Saját galambfajtája lehet Udvarhelynek

A székelyudvarhelyi pergő szelektív tenyésztését az egyesület tagjai nyolc éve kezdték – tájékoztatott Ambrus Attila, az egyesület galambász szakosztályának vezetője. Jelenleg kilencen dolgoznak a fajta kialakításán: a „prototípusok” ötféle galambfajta keresztezésének eredményeképp alakultak ki, azonban a fajtajelleget az egyesület csak nemrég határozta meg, ugyanis a folyamat során rengetegféle eltérő tulajdonságú példányt nyertek. Mostanra közel háromszáz, a fajtaleírásban szereplő tulajdonságok nagyjával rendelkező egyedük van, ezek azonban 2000–2500 példány közül kerültek ki az évek folyamán. Hozzáfűzte, a galambfajta elfogadtatása még négy-öt évbe telik, ugyanis ahhoz legalább kilencven, a jellegzetes tulajdonságokat maximális mértékben átörökítő példánnyal kell rendelkezniük, továbbá minden évben új, a fajta tulajdonságait örökölt egyedeket kell bemutatniuk.

A székelyudvarhelyi pergő jellegzetességei

A székelyudvarhelyi pergő galamb a keringő és pergő fajtacsoporthoz tartozik. Közepes méretű, 18–20 centiméter magas, 26–28 centiméter hosszú, testtömege 300–320 gramm. Feje közepesen széles, tarkója enyhén ívelt a hátvonal felé, szeme a fej közepén, enyhén a csőr irányában helyezkedik el. Csőre közepesen hosszú, kissé vastag, általában szaruszínű, orrdudora kicsi. Nyaka közepesen hosszú, enyhén előrehajló, karcsú, melle emelt, enyhén előre domborodó. Háta egyenes, közepes hosszúságú, szárnyai vékonyak, hegyes végekkel, farka keskeny, és követi a hát vonalát, szinte érintve a földet. Lábai közepes méretűek, pirosak, tollal borítottak – ezek kissé hosszabbak a lábujjaknál. Körmei színe megegyezik a csőr színével. Tollazata szoros, jó minőségű – többféle színű is lehet, a legfontosabb, hogy ne legyen elmosódott. A galambfajta hím egyedei általában testesebbek, a tojók karcsúbbak. Igazi különlegességük a levegőben mutatkozik meg: repülés közben hátrabukfenceket produkálnak. Ez a tulajdonságuk – amely évszázadokkal ezelőtt génmutáció következtében alakult ki – a tenyésztők tapasztalatai szerint hozzávetőleg 40 százalékban öröklődik. A székelyudvarhelyi pergőnek kimondottan szüksége van mozgástérre, nem való neki a ketrec, bezárva nyugtalanná válik – mondta el Ambrus Attila.

Hozzáfűzte, a fajta bejegyeztetése előtt körülbelül egy évvel rokontenyésztésre lesz szükség, ugyanis úgy rögzülhetnek a jellegzetes tulajdonságok: az állatvilágra általában jellemző, hogy a hím példányok jellegzetességei nőstény utódaikban köszönnek vissza, és fordítva. Bejegyeztetést követően szelekció szükséges, onnantól kezdődhet a fajta célirányos tenyésztése. A bejegyeztetésre váró székelyudvarhelyi pergő öt galambfajta előnyös tulajdonságait örökölte, így például rendkívül ellenálló a betegségekkel szemben. Ezenkívül igencsak szapora: míg a galambok általában évente négy pár fiókát tudnak felnevelni, az udvarhelyszéki tenyésztők „sajátjai” nyolcat tudnának, akár mínusz 22 Celsius-fokos hőmérsékleten is. A jellegzetességek maximális átörökítése érdekében azonban ajánlatos pihentetni őket, így a hímeket és tojókat huzamosabb időre elzárják egymástól. Fontos, hogy odafigyeljenek a színek, rajzolatok tisztaságára: bizonyos színű egyedeket lehet keresztezni, másokat azonban nem ajánlott.

A galambász elmondta, az új galambfajta kitenyésztésére rengeteg időt és pénzt kell áldozni, ám céljuk ily módon is Székelyudvarhely hírnevének öregbítése.