Képre írja mindennapjainkat

– Nem Udvarhelyen születtél, mégis mi hozott ide?

– Intézetekben nőttem fel, középiskolás koromban kerültem Udvarhelyre. A középiskolát már itt végeztem, és utána is itt maradtam. Szinte tíz éve élek már Udvarhelyen, most már ez az otthonom.

– Hogyan fogtál hozzá a fotózáshoz?

– Igazából úgy volt, hogy Udvarhelyen volt egy fotókiállítás, falusi tájak és vidéki emberek volt a témája. Az egész hangulat és a képek fogtak meg, nagyon tetszett az, amit ott a falon láttam. Ekkor kezdetem el érdeklődni a fotózás iránt. Az egész tárlat elragadott, gondoltam, kipróbálom a fotózást. 2007-ben volt ez, még iskolás voltam. Miután megvolt az ihlet, elterveztem, hogy veszek egy fényképezőgépet. Az első gépem márkájára már nem is emlékszem, egy régi tekerős, filmes gép volt. Azzal kezdtem kattogtatni jobbra-balra, aztán megismerkedtem jobb gépekkel. A márka soha nem volt fontos számomra, az a lényeges, hogy jó képeket lehessen csinálni a géppel.

– Az eseményfotózással mikor kezdtél foglalkozni?

– A Plusz Portálnál önkénteseket kerestek Udvarhelyszékről, itt kezdtem igazán eseményfotózással foglalkozni. A főszerkesztő akkor egy kis önéletrajzot kért tőlem, ebben leírtam, hogy sok tapasztalatom nincsen a fotózás terén, de nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Így is bevállaltak, kaptam néhány témát, s a fotók leadása után szólt, hogy ezután együtt fogunk dolgozni. Ekkor kezdődött számomra igazán a fotózás, 2008 őszén. Tehát lényegében mondhatom, hogy az idén hatéves portál kezdetétől már ott voltam.

– Mit szeretsz ebben a szakmában?

– Végül is azt szeretem, hogy egyre több jó ember között vagyok. Ez a legjobb. Lehetnék egy lecsúszott alkoholista, elengedhettem volna magam, de a munka segített élni és túlélni. Szép eseményeken vehetek részt, kiveszem a részem a város életéből, érdekes és értékes embereket ismerek meg. Folyton meleg szívekre találok, és ez a mai napig meg tud lepni.

– Igen népszerű Facebook-oldalad van, ahol fotóidat osztod meg. Hogyan született a Székelyudvarhelyi Rendezvények című oldal ötlete?

– Kevésnek találtam azt, hogy a fotóim csak a portálon jelentek meg, hisz így csak a másnap visszatérő olvasói látták azokat. Fontos volt továbbá, hogy az emberek minél hamarabb hozzáférhessenek az egy-egy eseményen készített fotóimhoz, ezért úgy döntöttem, létrehozok egy Facebook-oldalt Székelyudvarhelyi Rendezvények 2011 címmel. Igazából nem voltak hosszú távú terveim az oldallal, mint ahogy az elnevezés is mutatja, csak egy évre terveztem. De rövid időn belül nagyon sok pozitív visszajelzés volt, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom a tevékenységet. Így belevágtam a dologba módosított, Székelyudvarhelyi Rendezvények címmel, nemrég, tavaly december 23-án kapta az oldal az ötezredik lájkot, azóta több mint 5200-an kedvelték az oldalt. Soha nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lesz, sokan elmesélik, hogy ha nem jutnak el egyik-másik udvarhelyi eseményre, akkor azért, ha meg eljutnak, akkor azért nézik végig a fotókat.

– Adott ponton egyszerre több esemény, rendezvény is van a városban. Hogyan szelektálsz?

– Nagyon jó kapcsolatokat sikerült kialakítanom, így időben kapok meg minden információt. Udvarhelyen valóban vannak időszakok, amikor egyszerre nagyon sok minden történik, vannak olyan rendezvények, hogy naponta tíz esemény van. Mindenhová én sem jutok el, rendszerint elgondolom, hogy melyik lesz a leglátványosabb, melyik érdekelheti az embereket, és amelyik engem is érdekel. Lényegében így egyszerű dönteni.

– Az események mellett más témákat is fotóztál?

– Magyarországon, Győrben voltam egy egyhetes képzésen 2010-ben, ahol sok mindent megtanultam, főként azt, hogy a legnehezebb a portréfotózás. Képen, két dimenzióban megmutatni valakinek a belső énjét nagyon nehéz. Egy időben én is elkezdtem portékat készíteni, de hamar rájöttem, hogy nem ez az erősségem. Szerintem fontos felismerni, hogy az ember miben jó, és miben nem. Igazán jó, őszinte arcokat fotóztam, de a végeredmény nem tetszett, nem az látszott a képeimen, amit én láttam a valóságban. Úgy döntöttem, kár elrontani ezeket a jó arcokat, így lemondtam a portréfotózásról.

– Az eseményfotózás mellett döntöttél...

– Úgy gondolom, eseményfotózásban jó vagyok, így ezzel foglalkozom. Próbálkoztam egyébként természetfotózással, de az sem jött be, de egészen más szempontból. A természetfotózáshoz ugyanis nagyon jó és drága felszerelés kell, illetve rengeteg türelem és szerencse. Egy tavasszal gólyákat akartam fotózni Abránfalván, de nem sikerült, hisz folyton bemozdultak, nem akartak pózolni nekem. Aztán addig fészkelődtem, hogy elijesztettem őket.

– A számtalan megélt, átélt rendezvény után melyik a kedvenced?

– Számomra a legkedvesebb rendezvény az Ezer Székely Leány Napja, melyet Csíksomlyón rendeznek minden évben. Azt látni, mikor a sok fiatal székely ruhába öltözik, és piros-fehérben úszik a csíksomlyói nyereg, kihagyhatatlan élmény. Az első alkalom annyira megragadott, hogy azóta minden évben visszajárok. Itt készült egyik legkedvesebb fotóm is. Szeretek nagy tömegben fotózni, mert a legtöbb ember megijed, amikor fotógépet lát, tömegben viszont nem figyelnek annyira az ilyesmire, természetesen viselkednek és nem pózolnak.

– Kik a példaképeid? Kiket tartasz jó fotográfusnak?

– Nagyon jó fotósnak tartom Veres Nándort, tőle lestem el néhány technikát, nagyon bánom, hogy most már Csíkszeredában dolgozik. A másik kedvencem Ádám Gyula. Gyula nem csak jó fotós, de a példaképem is egyben. Egyébként Udvarhelyen és a környékén nagyon sok jó fotós van, tehát van kitől tanulni.

– Mik a terveid, álmaid?

– Nem vagyok nagy álmodozó, mindig is kicsiben terveztem és kicsivel is beérem. Azt szeretném csinálni, amit szeretek, és az a fotózás.