Lépre mentek a méhészek az akáccal

Év elején, amikor az erős téli felmelegedés hatására már februárban kirajzottak és elkezdtek gyűjteni a méhek, még jó idényben reménykedtek az udvarhelyszéki méhészek, a korai virágzásnak köszönhetően arra számítottak, hogy idén felvehetik a versenyt az ország déli részein élő méhészekkel is, ám amilyen biztatóan kezdődött, olyan rosszul folytatódott a szezon. A tavasz első felében itthon semmit nem tudtak gyűjteni a méhek, tonnaszámra fogyott a méhtápként alkalmazott cukor, a méhészek kiadása csak nőtt, és ezt csak azon vándorméhészek tudták kompenzálni, akik lementek a bărăgani repceföldekre gyűjteni: ők idén kaptáronként mintegy 5–15 kilogrammnyi mézet tudtak pergetni. A repcét a méhészek legnagyobbrészt méheik felerősítésére használják, így reménykedve várták az akácvirágzást, de esősre fordult az idő, így sokan kihagyták a legkorábban virágzó olténiai akácosokat, de a második akácnak nevezett virágzás még katasztrofálisabb folytatást hozott – tudtuk meg Ádám Józseftől, a többségében udvarhelyszéki méhészeket tömörítő Örösi Méhész Egyesület elnökétől.

Évszázados mélyponton az akác

A kedvezőtlen időjárás folytatódott, nagyon jónak számított már az is, ha egy-két kiló akácmézet ki tudott pergetni egy méhész, a többség viszont ennyit sem gyűjtött, és még csak nem is ez a legnagyobb baj. Tönkrementek a méhcsaládok, egyelőre azt sem tudni, mitől – mondta el a szakember, hozzáfűzve, hogy ilyen jelenséggel még nem találkoztak. A méhek élelemtartalékkal rajzanak ki, ám ha ez elfogy és időközben nem találnak táplálékot, elpusztulnak, nem biztos, hogy visszaérnek a kaptárig – magyarázta a méhész, aki hasonló okot lát a méhcsaládok megritkulásában. „Elnéptelenedtek a családok, most próbáljuk rendbe szedni őket, de nagy reményt ehhez sem fűzünk, mert hideg nyár van, és a havasi területeken egyfolytában esik” – fogalmazott, elmondva, hogy nagyon sok méhész mostanáig csak veszteségeket tudott elkönyvelni. Az évszázad legrosszabb akácvirágzásának tartja az ideit, de beszélt olyan nyolcanéves méhésszel is, aki szintén nem tapasztalt még hasonlót.

A hársra várva

A rendkívül rossz akácszezon hatása máris megmutatkozott a piaci árakon, az akácméz kilónkénti ára 20–25 lejről 30–35-re nőtt. A méhészek már a hárs- és a napraforgó-virágzásban is csak visszafogottan reménykednek, a hársra napokon belül indulniuk kellene, ám csak rossz időjárásról szóló híreket kapnak a déli területekről. Éves szinten a napraforgó adja a legtöbb mézet, idén viszont az arról történő gyűjtés sikere már előre kétséges, ugyanis évről évre egyre kevesebb napraforgót ültetnek az országban. Ennek sem tudni az okát, talán a repce szorítja ki, de már tavaly kevesebbet ültettek, mint azelőtt, idén viszont további 20–30 százalékkal csökkent a napraforgóvetés mértéke, és ha a vándorméhészek elözönlik a megmaradt napraforgóföldeket, akkor a zsúfoltság miatt senki sem fog gyűjteni – vázolta fel a helyzetet Ádám József, hozzáfűzve, hogy egy hónapon belül eldől, pozitív vagy negatív mérleggel ér véget a gyűjtési szezon. Szerencsés esetben összejöhet egy kaptáronkénti húszkilós átlagméztermés, de ebből még a méhek teleltetését is meg kell oldani, így ez az év nem sok nyereséggel kecsegteti a méhészeket.