Amiről a mesék árulkodnak

A Mesepszichológia című kötet sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a népes közönség, amely a székelyudvarhelyi Művelődési Ház kiállítótermében fogadta Kádár Annamária pszichológust. Bevezetőként a meseelemzés technikáiról, illetve a kötet születéséről beszélt az est meghívottja. „Nagyon sok vita van, hogy mennyire értelmezhetjük konkrétan a különböző meseelemeket, hisz ugyanaz a szimbólum két különböző mesében jelenthet teljesen más dolgot is. Fontos az, hogy ne csak kívülről hozott kategóriákat húzzunk rá egy-egy mesére, hanem nézzük meg, hogy ki annak a szövegnek a szerzője” – vázolta a szakember.

A meseértés apropóján elmondta: a gyerekek számára a meséket nem értelmezni kell, hisz azok tanulságát a kicsik érzelmi síkon vonják le. Az est házigazdájának, Dósa Zoltánnak a kérdésére, hogy mikor kell kivezetni a gyereket a mesevilágból, kihangsúlyozta: a lehető legkésőbb, hisz idősebb vagy akár felnőtt korban is jó, „ha életünkben ott van a gyermek énünk”. „A mesekorszakban a gyerek még hisz a varázslatban, ebből merítkezve vakmerő: el mer indulni olyan úton is, amelynek még nem látja a végét. Ezt a jó kifejletbe fektetett reményt, ezt a bátorságot a mesevilág adja” – magyarázta.

A mesepszichológia alkalmazásai mellett szó esett a szerző által gyakran használt „csodás véletlen”, azaz a szerendipititás fogalmáról is, mely – Kádár Annamária meglátása szerint – a rugalmas alkalmazkodási képességünk egyik, talán legfontosabb eleme.

A több mint húszezer példányban eladott Mesepszichológia-kötet sikere kapcsán a szerző kifejtette: az olvasók visszajelzése alapján a mesélve írt könyv legmegkapóbb jellemzője a sztori, hogy a tíz fejlesztő meséhez rendelt szakszöveg közérthető, emészthető nyelvezettel íródott. „A könyv megszületése maga is a szerendipititás jelenségét illusztrálja: ha van bátorságunk hozzáfogni, elindítani útján a könyvet, a művet, lehet, hogy sikeres lesz” – tette hozzá mintegy útravalóul a szakember.