Hogyan is kezdődött a jószomszédi iszony?

Mint arról beszámoltunk, Moldovan Judit nyugdíjas tanítónő elmondása szerint ugyanabban a házban, csak egy másik lakrészben élő szomszédjai kibírhatatlanok. Van viszont az éremnek másik oldala is. Kis Erzsébet, az érintett fél elmesélte a történetet az ő szemszögéből. Úgy véli, aljas rágalmak, amiket Moldovan családjáról állít.

„Kertes családi házban nőttem fel, de szüleimmel tömbházlakásba költöztünk, mert akkoriban ez így volt. Közben szüleim sajnos meghaltak, és gyerekeimmel maradtam. Kisebbik fiam és lányom zeneiskolába jártak, és mivel gyakorolniuk kellet a hangszereken, ide költöztem, hogy ne zavarjuk a tömbházbeli szomszédokat, mivel tudott dolog, mennyire vékonyak a tömbházak falai, és minden áthallatszik. Magánlakás esetén azért más a szigetelés, a környezet és minden, gondoltam én akkor, amikor ideköltöztem. Azt hittem, hogy rendes szomszédjaim lesznek. A közvetlenül mellettem lakó szomszédokkal mai napig nincsenek problémák, jól vagyunk. Viszont a fronti részen lakó szomszéddal már akkor elkezdődött a konfliktus, amikor a kezdetekkor veteményeztem, és megkértem, hogy a tyúkjait rekessze be, ne rúgjanak mindent szét, de ő melegebb éghajlatra küldött, lehordott mindennek” – közölte Kis Erzsébet.

Elmondása szerint Moldovan Judit folyton figyeli, mit csinálnak, mindent megkommentál, provokálja őket, és nemcsak őket, hanem bárkit, aki belép az udvarra és hozzájuk „tartozik”. „Négy vagy öt éve történt. Volt egy pajtának nevezett építmény, amiben disznókat tartott a szomszédasszony, és aminek a retesze rossz volt. Azok éjszaka kirontottak, de egy taxis épp arra járt, és beszólt, hogy vissza kellene hajtani őket, mivel akadályozzák a forgalmat. Fiamék épp akkor érkeztek haza egy buliból, és rájuk fogta, hogy ők engedték ki az állatokat. Egy lapát volt az szomszédasszony kezében, amivel látszólag a disznókat akarta visszaterelni, de végül a fiam elleni fegyvernek bizonyult, meg akarta vele ütni. Természetesen kivette a kezéből, nehogy megüsse őt is, vagy akár a szomszéd új autójában kárt tegyen, ami az udvaron volt. Ezután Judit kihívta a rendőrséget, és azt állította, hogy őt akarták megütni. Akkor sajnálatos módon a fiam ártatlanul pénzbüntetést kapott. Azt állítja Moldovan, hogy mi hajigáltuk ki a virágait a szomszédba. Én aznap dolgoztam, fiaim pedig külföldön élnek, a lányom nem tartózkodott otthon” – közölte Kis Erzsébet.

Egyébként Erzsébet fiai is megkeresték telefonon szerkesztőségünket, mély felháborodással közölve, hogy az idős szomszédasszonyuk nagyon súlyos rágalmakkal illette őket, semmi sem igaz, amit állított. Mindketten tisztességes munkával keresik meg mindennapi kenyerüket és próbálják megalapozni jövőjüket, hogy végre meg tudják könnyíteni édesanyjuk életét, aki egyedülálló anyaként lehetőségeihez mérten mindent megadott nekik.

„Szó sincs arról, hogy diszkriminálnánk Juditot. Hát ő magyar, hisz Moldovan Judit a neve. Akkor miért tennénk ilyet vele? Jó lenne, ha ő maga eldöntené, hogy kicsoda, micsoda. Ez az etnikai dolog itt Székelyudvarhelyen sosem volt sem téma, sem gond. Legalábbis az én körömben. Udvarhely egy civilizált, szép, csendes kis város, ahol ilyen problémák sosem voltak. Itt az emberek annál intelligensebbek, mint hogy ilyesmivel foglalkozzanak, és én is közéjük tartozom.” Erzsébet véleménye szerint ez is csak egy hamis állítás, amit azért talált ki szomszédja, hogy valamivel alátámaszthassa vádaskodásait. Egyébként Kis Erzsébet azt is elárulta, hogy szomszédasszonyuk már annyira megkeserítette életüket, hogy inkább elköltöznének. Eladó és nem csak az ő lakrészük, erről magunk is meggyőződtünk, azonban nem reménykednek, hogy egy ilyen történet után bárki is bevállalna egy ilyen „jószomszédi iszonyt”.