Tisztázatlan a hallássérültek oktatásának kérdése

Hargita megyében jelenleg több mint háromszáz hallás- és beszédsérült él. A térségben kevés olyan program működik, amely az ilyen problémákkal küzdők társadalomba való integrációját és a teljes élethez nélkülözhetetlen képességek elsajátítását, fejlesztését célozza – tájékoztatott levélben Erőss Tünde, a Hallássérültek Országos Egyesülete Hargita megyei kirendeltségének elnöke. Hozzáfűzte, egyesületük felvállalja a hallássérültek jogainak megismertetését és érdekeik képviseletét, azzal a céllal, hogy bevonja őket a társadalomba, az oktatás és a munkavállalás szintjén.

Működik a helyi érdekképviselet

Székelyudvarhelyen egy Deaf Club elnevezésű létesítményt működtetnek a Márton Áron tér 5. szám alatt, ahol csütörtökönként 17 és 20 óra között találkozhatnak a siketek. Itt különféle kulturális és sportprogramokon vehetnek részt – ezenkívül országos rendezvényeken is megjelennek, ebben az évben például hat székelyudvarhelyi mutatta be népviseletünket és néptáncainkat Buzăuban egy, a hallássérültek számára szervezett táncfesztiválon.

A Deaf Clubban azonban a mindennapi problémák megbeszélésére is alkalom nyílik, s ezeket a képviselők jelezhetik a helyi önkormányzatnak. A klub és a polgármesteri hivatal között jó a kapcsolat, az egyesület helyi kirendeltsége egy, a város tulajdonában lévő épületben működik – mondta el Bálint Attila, a hivatal sajtószóvivője.

A kommunikációval kapcsolatban azonban felmerülnek különféle problémák, mind a közintézményekben való eligazodás, mind az iskolai oktatás szintjén. A hallássérült személyek és a társadalom többi tagja közti kommunikációs nyelvezet a jelbeszéd, jelnyelv. A 2006/448-as törvény értelmében a közhatóságoknak kötelességük tehát a siketek számára jelnyelvet ismerő tolmácsot biztosítani – informált Erőss Tünde. A székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalnak nincs elegendő alkalmazottja arra, hogy ilyen tolmácsot biztosítson, de mind a Deaf Club gyűlésein felmerülő problémákra, mind az egyéni gondokra megpróbálnak megoldást találni – fejtette ki a sajtószóvivő.

Akadozik a kommunikáció és az oktatás

A jelbeszédet egyébként nemcsak Székelyudvarhelyen, de Hargita megyében sem oktatják: az országban mindössze Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Bukarestben és Buzăuban van lehetőség ennek elsajátítására. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel jövőre remélhetőleg Hargita megyében is el tudják indítani a tanfolyamot – adta tudtunkra a hallássérültek egyesületének elnöke.

A siketek oktatásának kérdésköre azonban több problémát is felvet. A legtöbb hallássérült gyerek speciális intézetekben tanul – ilyenek Kolozsváron, Bukarestben, Nagyszebenben, Focşani-ban és a Suceava megyei Vincovu de Suson működnek. Akiknek azonban nincs lehetőségük ilyen messzire vinni gyereküket, hagyományos oktatási rendszerbe íratják be őket. Bálint Mihály, a Benedek Elek Pedagógiai Líceum igazgatója elmondta, az oktatóknak semmiféle segédletük nincs az ilyen helyzetek kezelésére.

Fogódzó kellene a pedagógusoknak

Vackán Renáta, a Móra Ferenc Általános Iskola tanítója arról tájékoztatott, hogy az oktatói képzéseken részt vevők tanulnak gyógypedagógiát, ám az közel sem elegendő a konkrét helyzetek megoldásához. Ő huszonnégy első osztályost tanít, köztük egy hallássérült diákot is, ám az iskolai idő sajnos nem elég a felzárkóztatására. A gyerek logopédushoz és pszichológushoz jár négyéves kora óta: már a nulladik osztályba kerülésekor ismerte a betűket, ám nagyon nehezen beszél, és az elvont fogalmak megértésével komoly gondjai vannak – mondta el. Hozzáfűzte, a gyereknek kiváló a kézügyessége, szépen rajzol és ír, ráadásul mindent megtesz azért, hogy lépést tartson a többiekkel, és sikerült beilleszkednie az osztályközösségbe.

Ám mivel sem a gyerek, sem a pedagógusok nem ismerik a jelbeszédet, a kommunikáció olykor nagyon nehézkes, akárcsak az, hogy az olvasott szöveget megértse. Sok fogalom ismeretlen számára, így nem mindig tudja értelmezni a kapott feladatot. A kisdiák ettől az évtől rendszeresen hordja hallókészülékét, ami segíti a kommunikációt, ám a sokrétű probléma mindeddig megoldatlan. A tanító véleménye szerint nagyon jó lenne, ha létezne valamilyen fogódzó az ilyen helyzetben lévő tanulók megfelelő oktatására, mert jelenleg nincs mire támaszkodnia – ő képek és mozdulatsorok segítségével próbálja a sérült diák számára érthetőbbé tenni a tananyagot, de az elvont fogalmak tisztázása meglehetősen nehézkes. Egy intelligens, tehetséges gyereknek semmiképpen sem volna szabad lemaradnia – fűzte hozzá.