogy hol találjuk a tiszteletes urat, egy munkaruhás férfi leszólt az állványról: „az egyik én vagyok”. Máthé Sándor brassó-óvárosi unitárius tiszteletes másodmagával vett részt a kalákán.

Berei Ákos ákosfalvi unitárius szórványgondnok a lécezésnél, gipszkartonozásnál segített. Balázs Sándor hívta, jött. Kedvelte a munkálkodó társaságot, jól haladtak együtt. Molnár Attila székelykáli unitárius lelkész számára jóleső érzés segíteni. A maga dolgai mellett tud időt szakítani másokra. Hiszi, „ha sok ember így gondolkozna, hogy az év 365 napjából egyet odaad, más lenne a világ”. A magyarzsákodi Hegedűs Domokos úgy érkezett, hogy „segítsünk egy kicsit, mint tavaly”. Falusfele, Baróti Ferenc ott kalákázik, ahol szükség van rá. Ezen a környéken még nem járt. A homoródkarácsonyfalvi Komán Attila derűsen jegyezte meg: „Hogyne jönnék, amikor kalákáról van szó! Ha építeni kell valamit, akkor jó szívvel megyek.” A nyárádszentmártoni Adorján Alpár a Facebookról szerzett tudomást a lehetőségről és a Szent Gellért Alapítványról. Két céllal vett részt: segíteni és tanulni. Hozzátette, ez volt egyben a nyári kirándulása is.

György Attila úgy látja, jót haladtak. Kivakolták a műhelyt, gipszkartonoztak. Az épület alsó szintjén a fogyatékkal élők számára alakítanak ki egy műhelyt, hogy legyen egy hely, ahol dolgozhatnak. Ugyanott a hátrányos helyzetű gyermekek is barkácsolhatnak, megismerhetnek egy-egy szakmát – az iskolai oktatásból hiányzik a mesterséggyakorlat. A felső szinten raktárhelyiség kap helyet, valamint a közösségi terem, ahol a sérültek és épek megfelelő körülmények között tudnak együtt lenni. Balázs Sándor, a szervező szövetség elnöke elmondta, októberben visszatérnek. „Sok-sok alvó jó szándék van az emberekben. Többen, többet, könnyebben csak kalákában lehet.” „Köszönjük, hogy minket választottak, időt szakítottak erre a munkálkodásra. Azok az élmények maradnak meg az életben, amikor az ember úgy tesz valamit, hogy nem vár cserébe semmit” – összegezte György Attila.