Még az angolok is érdeklődtek az erdélyi viselet iránt

Székelyföldön nincs sok vár, de jócskán vannak vártemplomaink. Az Árpád-kor óta, amikor egy település létrejött, a templomát központi részére építették, ami általában egy erős kőépület volt, s még szakrális védelemmel is szolgált. Amikor a tizenötödik században először érte Erdélyt egy nagyobb török támadás, elkezdték megerősíteni, támfalakkal ellátni a templomokat. A hallgatók megnézhették az illyefalvi, az árkosi, a székelyderzsi és a csíkkarcfalvi vártemplomot is.

Az előadás délelőttjén Hidán és csapata a kísérleti régészet módszereivel a helyszínen is kipróbálták a székelyderzsi vártemplom védettségét: íjakkal felszerelkezve tesztelték a lőréseket. Végül az derült ki, hogy nagyon pontosan megvolt mindennek a szerepe, hiszen aki bármilyen szögből közelített a templomhoz, célponttá vált. Még ma is pontosan meghatározható, hogy mely lőrések készültek íjnak s melyek később, puskának.

Nagyon sajátos volt az erdélyi viselet, még az angolok is érdeklődtek felőle. Számos ruhadarab fennmaradt abból a korszakból, sok képi ábrázolás, napló és vásárlási árjegyzék is túlélte az évszázadokat. A szabott ruhát a szkíták, hunok, avarok, magyarok terjesztették el nyugaton, hiszen az ókori mediterrán világban lepelruhát viseltek. A fehérneműt Nyugat-Európában gyakran még a tizenhetedik században sem ismerték. Kornis György 1588-as levele is bizonyítja ezt, amelyben azt kéri egyik rokonától, hogy küldjön neki magyarországi vagy erdélyi szabású inget és alsóneműt, mert Németországban nem tud venni. A tizenhat éves Kemény János naplóbejegyzése is erről tanúskodik, leírja, hogy szennyes ingben kellett őrködnie, amikor utazóládáját ellopták, hiszen inget még csak-csak varrnak neki a morva parasztasszonyok, de a gatyát nem ismerik.

Az előadó beszélt még a hetven erdélyi viseletet számba vevő viseletkódexről, amely jelenleg a Brit Múzeum alapkészletét gazdagítja. 1782-ben Lord William Page, az angol király isztambuli nagykövete ellátogatott Erdélybe, csatlakozott hozzá Tobias Stradover, egy híres szebeni festő fia, s vele készíttette el az említett képsorozatot. Ebben a legtöbb társadalmi osztály hétköznapi, illetve alkalmi viselete szerepel.

Az előadást egy rövid filmvetítés zárta, amelyben az előadó és segédei korabeli ruhákban, fegyverekkel harcjeleneteket mutatott be.