Felelősségteljesen gazdálkodnak a fával

A megyei tanács munkacsoportja a fa helyi feldolgozásának és értékesítésének lehetőségeiről korábban már egyeztetett a megye erdőtulajdonosaival, közbirtokosságaival, erdészeti képviselőivel, fafeldolgozó vállalkozóival, ennek a körútnak a célja pedig az volt, hogy a már meglévő pozitív példákat bemutassuk. Zetelakán a közbirtokossági tagok által vezetett kilenc nagy cég és több kisebb foglalkozik fafeldolgozással, zöld energiát is előállító faelszenesítési technológiát dolgoztak ki a Székelykeresztúrhoz tartozó Fiatfalván. Homoródalmáson a közbirtokosság másfél millió eurót nyert, amit két erdei út kialakítására költenek majd, Máréfalván pedig megnéztük, hogyan készülnek a furfangos térbeli kirakójátékok.

Fát, gyümölcsöt és gombát is értékesítenek

Székelyudvarhelyen a Hagyományőrzési Forrásközpont elől indult a kisbusz, elsőkén a Zetelaki Közbirtokossághoz látogattunk el. A környék legnagyobb közbirtokossága támogatásokból, pályázatokból finanszírozza beruházásait. Tizenhárom fakitermelő csoportot foglalkoztat, illetve helybéliektől vásárolja fel az erdei gyümölcsöt és gombát.

Kis csapatunkat Jakab Ferenc elnök, Erőss József ügyvezető igazgató és Kovács Zoltán, az erdei gyümölcsöt felvásárló részleg vezetője fogadta. A közbirtokosság  8315 hektár erdővel és 1800 hektár legelővel rendelkezik, 2400 tagot számlál Zetelakán, a kitermelt fát először zárt liciten értékesítik a tagok számára – tudtuk meg Kovács Zoltán felvásárlás-vezetőtől. A megmaradt famennyiségen pedig nyílt licittel adnak túl, melynek bevételét arányosan elosztják. Kilenc fafeldolgozó cég működik a községben, melyekben ajtókat, ablakokat, deszkát és egyéb bútorokat készítenek.

Az állattartás azért fontos, mert úgymond életben tartja a legelőket, csökkenti ezeken a tűzveszélyt, a szükséges takarmányt pedig a helyiektől vásárolják fel. Tavaly megvásárolták és fel is újították azt az épületet, ahol a gyümölcsfeldolgozó létesült. Megtudtuk, hogy a begyűjtésre más közbirtokosságokkal is szerződtek, felvásárolják az erdei gombákat is, és a feldolgozott termékeket főként helyi üzletláncokban értékesítik, valamint ötéves társulási szerződést kötöttek a Székelygyümölcs Egyesülettel. Mivel idén több tonnányi erdei gyümölcs és gomba van, jelenleg is keresik a partnereket az értékesítéshez.

„Fából vaskarikát” Fiatfalván

Kovács Géza Farkaslakáról származik, a volt fiatfalvi disznófarm épületeiben rendezte be faszénégetőjét, és ugyanitt fejlesztette ki a szintézisgáz felhasználásának technikáját, melyet sikerült Európa szinten is levédeni. Harminc éve foglalkozik faszénkészítéssel, elmondása szerint nagyapjától tanulta.

„Itt mindent feldolgozunk, 2006-tól készítünk grillezéshez való és ipari faszént, a hulladékból pedig szénbrikettet. Két éve zöld energiát is előállítunk a felszabaduló szintézisgázból, amely egyedi és most már levédett technológia egész Európában” – tudtuk meg Kovácstól, a cég tulajdonosától. Naponta harminc tonna fából készült biomasszát dolgoznak fel a telepen, mely a nyers fán kívül készülhet régi bútorból, faágakból, fahulladékból, energiafűzből is. A faanyagot Hargita megye területéről vásárolják fel, a cégnél jelenleg harminc ember van alkalmazva. „A gáz felhasználásának technikáját szabad időnkben kísérleteztük ki, ez olyan volt, ahogy a mondásban: fából vaskarikát késztettünk” – számolt be mosolyogva a tulajdonos.

Tízezer köbméter fát termelnek ki évente

Homoródalmáson Sándor Kálmán helyi közbirtokossági elnök fogadott bennünket. Elmondta, hogy a közbirtokosság közel 650 tagot számlál a községben, jelenleg 3920 hektár erdővel gazdálkodnak. „Eredetileg 3600 hektár erdejük és 3200 hektár legelőjük volt a tagoknak, de mivel az utóbbi időben a legelő hatvan százaléka beerdősödött, évente tízezer köbmétert tudunk kitermelni ” – világosított fel az elnök. A közbirtokosság cége kitermelési engedélyt is váltott, azóta sikerült beszerezni egy trolis traktort és egy szalagfűrészt is, eddig öt embernek tudtak munkát adni a társaság udvarán működő műhelyben.

„A kitermelt fát nyílt árverésen értékesítjük, melyen leginkább erdővidéki cégek vesznek részt, a tagságnak pedig az itteni műhelyben fűrészárut állítunk elő, deszkát, lécet, gerendát” – mondta el, hozzátéve, hogy a tagság a piaci ár alatt juthat hozzá a fához.

„Célunk, hogy működőképes legyen a cég, hiszen a lopott fával úgysem lehet felvenni a versenyt” – véleményezett. Most már a facsemeték ápolását is ők végzik, és a kitermelés 15 százalékát erdőfejlesztésre fordítják, amit tavasztól őszig napszámosok végeznek, tehát ha időszakosan is, de még 35 embert foglalkoztatnak. Azt is megtudtuk, hogy a közbirtokosság nyert egy másfél millió eurós pályázatot, amiből két erdei utat javítanak fel, összesen 14 kilométert.

Furfangos fajátékok

A székelyudvarhelyi Ágoston Györgynek köszönhetően térségünkben újra felfedezhettük a fából készült térbeli kirakóst. Ágoston pár éve vitt be egy logikai fajátékot a máréfalvi Gergely Simon Istvánhoz, akinek azt mondta, hogy ha szét tudja szedni, akkor el is tudja majd készíteni. Így kezdődött kettejük üzleti kapcsolata. Kiderült, hogy a máréfalvi fafaragó saját erdejéből termeli ki a bükkfát, amit megszárít, majd műhelyében feldolgoz, fatárgyakat készít belőle, amiket a házuk előtt lévő kisüzletben értékesít. Korábban korondiaknak is dolgozott, most pedig egy francia cégnek gyárt kis szélmalmokat, de ezenkívül rendelésre kaput és egyéb bútorokat is készít.

„Ez a valamikori székely ácsoktól származó játék azokon az illesztéseken alapszik, amelyek még abból a korból maradtak fenn, amikor nem dolgoztak szeggel” – avatott be a részletekbe Ágoston, majd hozzátette, nyolc éve már piacon van a négyféle játék, tavaly lett székely termék belőle. Ágoston havasigyopár-termesztéssel is foglalkozik, melyet megszárít és képeket készít belőle, majd azokat berámáztatja, a rámákat is Gergely faragja ki neki. A műhelyben elmondta, egy óra alatt 5–7 darab Székely furfang-játékot tud elkészíteni, amelyhez hét különféle gépet kell használnia. Nagyon pepecs munka, hiszen pár milliméteren múlik, hogy kirakható-e a végtermék vagy sem.
„Volt olyan időszak is, hogy kétezret gyártottam le, igen ám, de azt egyenként össze is kellett rakni. Azt a kollégára bíztam” – mesélte mosolyogva az asztalos.

Utunkat ott zártuk, ahol elkezdtük, visszatértünk Udvarhelyre, feltöltődve, új élményekkel és egy jó adag reménnyel, hiszen így is lehet: kicsiben, önerőből szépet és hasznosat készíteni. Akikkel találkoztunk, nem voltak nagyravágyó emberek, nem irtották az erdőt, hanem nevelgették azt, megbecsülték, amit a természet adott, és vigyáztak rá. Pont annyit vettek el belőle, amennyire szükségük volt.