Szélhámosság mint életforma

A szélhámosokat nehezebb elkapni, mint a csalókat, ugyanis szinte lehetetlen tetten érni őket. A csalókéval ellentétben legtöbb áldozatuk csak akkor jön rá, hogy rászedték, amikor már a balszerencsét okolva elkönyvelte magában az elszenvedett kárt – magyarázta Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője.

„A szélhámosok bűncselekménye is csalás, áldozataik közreműködése nélkül ők sem tudnák elkövetni bűntetteiket. Itt rejlik a különbség a csalók és a szélhámosok ténykedése között: míg az előre kidolgozott módszereket használók egyszerű, gyors forgatókönyvvel nagyon hamar kiderítik, hogy kit és mikor verhetnek át, addig a szélhámosok a forgatókönyvet folyamatosan változtatják, áldozattól és helyzettől függően” – fogalmazott a szóvivő, hozzáfűzve, hogy a rászedésben ravaszul használják átlagosnál jobb emberismeretüket is.

A szélhámosok nagy hangsúlyt fektetnek a hitelesség látszatának fenntartására. A rendőrségi szóvivő szerint felelősségre vonás esetén a szélhámosok leggyakrabban azzal védekeznek, hogy mindent jóhiszeműen tettek, soha nem állt szándékukban átverni senkit.

Egy olyan áldozat mesélte el történetét, aki az eset után valószínűleg akkor sem ért volna el semmit, ha feljelentést tesz a rendőrségen. A szélhámos kihasználta a lány helyzetét.

„Facebookon hirdettem meg, hogy kiköltöznék a bentlakásból albérletbe a következő évre, és ha valakinek van ajánlata, szóljon. Erre írt, hogy ő is épp lakást keres Kolozsváron, ha nem zavar, hogy férfival kell laknom, akkor kereshetjük együtt. Mondtam, nem zavar, keressünk kétszobásat. Az volt a sztorija, hogy ő Kolozsváron fog tartani valamilyen előadást havonta kétszer, hétvégén, és neki adnak lakástámogatást, mert nem kolozsvári. Egy havi lakbért teljesen kifizettem, plusz a közvetítőnek egy havi bér felét, plusz száz euró kauciót. Ez összesen 520 euró. Szerződéskötéskor csak az ő neve került bele a szerződésbe, mert így a sztorija szerint a munkáltatója fizette volna az összeg felét, mi pedig feleztük volna a másik felét, így teljesen jó ár jött volna ki” – mesélte tovább történetét.

Hozzáfűzte, azért fizetett mindent, mert a férfi állítása szerint bankszámlája éppen zárolva volt. Mutatott egy bankszámlakivonatot is, amely igazolta, hogy a számlán kilencezer lejnél több pénz szerepelt. Megnyugodva ment haza szülővárosába július elején, tudván, megoldotta lakhatását a tanév kezdetétől. Őszig még elérte telefonon a csalót, aki mindannyiszor biztosította, kifizeti a következő havi bért, és saját részét is visszaadja a lánynak. Ez azonban nem így történt: a diáklány szeptemberben már személyes dolgait és egyetemi jegyzeteit sem tudta elvinni a lakásból, amiből időközben kizárta a főbérlő. Csak másfél év múlva sikerült visszaszereznie holmija egy részét. Pénzét azóta sem.