Keresztúron ünnepelt Varga Mihály

Nemzeti összefogásra, az önállóságunkért folytatott küzdelemre biztattak a felszólalók Székelykeresztúron az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 168. évfordulóján. Az ünnepségen jelen volt Varga Mihály, Magyarország nemzetgazdasági minisztere is.

„A nagy globális malom mellett, amelyen Európa nemzeteit próbálják ledarálni lisztes képű, háttérben álló, olykor felismerhetetlen, sunyi molnárok, ott van a mi kis kalapácsmalmunk. Amely ha nem is annyira globális, de mindennap bekapcsolják, és a napi adagot leőrölik vele. Hadd fogyjon a magyarság” – értékelte az erdélyi magyarság jelenlegi helyzetét Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere. Az elöljáró szerint ugyanakkor reményre ad okot, hogy ezt Budapesten is észrevették, és többször hangoztatják a világ előtt, az viszont szomorú, hogy Bukarestben nem hallják meg. „Azért, hogy ez a hang jobban hallható legyen és a fülek is kitisztuljanak, talán a legfontosabb, hogy nemzeti ügyekben nekünk, a kisebbségnek össze kell fognunk” – mondta Rafai.

Dióssi Csaba, Dunakeszi – Keresztúr magyarországi testvérvárosának – polgármestere arról beszélt, anyaországiakként sokszor Székelyföldre kell utazniuk, hogy az itteni erős magyarságérzést megtapasztalják.

Varga Mihály, Magyarország nemzetgazdasági minisztere emlékeztetett, az 1848–49-es forradalom során a „magyarság egységben, bátran és hittel állt ki az állami függetlenség, a nemzeti önállóság és az emberek közötti egyenlőség, vagyis a szabadság mellett”. A miniszter rámutatott, a magyarság ma is azt akarja, amit 168 évvel ezelőtt: békében, biztonságban és félelem nélkül élni. „A forradalmat alkotó tömegben ott voltak az erdélyi emberek is. Nemcsak a magyarok, hanem mindenki: a szolgaság ellen lázadók, a szabadságért lelkesedők és a jövőért harcolók” – hangoztatta, hozzátéve, nemzeti hőseink a szabadságharc során bebizonyították, hogy csak közösen, nemzetben gondolkodva lehet európai értékeket, haladást és fejlődést elérni.

Ünnep huszárokkal, filisekkel

Szentegyházasfalu mindkét plébániatemplomában ünnepi szentmisével emlékeztek meg március 15-én az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, a márciusi ifjakról, a magyar történelem egyik legszebb napjáról. A Jézus Szent Szíve-plébánia előtti téren ünneplő helybéliek, huszárok és a szentegyházi fúvószenekar jelenlétében alkalmi beszédek, valamint az iskolák diákjainak előadása hangzott el.

Rusz Sándor polgármester arról beszélt, hogy igazi emberi életet csak szabadon lehet élni, szerinte viszont az igazi szabadság még várat magára. Üzenetében arra biztatott mindenkit, harcolni kell a törvény által szavatolt jogainkért, és használjuk nemzeti jelképeinket.

A megemlékezés koszorúit a plébániatemplom kertjének millenniumi emlékművénél helyezték el, majd a Gábor Áron Szakközépiskola és a Tamási Áron Általános Iskola diákjainak a magyar szabadságharc hangulatát idéző műsora következett.

Délután négy órakor a Szent András-plébánián tartottak ünnepi szentmisét és emlékeztek a márciusi ifjakra. Az egész napos ünnepi megemlékezés este nyolc órakor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia és a szentegyházasfalvi Hagyományőrző Huszáregyesület közös előadásával zárult.

Emléktábla-avatás Homoródszentpálon

Homoródszentpálon március 15-én nemcsak az 1848–49-es szabadságharc hőseire, hanem a helyi iskola néhai igazgató-tanítójára is emlékeztek: László Jenő tiszteletére emléktáblát is avattak.

A falu kulturális életét meghatározó igazgató 95 évvel ezelőtt, 1921. március 15-én született – tájékoztatott Geréd Gábor Homoródszentpálról elszármazott tanár, a néhai intézményvezető egykori tanítványa, majd kollégája. László Jenő 1952 és 1974 között vezette a homoródszentpáli iskolát. A tanítás és a nevelés nemcsak életcél, hanem életforma volt László Jenő számára. Neki köszönhetően épült bentlakás a székelydályai és jánosfalvi gyerekeknek 1958–59-ben, ahol még a szegényebb sorsú helybéli gyerekek is ingyen ebédelhettek. Ugyancsak ő kezdeményezte az 1912-ben épült kultúrház kibővítését és átalakítását. Miután a település elvesztette községközponti státusát, a népi színjátszás mellett László Jenő újraélesztette a kórusmozgalmat is.

László Jenő 1974-ben megvált az iskolától, és Homoródszentmárton község jegyzője lett, de továbbra is szívén viselte az iskola és a falu gondjait. Nyugdíjba vonulása után Udvarhelyen telepedett le családjával, 1992-ben hunyt el. Az emléktáblát Forrai Tibor tanár kezdeményezésére helyezték el.